Miután az 1919-ben alapított Valencia három idényt követően feljutott az élvonalba, mindössze egyszer esett ki. A klubtörténet legsötétebb napja 1986-ban érkezett el, amikor Vicente Tormo elnöksége idején az addigra már négyszeres bajnok, ötszörös kupagyőztes, sőt kétszeres Vásárvárosok Kupája- és egyszeres KEK-győztes Valencia nem csupán kiesett az élvonalból, hanem pénzügyi és erkölcsi mélypontra is süllyedt.
Azóta szinte csak felfelé ívelt a klub ázsiója, mert miután már a következő évben visszajutott az első osztályba, egy évtized alatt Európa egyik legfélelmetesebb csapata jött össze a Mestallában. Az ezredforduló környékén a Valencia kétszer volt Bajnokok Ligája-döntős (2000, 2001), megnyerte az UEFA-kupát (2004), kétszer a Primera Divisiónt (2002, 2004), Gaizka Mendieta pedig a mai napig a klub legdrágábban eladott játékosa, 2001-ben 48 millió euróért szerződött a Lazióhoz.
A káprázatos felfutás ellenére, pontosabban az azt követő relatíve eredménytelenség miatt a klub anyagi helyzete megrendült, a 2008-as válság pedig az új stadion építésének költségeivel megspékelve még nehezebb helyzetbe hozta, ám sportszakmailag – ha nem is sikerült a korábbi aranykorszakot megismételni – nem zuhant össze a csapat. Valenciában ugyanakkor továbbra is torzóként éktelenkedett az új Mestalla, így 2014-ben a szingapúri Peter Lim a stadion befejezésének ígéretével vásárolhatta fel a klub alapítványának részvényeit, csakhogy az üzletember érkezése korántsem hozta meg a megváltást - sőt!
Az új aréna azóta sem készült el, Lim a modern éra követelményeinek egyáltalán nem megfelelve csak ímmel-ámmal fektetett a csapat erősítésébe, de a legnagyobb bűne talán az, hogy edzőfronton rendre mellényúlt. Érkezése óta a február 14-én kinevezett Rúben Baraja a tizedik szakvezető, az örökös tűzoltó, azaz ideiglenes edzőként bevethető Salvador González hatszor állt munkába ebben az időszakban. A Lim-korszakban Marcelino Toral húzta a legtovább (2017. július 1-től 2019. szeptember 11-ig, 110 mérkőzésen), aki a szingapúri vezetés egyetlen trófeáját, a 2019-ben elhódított Király-kupát szállította a Turia partjára.
A Valencia szurkolói emellett azt is felróják Limnek, és a szerintük vele szövetséget alkotó portugál játékosügynöknek, Jorge Mendesnek, hogy a klub filozófiája mindössze abból áll, hogy az egy-egy játékoseladásból befolyt összeget elosztják egymás közt. Nem véletlen, hogy egyre masszívabb tüntetések zajlanak a meccsek előtt a klubvezérkarral szemben, és hogy az idényben kudarcot valló Gennaro Gattuso edző neve csak elvétve bukkan fel a szidalmazottak között. A Valenciánál már ott tartanak, hogy a korábbi klubvezetőség egyes tagjai könyörögnek az adóhatóságnak, világítsák át az egyesületet, mert a legfelsőbb szintről egyszerűen nem jut el megfelelő információ a költségvetésről a pártoló tagság felé.
Az anyagi és erkölcsi csőd az idén ráadásul sportszakmai mélyponttal párosul, a Valencia ugyanis a Getafe elleni hétfői mérkőzést a 18., azaz már kieső helyről várja. Márpedig ha nem történik radikális fordulat, a klub történetének valóban legsötétebb időszaka köszönt be a Mestallába.
Ha igaz Peter Lim többségi tulajdonos állítása, amely szerint nem fenyegeti csőd a Valenciát, sőt, még likvid tőke is rendelkezésre áll, több mint meglepő Rubén Baraja edzői kinevezése. Az idényben vergődő csapat éléről január 30-án menesztették Gennaro Gattusót, és bár eleinte világszerte ismert edző érkezéséről írt a sajtó (főleg a mexikói válogatott éléről a világbajnokság után távozó Tata Martino nevét lehetett hallani), február 14-én Baraja kapott megbízást, aki kiváló futballista volt (főleg a Valenciánál), ám trénerként… Legutóbb a Zaragoza kispadjáról menesztették mindössze tíz mérkőzést követően, két győzelem mellett négy döntetlent és négy vereséget könyvelt el. Összesen 138 mérkőzésen vezetett csapatokat (Valencia B, Elche, Rayo Vallecano, Gijón, Tenerife, Zaragoza), s a győzelmi mutatója nem éri el a 40 százalékot, ez pedig egy kiesés ellen küzdő csapatnál finoman szólva is kockázatot hordoz magában. |