A TOP 10 (+1) nyári spanyol átigazolás

10. Daniel Carvajal

Kezdjük rögtön azzal a Daniel Carvajallal, aki több szempontból is kakukktojás: védők eleve ritkán tagjai déli országokban a toptranszfereknek, másrészt a 21 éves jobbhátvédet tavaly adta el a mostani vevő, a Real Madrid a Bayer Leverkusennek, ötmillióért. No és egy olyan opcióval, hogy záros határidőn belül visszaviheti, és mivel a spanyol legényke kiváló játéka mellett mindössze nyolc gólpasszt adott, Madridban pedig sem Fábio Coentrao, sem Álvaro Arbeloa nem emelkedett korunk jobbhátvéd-ikonjai közé, még jóval Carlo Ancelotti érkezte előtt (!) visszavitele mellett döntöttek a realos vezetők. Nettó másfélmillióért érett jó játékossá egy ígéret: bombaüzlet. Jelzésértékű, hogy végigjátszotta Ancelotti első bajnokiját, lendületes futballja sokat segít majd a támadásokban.

9. Léo Baptistao

Ahhoz képest, hogy David Villa lett az Atlético Madrid első számú nyári vétele, Falcao örököse, valósággal aprópénzért szerezték meg, a tartós bérlet (Egy a jelszónk, tartós bérlet!) összesen nem kerül annyiba, amennyit Léo Baptistaóért fizetett az Atleti a Rayo Vallecanónak. A húszéves, hétmillióért vett brazil-olasz középcsatár a jövő embere, ez egyértelmű, tiniként hét gólt vágni és hét gólpasszt adni egyetlen komolyabb bajnokságban sem lebecsülendő, hát még a La Ligában. Érdekesség, hogy Baptistaót többször is látta játszani Sir Alex Ferguson, kacérkodott is leigazolásával, de mégsem volt rá vevő a Manchester United. A brazil ék biztatóan mutatkozott be, csereként játszott húsz percet az idénynyitón, és máris adott egy gólpasszt.

8. Carlos Bacca

Újabb dél-amerikai a listán, de ő sem szülőkontinenséről érkezett a Primera Divisiónba, hanem a belga FC Bruges-től. A 26 esztendős kolumbiai csatár Álvaro Negredo helyére került a Sevillába, odahaza a csodás nevű CF Barranquillában, valamint a Minervenben és az Atlético Juniorban rúgta a labdát, a gólokat és a védőket, egészen addig, hogy a világ egyik legveszélyesebb országának egyik legveszélyesebb éke lett. Az FC Bruges 1.5 milliót fizetett érte 2012-ben, és a Jamie Foxx-tekintetű Bacca először felvette a ritmust, majd annak birtokában az elmúlt idényben 28 gólt táncolt ki magából. Hétmillióért került Andalúziába, ügyeit egyébként az a Vos Marketing nevű cég viszi, amely Villa és az egykori valenciai szélső, jelenleg klubnélküli Vicente ügyeit is intézi. A Negredo-ügyből okulva kivásárlási ára 30 millió euró lett.

A kiváló francia támadónak volt mersze otthagyni a PSG-t, ahogyan azt nemrégiben kiveséztük a Ligue 1 távozóit lajstromozva, a válogatottat és a 2014-es világbajnokságot szem előtt tartva. Gameiro a PSG-nél ugyan nem váltotta meg a világot, de évi 3.4 milliót keresett. Ennyit biztosan nem kap új klubjától, amely 7.5 milliós árát is csak három év alatt törlesztgeti majd a párizsiaknak.

6. Dorlan Pabón

A Valencia nem tudott évi 1.6 milliónál magasabb bért fizetni Gameirónak, le is maradt róla, viszont csak megtalálták a „denevéresek" a nyáron eladott Roberto Soldado utódát: Dorlan Pabónért nyolcmilliót kasszírozhatott a mexikói Monterrey. Pabón is kolumbiai (erős kis csatársort várhatunk tőlük a jövő évi vébén), korábban a Parma és a Real Betis kötelékében is beleszagolt már a topligák légkörébe. Pabónt egyébként 2012-ben vette meg a Parma, de el sem hinné a kedves olvasó, hogy gyorsan kölcsön-, majd eladta. Nem szokása ez annak a klubnak... Pabón betises vendégjátéka alkalmából 17 bajnokin nyolcszor volt eredményes, plusz négy gólt előkészített, de az olaszok eladták 4.8 millióért a Monterreynek (négymillióért szerezték meg egyébként játékjogát az Atlético Nacionaltól). Négy ottani mérkőzés és három találat után alkudott meg rá a Valencia, így lett újabb klubja a támadónak: 13 hónap alatt immáron negyedszer.

