Örömbe üröm: Puyol lemondhatja a válogatottságot

Puyol 32 éves, a következő nagy tornán, a 2012-es Eb-n így már 34, a brazíliai világbajnokságon pedig 36 éves lesz. Vélhetően emiatt gondolhatta úgy egy évvel ezelőtt, hogy a dél-afrikai torna – történjen ott vele és csapatával bármi – az utolsó nagy világeseménye lesz a válogatott tagjaként. Puyol azonban szó szerint mind a mai napig gyakorlatilag megkerülhetetlen tényező a spanyol védelem tengelyében – csak bizonyos Arjen Robben fogott ki rajta, a holland támadón viszont Iker Casillas –, szakmailag minden érv a maradása mellett szól. Esetében aligha jött el megkérdőjelezhetetlenül a fiatalítás.

Így gondolja ezt Vicente del Bosque szövetségi kapitány is, aki a vb-győztes csapat hazatérte után máris bedobta a közvéleménynek, hogy legfontosabb feladata lesz Puyolt megtartani a válogatott keretben. Nosza, több sem kellett, a visszavonulásában korábban magabiztos védő a közfelkiáltást figyelembe véve elbizonytalanodott határozatát illetően, bár végleges választ egyelőre nem adott a kérdésben.

„Minden csapattársa számára példakép, de értem azalatt az egész szakmai stábot is – mondta Del Bosque Puyolról. – Minden erőmmel azon leszek, hogy meggyőzzem a válogatottbeli folytatásról."

Ebben a szövetségi kapitány segítségére siethet egy korábbi spanyol válogatott idol, pont Puyol poszttársa, a Spanyol Labdarúgó-szövetség (RFEF) jelenlegi sportigazgatója, Fernando Hierro, aki teljes mellszélességgel osztja a tréner álláspontját.

„Őszintén megmondom, ez nem egy olyan kérdés, amelyben most véglegesen állást tudnék foglalni – mondta maga az érintett, Carles Puyol. – Egy évvel ezelőtt ebben a dologban sokkal tisztábban láttam, mint most. Meg voltam győződve róla, hogy a dél-afrikai vébét követően visszavonulok a válogatottból, ami az én koromban egy futballistánál normális dolog. De beszéltem a csapattársaimmal, a szövetségi kapitánnyal, Hierróval és más, számomra fontos személyekkel, az ő véleményük és kérésük arra késztet, hogy átgondoljam a korábbi döntésemet."

A Barca keménykötésű, ám nem alattomos védője 1999-ben mutatkozott be a katalánok felnőtt csapatában, ehhez a klubhoz azóta is hűséges. A spanyol válogatottban egy évvel később esett át a premieren, méghozzá pont a mostani vb-döntős ellenfél, Hollandia ellen. A dél-afrikai torna már a hetedik nagy világeseménye volt. Játszhatott három vb-n (2002, 2006, 2010), két Eb-n (2004, 2008), valamint egy-egy olimpián (2000) és Konföderációs-kupán (2009) is kihagyhatatlanak bizonyult.

A védő nem a góljairól híres: bajnokikon eddig hat találatot szerzett, a nemzetközi kupákban kettőt, 89. válogatottbeli fellépésén pedig – a Németország elleni vb-elődöntőben – harmadszor volt eredményes. A németek elleni gólja minden bizonnyal pályafutása legfontosabb találatának bizonyul, hiszen korábban az Észak-Írország (5–0) és az Észtország (3–0) elleni gólzáporos győzelmeken az övé csak egy volt a sok közül, Dél-Afrikába viszont az egyetlen, amely övéinek döntőbe jutást eredményezett.