Tavaly júniusban Edzőváltások, kudarcok – van-e élet Mourinho után? címmel a Marca segítségével megvizsgáltuk, mi történt a portugál Portóval, az angol Chelsea-vel és az olasz Internazionaléval, miután José Mourinho felállt a kispadról. Röviden: a 2004-es Bajnokok Ligája-győztesnél egy idény alatt három vezetőedzőt fogyasztottak el, a londoniaknál másfél év leforgása alatt négy tréner csupán egy FA-kupa-aranyérmet tudott összehozni, az Internél pedig Mourinho 2010-es távozása óta Roberto Mancini a hetedik, aki igyekszik jókora csávából kihúzni a milánói alakulatot, amely 2010-ben triplázott a Special One-nal.
Azt a 2013-as cikket ezzel a kérdéssel zártuk: „Vajon a Real Madrid ki tudja-e heverni Mourinho távozását, illetve Ancelotti felül tudja-e múlni a portugál kollégája sikereit?”
Elismerjük, a fenti kérdésre illett volna a 2013–2014-es idény végén választ adni – főleg a Madrid hőn áhított tizedik BL-serlege okán. De talán a királyi gárda legelvakultabb hívei sem sértődnek meg, hogy mostanáig vártunk a „megfejtéssel”.
Carlo Ancelotti Real Madridján nyomait sem látni a José Mourinho távozásával keletkező űrnek (vagy kis túlzással káosznak), amit a fenti három esetben tapasztalhattunk. A három BL-győzelemmel büszkélkedő olasz szakember eltüntette a Mourinho regnálása alatt kialakult paprikás, balhéktól sem mentes hangulatot, s képes volt a világ legnagyobb egyéniségeiből jó néhányat felvonultató csapatból egységes gépezetet építeni – megtartva a mourinhói Real Madrid erősségeit, merthogy azért Mourinho sem távozott üres kézzel Madridból. Mindezt úgy, hogy a mostani Real Madridról sugárzik a nyugodtság – elég, ha Pepe példáját nézzük, aki a Primera Divisón legsportszerűbb hátvédjévé nőtte ki magát, s három éve piros lapot sem kapott a ligában.
A Marrákesben megnyert klub-vb-vel idei negyedik serlegét vihette haza a Real, amely a 2014-es naptári évben 63 tétmérkőzéséből ötvenegyet megnyert, összesen pedig 178 gólt szerzett – a 2012-es Barcelona mindkét kategóriában felállított rekordját átadva a múltnak. A blancók idén meccsenként 2.83 gólt szereztek, Iker Casillas és kollégái pedig csupán 39-et kaptak, ami 0.62-es átlagot jelent. A szerzett találatokat nézve a bajnoki találkozókon 3.05-ös a meccsenkénti átlag (35 mérkőzésen), a BL-ben 2.85 (13 összecsapáson), az egyéb kupákban pedig 2.4 (kilenc találkozón).
S ez még nem minden! A Real Madrid szeptember 16. óta minden tétmérkőzését megnyerte, ez huszonkét (!) meccset jelent. A rekordokkal foglalkozó Guinness szerint e tekintetben a brazil Coritiba tartja a csúcsot 24 egymás után megnyert összecsapással. Ancelotti fantasztikus formában lévő társulata 2015-ben lép legközelebb pályára, sorrendben a Valencia, az Atlético Madrid és az Espanyol lesz az első három ellenfél a közelgő új esztendőben. Három győzelem kell tehát ahhoz, hogy Iker Casillasék januárban újból történelmet írjanak.
Apropó, Casillas! A Madrid legendás kapitánya a klub-vb fináléjában 700. tétmérkőzésén lépett pályára Real-mezben. A vonatkozó örökrangsorban csak Manuel Sanchís (709) és Raúl (741) van előtte. Kapitányként természetesen Casillas emelhette magasba az elsőségért járó trófeát, így teljes lett a gyűjteménye. Casillas elmondhatja, hogy vb-, Eb-, BL-, spanyol bajnoki, Király-kupa-, Európai és Spanyol Szuperkupa-, illetve klubvilágbajnoki győzelemért járó trófeát is átvett csapatkapitányi karszalaggal a karján. A fővárosi klubbal ez volt a 18. megnyert serlege, nála csak Sanchís szerzett többet realosként (21).
Az a Casillas, aki Mourinho idején még a távozás gondolatával foglalkozott…
Ancelotti és a Real Madrid tehát a Portóval, a Chelsea-vel és az Interrel ellentétben nem került gödörbe Mourinho távozásával. Ez a Real Madrid kiegyensúlyozottnak, – és ami fontosabb – piszkosul erősnek tűnik – nagy százalékban Ancelottinak hála. A kérdés az, hogy kidurran-e az a bizonyos lufi, vagy a határ a csillagos ég, ahol a BL-címvédés vár Cristiano Ronaldóékra.
A KLUBVILÁGBAJNOKSÁG TELJES PROGRAMJA
NYOLCADDÖNTŐ
Magreb Tétuan (marokkói)–Auckland City (új-zélandi) 0–0 – 11-esekkel 3–4
NEGYEDDÖNTŐ
Auckland City–ES Szétif (algériai) 1–0
Cruz Azul (mexikói)–Western Sydney Wanderers (ausztrál) 3–1 – h. u.
ELŐDÖNTŐ
Cruz Azul–Real Madrid (spanyol) 0–4
San Lorenzo (argentin)–Auckland City 2–1 – h. u.
AZ 5. HELYÉRT
ES Szétif–Western Sydney Wanderers 2–2 – 11-esekkel 5–4
A 3. HELYÉRT
Auckland City–Cruz Azul 1–1 – 11-esekkel 4–2
DÖNTŐ
Real Madrid–San Lorenzo 2–0