Barca: Sokszor sírtam, de egyre jobban itt akartam maradni – Messi

„Mióta járok, azóta a labdával élek és mozgok. Kisebb koromban a testvéreimmel és az unokatestvéreimmel mindig fociztunk, majd egy Grandoli elleni mérkőzésen mutatkozhattam be élesben” – kezdte gondolatait Lionel Messi.

Az argentin extraklasszis mesélt arról is, hogy a nagymamája azt kérte egy korábbi edzőjétől, hogy ne küldje a pályára, hiszen olyan pici, hogy bántani fogják. „Miután beálltam, látszott, hogy ügyes vagyok, így ezután már azt mondta a mamám, hogy »vegyetek neki cipőt, és elhozom majd a jövő heti edzésre«. Itt kezdődött el minden.”

A gyermekkorából nem emlékszik sok mindenre, csak azok az emlékek elevenednek fel benne, amelyek felvételen is megvannak. Elmondta, hogy amikor látja ezeket a képsorokat, akkor mindig eszébe jut, hogy mi történt az adott mérkőzésen, de ezenkívül másra már nem emlékszik. Azt is hozzátette, hogy amikor a testvéreivel, barátaival focizott az utcán, előfordult olyan is, hogy nem engedték játszani, mivel túl fiatal volt.

„Korábban játszottam maszkban is, hiszen egy Espanyol elleni mérkőzésen még 14-15 évesen lekönyököltek, és eltört az arccsontom. Ennek ellenére egy héttel később már játszottam a Katalán Kupa döntőjében, amely ebben az életkorban kiemelkedően fontos torna. Emiatt kaptam egy maszkot, ebben aztán sokáig fociztam. Mondták, hogy ne vegyem le, de ekkor még nem láttam azt, hogy milyen következményei lehet annak, ha megteszem. Én viszont játszani akartam” – mondta Lionel Messi arra a kérdésre, hogy korábban volt egy időszak, amikor maszkban futballozott.

Az újságírók azt is megkérdezték az FC Barcelona futballistájától, hogy milyen őrültségeket tett annak érdekében, hogy focizhasson. Messi elmondta, hogy nem tudna egy ilyen cselekedetet kiemelni, viszont mindent megtett azért, hogy játszhasson. „Mindegy, hogy hol, de játszani szerettem volna, tagja akartam lenni egy csapatnak. Ide tartozik az is, hogy hatalmas felelősséggel kellett lennem magammal szemben a növekedési problémám miatt. Én adtam be az orvosságot magamnak mindennap, így hihetetlenül fejlődött a felelősségérzetem.”

A 33 esztendős labdarúgó elmondta, nehéz volt meghoznia azt a döntést, hogy 13 évesen már Európába költözzön. „Nehéz volt, de nagyon gyorsan döntöttünk, nem hezitáltam. Azt viszont talán fel sem tudtam fogni, hogy mivel jár az, hogy elhagyom a családomat, az országomat, a barátaimat, és egy teljesen új életet kezdek máshol. Elsőre nehéz volt ez, hiszen nem is játszhattam, és meg is sérültem. Körülbelül egy évig csak edzéseken rúgtam a labdát, viszont ezután szerencsés voltam, minden nagyon gyorsan történt. Igaz, sokszor sírtam, de minden pillanatban egyre erősebb volt bennem az a tudat, hogy itt akarok maradni. Nagyon sok barátomat ugyanakkor elveszítettem emiatt, hiszen ekkoriban még nehéz volt a kommunikáció.”

A gyerekeiről elmondta, hogy imádja azt az időt, amit velük tölthet, és nagyon hálás azért, hogy elviheti őket az iskolába, elmehet értük, vagy éppen ő viheti el őket fociedzésre. Hozzátette: a legtöbb időt a három fiával, a feleségével, valamint a testvéreivel tölti. „A legjobb érzés, amikor felébredünk, és közösen reggelizünk. Ugyanakkor nagyon keveset mozdulunk ki, ami az én beosztásom mellett annak is köszönhető, hogy sokszor a gyerekek sincsenek idejében otthon. Van, hogy fél kilenc-kilenc órakor tudunk vacsorázni, ezután pedig mindenki álmos már.” Elmondta azt is, hogy Thiagót és Mateót már többen felismerik, előbbi pedig kissé rosszul viseli ezt, hiszen elég félénk természetű.

A barátaival való kapcsolatáról Messi elárulta, hogy mindenről szoktak beszélgetni, akárcsak egy hétköznapi ember. „Beszélünk a fociról és az élet dolgairól, a koronavírus-járvány miatt adódó új problémákról, valamint arról is, hogy mi történik a világban.”

Az iskoláiról annyit szólt, hogy az általánost még Argentínában végezte el, a középiskolát viszont már Spanyolországban fejezte be, de sok figyelmet nem szánt a tanulmányaira.