5. Benat Etxebarria

Újabb meglepő név listánkon: egyrészt Benat Etxebarria nem az a kimondott futballsztár, másrészt az Athletic Bilbao sem minden nap fizet nyolcmillió eurót valakiért. Sőt, nála többet csak Roberto Ríosért adtak, még 1997-ben 12 mai millió eurót reckíroztak a középső védő megvételével a bilbaóiak. Etxebarria egyébként középső középpályás, és nem is akármilyen, hiszen háromszor már a felnőtt válogatottban is pályára lépett. Ideális korban van, az elmúlt idényben szórta a gólpasszokat (egyet adott első bilbaós bajnokiján is), egyébként pedig hazatért, mert Athletic-nevelés: 2009-ben került a helyi B-csapatból a Real Betis B-be a kissé lassan érő középpályás, ingyen. Ahhoz képest egyébként nem is fizettek érte sokat, hogy a transfermarkt.de szerint értéke 12 millió.

Bizony, szorgos munkával és nem kevés balszerencsével koptatta ki magát korunk legnagyobb futballtálentumai közül a spanyol-szerb támadó. A még mindig csak 22 éves legénykét az AS Roma azzal a kitétellel vette meg két éve 12 millió euróért, hogy ezen a nyáron egymillóval többért visszaviszi a katalán gárda, ha a „farkasok" nem tartanak rá igény. Nos, a római kaland nem lett diadalmenet Krkicnek, most kölcsönben az Ajaxban építgetheti tovább magát, ahová egy idény erejéig adták kölcsön, egy újabb kölcsönidény lehetőségével. Ez utóbbi lehetőség már csak azért is meglepő, mert 2015-ben lejár szerződése a Barcelonával...

3. Isco

Az 1992-ben született támadó középpályás az egyik legígéretesebb spanyol tehetségből (a Valencia tartalékjai közül hatmillióért vitte el 2011-ben a Málaga) a nyár egyik legkeresettebb labdarúgója lett, aki akkor is elhagyja a Málagát, ha az nem zakkan össze anyagilag. Igaz, a déliek alaposan megkérték, és meg is kapták árát, hiszen Isco harmincmillióért váltott klubot (na ja, elszegényedni is csak stílusosan szabad). Bár a Manchester City is csábította, beérte kétmilliós bérrel Madridban, ahol első tétmérkőzése csodásra sikeredett: a hajrában győztes gólt szerzett. Nem csoda, ha Mesut Özil átadólistára került...

2. Asier Illarramendi

Carlo Ancelotti egyik legmeglepőbb nyári húzása az volt, hogy közel harminckét millió eurót fizettetett a Real Sociedadnak a középső középpályásért, Asier Illarramendiért. A 23 éves labdarúgó igazi luxusvétel volt a madridiaknál, már csak azért is, mert megvették a nyáron a brazil Casemirót, aki játszott is Ancelotti első bajnoki mérkőzésén (a spanyol kisebb sérüléssel bajlódik), és ugyebár posztján Xabi Alonso, Luka Modric és Sami Khedira is bevethető. Legalábbis ameddig még a Realhoz tartoznak...

1. Neymar

Gareth Bale felbukkanásáig az FC Barcelona áldozta a legtöbbet egy játékosért, igaz, egy nem akármilyen játékosért: hacsak valami baj nem történik vele, Neymar korunk egyik igazi világklasszisa lesz, záros határidőn belül. A Barca adósságai ellenére (nem egyedülálló dolog ez a La Ligában) csak talált számlája mélyén 57 millió eurót, amelyből csodálatos módon az eladó Santos és a Neymar játékjogát birtokló két cég kapott összesen 28 milliót (a klub húzta a rövidebbet, a sokkal rövidebbet), Neymar maga 30-at, míg az ügynökei beérték szolid kilencmillióval. Állítólag egy tízmilliós foglalót fizetett érte korábban a Barca, de ezt nem számítottuk bele az árba. Neymar első tétmérkőzésén csak perceket kapott, de az Atlético elleni szuperkupa-mérkőzésén megszerezte első „igazi" találatát új klubjában, ráadásul a lesérült Lionel Messit váltva. Külön öröm egyébként a katalánoknak, hogy Neymart éppen a Real Madrid elől szipkázták el, kivásárlási ára 190 millió lett. Egyébként Neymar a katalánok második legdrágább vétele lett a 69.5 millióba kerülő Zlatan Ibrahimovic mögött, és furcsa módon majdhogynem feleannyit kap majd a katalánoktól, mint a Santostól: hétmillió eurót.

+1: Gareth Bale

Meglehet, pillanatokon belül elmondhatjuk, hogy a walesi Gareth Bale éppen csak nem százas (akár csak egy hosszú évek óta dolgozó transzferológus), mert a Real Madrid a hírek szerint 99 millió eurót ad érte a Tottenhamnek.

Bale, kétség nincs felőle, bombaformában játszotta végig az elmúlt idényt, harcosan és gólerősen parádézik már évek óta, de hogy éppen ő legyen minden idők legdrágább labdarúgója?! Ízlés, pontosabban pénz kérdése, de picit több is ennél: megszerzésével finom pofont helyez el a Real Madrid mind a régi (Manchester United, Bayern München, az olasz csapatokról most ne is szóljunk), mind az új (PSG, Manchester City) nemzetközi riválisok orcáján. Mert megteheti ezt is.

Ne feledjük azért, az tény, hogy még egy lendületes, gólerős szélső játékos borzalmasan hiányzott az elmúlt időkben a Realból – azt most ne boncolgassuk, hogy egy megbízhatóan termelő középcsatár még jobban...