Sergi Roberto még 2010-ben mutatkozott be a Barcelona első csapatában, azt követően, hogy előtte a klub híres utánpótlásbázisában, a La Masiában pallérozódott, és végigjárta a ranglétrát. A nagyok között 373 hivatalos mérkőzésen lépett pályára, ezzel a klub történetének 23. legtöbbet szereplő játékosa. Barcelonai pályafutása során – amelyben kétségkívül voltak nagy sikerek, de hiba volna nem elismerni, hogy buktatók is akadtak – egyebek mellett hétszer nyerte meg a spanyol bajnokságot és kétszer a Bajnokok Ligáját.
A klub kedden köszönte meg az elkötelezettségét, az ünnepségen megjelentek korábbi csapattársai is: például Xavi Hernández, Gerard Piqué, Carles Puyol, vagy a gyógyíthatatlan betegséggel küzdő Carlos Unzué is, aki korábban másodedzőként tevékenykedett a katalán sztárcsapatnál. Az El Mundo Deportivo viszont felhívta a figyelmet arra is, hogy a klub sportigazgatója, Deco még a ceremónia vége előtt felállt, és távozott a teremből, mivel állítólag halaszthatatlan telefonhívást kapott a munkájával összefüggésben.
„Köszönöm az összes elnöknek, az edzőimnek, a vezetőknek, az orvosi személyzetnek, az alkalmazottaknak és az összes embernek azon a hosszú listán, amely lehetővé teszi ennek a klubnak a működését – kezdett bele búcsúbeszédébe Sergi Roberto, aki mondandója közben többször is elérzékenyült. – Jobban szerettem volna a pályán elköszönni, azonban most is elmondanám: mindig is hálás leszek a támogatásért és az igényességért, amelyek miatt olyan játékos lettem, mint aki most vagyok. A szívemben foglak titeket hordozni.”
Roberto külön megköszönte korábbi csapattársai segítségét is, és biztató üzenetet is tolmácsolt feléjük a klub jövőjét illetően: „Csapattársaim előtt fényes jövő áll. Mostantól eggyel több szurkolótok lesz, aki minden címet ügy ünnepel majd, mint a többi culé.”
„És köszönöm a családomnak is, apunak, anyunak, hogy velem tartottatok ezen a hosszú úton, és azt, hogy így neveltetek. Anyu, annak ellenére, hogy most nem lehetsz itt, mindig is te voltál az, aki erőt adott ahhoz, hogy a legnehezebb pillanatokban is tovább tudjak menni. Megtanítottál látni az élet pozitív oldalát, és arra, hogy mindent mosolyogva csináljak. Biztos vagyok benne, hogy büszke lennél” – folytatta elcsukló hangon Roberto.
A tapasztalt játékos – aki tízszer a spanyol nagyválogatottban is pályára lépett – feleségének és gyermekeinek is megköszönte a segítséget, és a ceremónia végéhez közeledve néhány szót a klub utánpótlásáról is ejtett: „A La Masia ennek a klubnak a szíve. Az üzenném nekik (a fiatal játékosoknak – a szerk.), hogy legyenek nagyon türelmesek. Én is minden évben azon dolgoztam, hogy elérjem az álmomat, ami az volt, hogy felkerüljek az első csapatba. Azt mondanám nekik, hogy megéri az erőfeszítés, mert ez a világ legjobb klubja” – fogalmazott a távozó játékos.