– Október végén kapta meg az Aranylabdát – mennyire változtatta meg a díj az életét?
– Eleinte talán fel sem fogtam, de teljesen más lett, azóta sokkal többen felismernek az utcán – mondta az Asnak adott interjúban Rodri, a Manchester City 28 éves, Európa-bajnok spanyol középpályása.
– Bizonyára ön is szembesült vele, nagy vitát generált a díjazása. Mások mellett Cristiano Ronaldo is azt nyilatkozta, Vinícius Júnior érdemelte volna meg az Aranylabdát, és igazságtalannak tartja a döntést.
– Meglepett a véleménye, mert nála jobban senki sem tudja, melyek ennek a díjnak a kritériumai, illetve hogyan zajlik a szavazás. Ezúttal az újságírók úgy döntöttek, hogy én voltam a legjobb. Ők nagyrészt ugyanazok a szakírók, akik korábban rá szavaztak. Akkor alighanem egyetértett a döntéssel, furcsa, hogy most másképpen látja…
– Hatvannégy év után nyert újra spanyol labdarúgó. A következőre is újabb évtizedeket kell várni?
– Tény, hogy a spanyol futballnak ebből a szempontból jelentős adóssága volt, amiből valamennyit sikerült törleszteni. A mostani spanyol keretben nagy potenciál lakozik, bízom benne, hogy a következőre nem kell ennyit várni, és néhány éven belül lesz újabb aranylabdásunk.
– A párizsi díjátadón azt mondta, biztos benne, hogy Lamine Yamal is megkapja majd az elismerést.
– Tettem rá egy kis terhet… Nem tudom, mikor jön el az ő ideje, de minden képessége megvan hozzá, hogy előbb-utóbb kiérdemelje.
– Szeptemberben térdszalagszakadást szenvedett − mennyire viselte meg, hogy ilyen hosszú időre kidőlt?
– Azt vallom, fegyelmezetten el kell fogadni, amit az élet nekünk szán. Felesleges siránkozni, ha nem úgy alakulnak az események, ahogyan szeretnénk, és akkor sem kell megőrülni, ha az ember, mondjuk, megkapja az Aranylabdát. Hálás vagyok azért, amit Istentől kaptam, a sérülésemet is tudomásul vettem, csak előretekintek. Brutális és egyben varázslatos évem volt. A spanyol válogatottal megnyertük az Eb-t, az volt a csúcspont. A Cityvel sorozatban negyedszer lettünk bajnokok, aztán megkaptam az Aranylabdát. És persze ott az árnyoldal, a sérülés, de ez is része egy játékos karrierjének.
– Most hogy érzi magát?
– A sérülésemet követő első hónap nagyon nehéz volt, de mentálisan sokkal jobban vagyok, mint amire számítottam. A testemnek is jót tett, hogy kicsit megálltam. Most van lehetőségem olyasmiket élvezni és kipróbálni, amiket alapvetően nem lehetne. Mindenesetre nem unatkozom, a rehabilitáció miatt összességében háromszor-négyszer annyi munkát végzek, mint egyébként.
– Lát esélyt arra, hogy még ebben az idényben visszatér?
– Biztos vagyok benne, hogy így lesz. Aki ismer, tudja, optimista ember vagyok, egy ilyen sérülésnél ez egyébként is kulcsfontosságú.
– Lehet, hogy önnek jót tesz egy kis szünet, a Manchester City viszont megsínyli a hiányát. Mit szól a csapat váratlan mélyrepüléséhez?
– Ha egy kulcsposztról kiesik valaki, az általában rossz hatással van a csapatra. Korábban is átéltünk hasonlót Kevin De Bruyne és más fontos játékosok kidőlésénél. Ilyenkor a többieknek még jobban össze kell tartaniuk. Tény, hogy rossz passzban van a csapat, olyanban, amihez nem vagyunk hozzászokva, de végső soron ez is hozzátartozik a versenysporthoz. Fel kell állni a padlóról. Hosszú még az idény, sokkal hosszabb, mint régebben, ezért fontos, hogy higgadtak maradjunk, tiszta fejjel gondolkodjunk. Nem hihetjük azt, hogy egyik pillanatról a másikra minden megváltozik. A futball nem így működik, fokozatosan kell javulni. Nehéz helyzetben vagyunk, újra el kell kezdeni meccseket nyerni, de semmiképpen sem szabad pánikba esni.
– Láthatjuk majd önt a Nemzetek Ligájában vagy a klubvilágbajnokságon?
– Nem akarok elkiabálni semmit, de a célom, hogy a prognosztizáltnál valamivel hamarabb visszatérjek. Ez két fontos torna, amelyeken szeretnék ott lenni.
– Nem tart attól, hogy ilyen súlyos sérülés után már nem lesz a régi?
– Nem, mert tudom, milyen játékos vagyok és hogy mire vagyok képes. Ezek a sérülések már nem olyanok, mint harminc évvel ezelőtt. Az orvosi stáb is megnyugtatott, nem kell aggódnom. Nyilván hat-hét hónap kihagyás után nem egyszerű visszatérni, ennek is lépésről lépésre kell majd megtörténnie.