– El tudod magad képzelni az Aranylabda-szavazás győzteseként?
– Erre csak azt tudom válaszolni, amit mindenkinek mondani szoktam: remélem, hogy spanyol játékos nyeri meg a díjat, vagy ha nem így lesz, akkor jó barátom, Lionel Messi. Vitathatatlanul ő ma a világ legjobbja, és sokszor lesz még aranylabdás, de a világbajnokság mindig jelentős befolyásoló tényező, és Andrés, valamint jó magam megnyertük a tornát, míg az albiceleste várakozáson alul szerepelt.

– Mennyire tartod jó játékosnak Messit?
– Hozzá hasonló futballista ötven évben egyszer születik. Csak azért lehet esélye másnak nyerni, mert Argentínának nem sikerült jól a világbajnokság, máskülönben nem lenne kérdéses, kié lesz az Aranylabda. Az én meglátásom szerint Leo még annál is jobb, mint amilyen Maradona volt. Éveken keresztül lesz még a csúcson, nincs hozzá hasonló játékos. Szereti a felelősséget magára vállalni, sosem bújik el. Ismerem őt kis kora óta, figyelemmel követtem a fejlődését, és kijelenthetem, hogy félelmetesen profi, ráadásul jó emberek veszik körül. Mindene megvan, hogy sikeres legyen.

– És mi a véleményed Iniestáról?
– Ő egyszerűen más, egy külön jelenség. Tavaly balszerencsés volt a sérülései miatt, de idén már sok örömet szerzett nekünk, például a vébé-döntőben lőtt győztes góljával. Mi ketten tökéletesen megértjük egymást a pályán.

– Veled mi a helyzet?
– Fizikálisan kicsit kikészültem. Kellett egy kis szünet, mert az Achilles-inam már nagyon fájt. A pihenő azonban jót tett, újra feltöltődtem.

– Megszoktad már a gondolatot, hogy világbajnok vagy?
– Igen. Spanyolország nem nyert ekkora tornákat, de nekünk sikerült 2008-ban az Európa-bajnokságon, majd idén a vébén is az élen végeznünk, ráadásul mindezt jó futballt bemutatva tettük. Különösen jól esett hallani Sepp Blattert, aki ez utóbbi tényt ki is emelte.

– Mi tetszett ezen kívül a legjobban a vébén?
– A németek teljesítménye. Imádtam az elkötelezett támadójátékukat. Azt hiszem, az elődöntőben ellenük aratott győzelmünk után már kikövezett utunk volt a végső sikerhez. Thomas Müller, Mesut Özil, Sami Khedira és az olyan tapasztalt játékosok, mint Miroslav Klose vagy Lukas Podolski mind kellemes meglepetést jelentettek. De valójában az egész csapatuk az volt. Érdemes megemlíteni, hogy a játékosaik nagy része – csakúgy, mint nálunk – egy klubból érkezett, az ő esetükben a Bayern Münchenből.

– Argentína csalódást okozott?
– Egyrészt igen, másfelől viszont nem. Szerintem rettentő erős csapatnak tűntek, kiváló játékosokkal, de taktikailag gyengék voltak. A Németország elleni meccs igazi pokoljárás volt a számukra. Rossz volt nézni, hogy például Javier Mascherano néha három vagy négy ellenféllel próbálta meg felvenni a harcot. Sokan mondják, hogy ha nem kapnak ki a németektől, akkor igencsak nehéz dolgunk lett volna ellenük. Ezt bizonyította a legutóbbi ellenük vívott felkészülési meccsünk is, amelyet elvesztettünk.

– Számítottál rá, hogy a brazilok már a negyeddöntőben búcsúznak?
– Biztos vagyok benne, hogy ha újra lejátszhatnák a hollandok elleni mérkőzést, nem kapnának ki. Azon a napon egyszerűen semmi sem alakult jól számukra. Ott volt például Felipe Melo öngólja [amit Wesley Sneijdernek könyveltek el – a szerk.], majd a kiállítása.

– A Barcában sok brazil klasszist láthattál, és többel te magad is együtt játszottál. Ki a legjobb közülük?
– Rivaldót emelném ki, aki nem kapott akkora elismerést, amekkorát érdemelt volna. Nehéz időszakot élt a klub, amikor hozzánk jött, de valódi szupersztár tudott lenni. Később olyan klasszisokkal játszhattam együtt, mint Ronaldinho vagy Deco, míg Ronaldót pályafutása csúcsán csodálhattam meg, gyerekként pedig Romariót. Mindannyian kivételes játékosok, de még egyszer mondom, hogy Rivaldo nálam külön kategória.

– A vb-n Hollandia csalódást okozott?
– A döntőben igen. Remek játékosokból álló csapatuk van, nem értem, miért játszottak olyan durván. Amikor focizni próbáltak, nagy problémát okoztak nekünk, szóval tényleg nem értem a hozzáállásukat. Ha képesek úgy játszani, ahogy a brazilok ellen tették a második félidőben, akkor miért akartak minket szétrúgni?

– Mourinhóval jóban vagy. Meglepnek a nagy port kavaró nyilatkozatai?
– Ő ilyen, így kell elfogadni. Két Mourinhó létezik: a magánember és az edző. Előnyt kell kovácsolnunk ebből. Ő jól érzi magát a viták kereszttüzében. Mi szép futballal akarunk diadalmaskodni, neki mindegy milyennel, csak nyerjen. Barcelona-játékosként néha extra motivációra van szükségünk a jó teljesítményhez, Mourinhónak köszönhetően pedig ezt megkapjuk.

– Visszatérve rád, igazán elégedett lehetsz a sok trófeával, amit a Barcelonával nyertél, valamint a világ- és Európa-bajnoki címmel.
– Szeretném leszögezni, hogy az én teljesítményem a csapattársaimtól függ. A játékom, a passzaim semmit sem érnének a segítségük nélkül. Ez mindig is egyértelmű volt számomra. Néha elgondolkodom például a Real Madridról. Nagyszerű játékosok alkotják, de náluk csak szenvednék. Ők mindent középen erőltetnek, nekem viszont szükségem van olyan játékosokra, akik a széleken játékba hozhatók, keresztbe futnak, helyet csinálnak nekem középen és sosem állnak meg.

– Azzal azonban valószínűleg te is egyet értesz, hogy a te labdáiddal Cristiano Ronaldo számolatlanul lőné a gólokat.
– Cristiano hihetetlen játékos. Ezt megtapasztalhatjuk, amikor pályára lépünk ellene, és látjuk a sebességét, az erejét és a lövéseit. Pillanatnyilag ő és Messi külön kategóriát képviselnek, egy szinttel mindenki felett állnak, de Leo egy fokkal jobb a portugálnál. Messi kétségtelenül a világ legjobb játékosa.