„Az Athletic egy márkanév – konkretizált Javier Aldazabal. – A mai világban elképzelhetetlen, hogy jöjjön valaki, és úgy nevezze el a cégét, hogy teszem azt Baszkföldi Coca-Cola. Vagy bármely más cégnek a nevét használja, mint történt az száz évvel ezelőtt, amikor elbitorolták a klubunk színeit és a jelvényét is. Most a márkanevek kereskedelmileg védettek, egy ilyen kisajátítás után száz évvel az engedélyeztetés nagyon bonyolult.”
Enrique Cerezo, az Atlético Madrid elnöke visszautasította a vádakat, elejét véve annak, hogy klubjára nézve anyagi következményei legyenek a dolognak.
„Nem bitoroltunk el semmit. Nagyon büszkék vagyunk a klubunkra, a múltunkra, és nincs mit rejtegetnünk – válaszolta a madridi sportvezető. – Nem hinném, hogy ebben a témában helye volna bármiféle vitának vagy érvelésnek. A pályán mi az Atlétinek szurkolunk, és nem az Athleticnek. Csodálatos baszk diákok jöttek ide, és alapítottak klubot már száztizenhárom évvel ezelőtt. Nem áll szándékomban, hogy ezt bármilyen formában is bepiszkítsam.”
Három, Madridban élő baszk diák 1903. április 26-án alapította meg az Atléticót, amelynek kedvenc bilbaói klubjukhoz hasonló nevet adtak. Egy évvel később csatlakoztak hozzájuk a Real Madridot elhagyó tagok. Az Atlético eredetileg a bilbaói klubhoz hasonló kék-fehér színekben játszott, 1911-ben váltott a ma is használatos piros-fehér csíkozásra. A színváltásnak – mindkét klubnál egy időben – gazdasági okai voltak. (Egyes források szerint a madridi klub egyik vezetője, Juanito Elorduy Angliában akart vásárolni felszerelést mindkét csapatnak, a Blackburn Rovers kék-fehér szerelése azonban elfogyott, ellenben a Southampton piros-fehérével. Igaz, ennek érdekében színt kellett váltani. Az Atléticónál viszont úgy döntöttek, hogy a kék nadrágot azért megtartják.) A két klub történetével foglalkozó kiadványok nem tekintik kategorikusan külön utakat járó egyesületeknek az Athleticet és az Atléticót. Sőt, több helyen lényegében egy klubról beszélnek. A madridiak csak az 1921-es stadionépítésük során váltak le végérvényesen a bilbaói gyökerekről.
A teljesség igénye nélkül a Marca összegyűjtött pár klubot, amelyek között még erősebb az áthallás. Ott van például az ecuadori Barcelona SC, amelyet 1925-ben helyi katalán kivándorlók alapítottak. Samuel Blanco 1994-ben vette meg a bolíviai BAMIN Real Potosít, amelynek nevét Real Potosíra változtatta, és a Real Madrid rajongójaként a klub címerét is lemásolta.
David Foxley vezetésével angol kivándorlók alapították meg 1909-ben Vina del Marban a chilei Evertont. A perui másodosztályban szereplő Deportivo Willy Serrato és a Manchester City korábbi logója között nem nehéz megtalálni a hasonlóságot. Az 1957. március 20-án Talarában alapított Atlético Torino egyfajta perui tisztelgés az 1949-ben légi katasztrófát szenvedő olasz sztárcsapatnak, a „Grande” Torinónak. Volt sevillai orvos 2006-ban Puerto Ricóban alapította meg a Sevilla FC Juncost, az embléma tervezésével ő sem sokat vacakolt, de ez nyilván nem is állt a szándékában.