Beleborzong, ha Ronaldóékra gondol – Bardi a Real és a Barca ellen készül

– Ha azt mondom: szeptember tizedike?
– Ne is folytassa! Már most beleborzongok a gondolatba, hogy a harmadik bajnoki mérkőzésünket a Santiago Bernabéu Stadionban, a címvédő és Bajnokok Ligája-győztes Real Madrid otthonában játsszuk, olyan világklasszisok ellen, mint Cristiano Ronaldo, Sergio Ramos vagy Luka Modric – válaszolta a Nemzeti Sportnak a 22 esztendős, hatszoros macedón válogatott Enisz Bardi, akit a Levante másfél millió euróért (nagyjából 457 millió forintért) szerződtetett az Újpesttől.

– Újoncként a világ legjobb csapatával mérkőznek meg Madridban, ahol telt ház esetén a több mint nyolcvanötezer szurkoló pokoli hangulatot teremt. Nem tart a meccstől?
– Épp ellenkezőleg, alig várom! Mindig is ilyen mérkőzésekről álmodtam. Aki futballista akar lenni, arra vágyik, hogy a legnagyobb, legszebb, patinás stadionokban lépjen pályára, amelyek falai, lelátói elképesztő sikerek tanúi voltak az elmúlt évtizedekben. Ezt akarom érezni, ezt akarom átélni. Arról már nem is beszélve, hogy rengetegen lesznek a Bernabéuban, ami kissé furcsa lesz nekem, Magyarországon ugyanis sajnos kevesen jártak meccsekre.

– Más kávéház.
– A sort hosszasan lehetne folytatni, mert legalább akkora élmény lesz a Lionel Messivel, Neymarral és Luis Suárezzel felálló Barcelona vagy az elmúlt években a nemzetközi elitbe felkapaszkodó Atlético Madrid ellen futballozni, ráadásul a negyedik fordulóban a legnagyobb vetélytársunkat, a Valenciát fogadjuk. Az a mérkőzés hasonlít az Újpest–Ferencvároshoz: a pályán óriási harc dúl, hatalmas a tét, a győztes a város ura.

– Apropó, látta a vasárnapi derbit?
– Ki nem hagytam volna! Jó meccs volt, egy támadás itt, egy támadás ott, ilyennek kell lennie egy rangadónak. Csak azt sajnálom, hogy a Fradi a végén egyenlített, azt hittem, az Újpest kettő-egy után megnyeri a találkozót. Ha időm engedi, figyelemmel követem a csapat szereplését, a kapcsolatot is tartom a srácokkal, Viktor Angelovval, Bojan Szankoviccsal és Windecker Józseffel is gyakran beszélek. Három csodás esztendőt töltöttem el Újpesten, csakis hálás lehetek a klubnak, boldog voltam Magyarországon. Ha lesz időm, biztosan visszatérek, egyszer talán még játszani is. De nem vagyok szomorú, sőt! Azért dolgoztam keményen, hogy előrelépjek, most nem tudnám magam jobb helyen elképzelni, mint a spanyol első osztály.

– Már csak az kell, hogy beverekedje magát a kezdőcsapatba.
– Meg is teszek érte mindent. Egy hónap múlva rajtol a bajnokság, a Villarreal ellen játszunk az első fordulóban, bízom a jó kezdésben, és remélem, lehetőséget kapok. A célunk, hogy újoncként bent maradjunk az élvonalban, míg én szeretnék minél több időt a pályán tölteni, s gólokkal segíteni a csapatomat.

– Eddig jó úton halad: mind a négy felkészülési mérkőzésüket megnyerték, két gólt szerzett és gólpasszt is adott. Könnyen beilleszkedett?
– Gyorsan ment minden, amihez az is kellett, hogy mindenben a segítségemre vannak. A sportigazgató, az edzők, a csapattársak az első naptól kezdve támogattak, ami nagyon fontos. Örülök neki, nagyszerű benyomást tett rám. Eddig a játék is jól ment, remélem, a bajnokságban is így tudom folytatni. De sokat kell még dolgoznom, igaz, napi két edzés mellett már az elmúlt két hétben rengeteget tanultam, fejlődtem.

– Miben?
– Taktikailag, gondolkodásban mindenképpen.

– Nagy a különbség a magyar és a spanyol futball között?
– Nagy, sőt… A pályán szabadságot kapok, de nincs arra idő, hogy dajkáljam a labdát, sokkal gyorsabban történik minden, gyorsabban is kell gondolkodni, játszani, egészen más a minőség, és nemcsak a mérkőzéseken, hanem az edzéseken is. A taktikára nagy súlyt fektetnek, aminek köszönhetően napról napra jobbak vagyunk csapatként. Itt labdavesztés után nincs megállás, senki sem lógatja az orrát, hanem mindenki maximális erőbedobással, tehát nem ímmel-ámmal, tíz, húsz vagy nyolcvan, hanem száz százalékot beleadva letámad és igyekszik visszaszerezni a labdát. Mindenki pontosan tudja, mi a feladata, hová kell futnia, együtt gondolkodunk, egységet alkotunk a találkozó minden egyes percében. Ehhez hatalmas koncentráció és megfelelő erőnlét szükséges. Persze sokat kell még dolgozni, nekem főleg fizikailag kell fejlődnöm, de a kezdésre jó lesz, addigra mindent tudunk majd.

– Hogyan élte meg az átigazolást?
– Stresszesen. Sokat kellett várni, míg az Újpest és a Levante megegyezett, kezdtem türelmetlenkedni, ezért nagy nyomást helyeztem a menedzseremre, Georgi Attilára is, és még akkor sem hittem el, mi történik körülöttem, amikor Spanyolországba utaztunk. Csak akkor fogtam fel, amikor aláírtam a szerződést, és az első edzésen láttam a csapattársakat, az edzőket. Akkor nagy kő esett le a szívemről, és csupán annyit mondtam, hogy köszönöm, Istenem! Óriási kihívás előtt állok, de nyugodt vagyok, mert tudom, jó helyem van. A Levanténál nagy lehetőséget kapok a fejlődésre, hogy előrehaladjon a pályafutásom.

– Megtalálta már az otthonát?
– Igen, viszonylag könnyen. Bár amikor először megnéztük a lakást, kissé bizonytalan voltam. Aztán a következő alkalommal már nem gondolkodtam sokáig.

– Miért?
– Előbb a Valencia korábbi, a Villarreal jelenlegi csatárával, a spanyol válogatott Roberto Soldadóval futottam össze, majd a szintén spanyol válogatott, Valencia-legenda Vicente jött velem szemben. Kiderült, mindketten ott laknak a szomszédságban, úgyhogy el is dőlt, hová költözöm. Nincs okom panaszra, a tengerpart tizenöt percre van autóval, aminek már csak azért is örülök, mert egyelőre nehezen szokom meg, hogy reggelenként harminchat fokot mutat a hőmérő.

– Szeptemberben talán már hűvösebb lesz.
– Felőlem lehet ugyanilyen meleg. Sőt, a Real Madrid ellen az sem zavarna, ha negyven fok lenne!