Katalán hullámvasút – Smahulya Ádám publicisztikája

Melyik a Barcelona igazi arca? Nehéz kiismerni az idényben a katalánokat, akik októberben egymás után győzték le a Sevillát (5–1), a Bayern Münchent (4–1) és a Real Madridot (4–0), a BL alapszakaszában pedig 3–1-es, majd 4–2-es hátrányból álltak fel és verték meg a Benficát. Csakhogy a Leganés (0–1) vagy a Las Palmas (1–2) elleni fájdalmas hazai vereség árnyalja a képet, akárcsak a két, Atlético Madriddal szembeni rangadó, amelyen mindkétszer a hajrában bukott el a katalán alakulat: a bajnokságban a 96. percben szerzett góllal ért el sikert az Atleti (1–2), a Király-kupa elődöntőjében a 93. percben egyenlített (4–4) Diego Simeone együttese.

Most épp megint fut a szekér, Hans-Dieter Flick csapata a hétvégén felszabadultan, könnyedén győzte le 4–0-ra a spanyol bajnokságban erősnek mondható Real Sociedadot (igaz, több mint egy órán át emberelőnyben játszott), és így az Atléticót egy, a Real Madridot három ponttal megelőzve vezeti a spanyol bajnokságot. Úgy, hogy több mint egy hónappal ezelőtt, január végén, a 21. forduló után hét pont volt a Real Madrid előnye a Barcelonával és négy az Atléticóval szemben. Akkor nem sokan fogadtak volna arra, hogy március elején ismét a katalánok lesznek az élen. Ehhez persze kellett a Real Madrid botladozása is, de ettől még tény, hogy egy hónap leforgása alatt tíz (!) pontot vert a Barcelona a királyiakra, ami az elit ligák élmezőnyében nem gyakori. Azt is érdemes hozzátenni, hogy a gránátvörös-kékek az idén még veretlenek, csak a Getafe (1–1), az Atalanta (2–2) és az Atlético (4–4) elleni döntetlen miatt nem hibátlan a 2025-ös mérleg. Persze arra nincs garancia, hogy a Barcelona szerdán nyer a Benfica otthonában a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében.

Ugyanakkor nagyon úgy fest, hogy mostanra kezd összeállni a csapat, ami nem túl jó hír az ellenfeleknek. Helyi újságírók szerint Wojciech Szczesny szerződtetése hozta meg a szerencsét, a visszavonulása után reaktivált lengyel kapus bemutatkozása óta ugyanis még nem kapott ki az együttes. Gyanítom azonban, hogy ennél nyomósabb okok húzódnak a formajavulás mögött. Egyrészt az idény elején több fontos játékos, így Ronald Araújo, Frenkie de Jong vagy Gavi is sérüléssel bajlódott, most mindannyian bevethetők. Valószínűleg Flick is jobban megismerte a keretet, több ideje volt a finomhangolásra és a hibák kiküszöbölésére. Az évad elején az is szembetűnő volt, hogy elsősorban nem technikai vagy tudásbeli hiányosságok vannak, legalábbis nekem az volt az érzésem, hogy mentálisan nem elég erős az együttes. Ami érthető is, mert nagyon sok a fiatal, viszonylag tapasztalatlan futballista: Alejandro Baldé, Pau Cubarsí, Pedri, Gavi és Lamine Yamal sincs még 23 éves – mégis azt várják tőlük, hogy a hatalmas nyomást elviselve a hátukon cipeljék a csapatot. A bennük meglévő tűz pedig van, hogy repíti a Barcát, de alighanem az Atlético elleni két rövidzárlat is a mentális éretlenségnek tudható be.

És ha már Yamal… Bár még mindig csak 17 éves, vele kapcsolatban általában már nem az a kérdés, hogy a világ legjobb futballistája lesz-e, hanem hogy hányszor nyeri majd el az Aranylabdát, és lesz-e akkora legenda, mint Lionel Messi és Cristiano Ronaldo. Úgy vélem, ha elkerülik a súlyos sérülések, minden esélye megvan rá, de az biztos, hogy már most ő a világ egyik legjobb labdarúgója, és azon kevesek egyike, akiknek ebben a sablonossá vált futballban is élmény minden megmozdulása. Elég csak megnézni, ahogyan a legutóbbi, Real Sociedad elleni bajnoki mérkőzésen elfekteti a vendégek védőjét az első gól előtt. Ám szinte minden találkozón van egy-egy emlékezetes villanása. Ráadásul a nyilatkozatai alapján a korához képest rendkívül éretten gondolkodik, és ezer szállal kötődik a nevelőegyesületéhez, így jóformán borítékolható, hogy a Barcának hosszú évekig lesz legalább egy extraklasszisa. És akkor még nem beszéltünk Pedriről, Gaviról, Marc Casadóról és a La Masián pallérozódó megannyi tehetségről, akik még be sem mutatkoztak a nagyoknál.

A fiatalok mellett azonban nem feledkezhetünk meg Robert Lewandowskiról sem, aki már 34 gólnál jár az idényben, ahogy Raphinháról sem, aki szerintem az Aranylabdára is esélyes lehet. Ehhez persze az kell, hogy a Barcelona trófeákkal zárja az évadot. Amire megvan az esély, miként arra is, hogy a 2024–2025-ös kiírás végén teljesen „üres marad” a vitrin. És ezzel el is érkeztünk az idény egyik kulcskérdéséhez. A közmegegyezés szerint jelenleg a Liverpool Európa legerősebb csapata, ezt azonban nem merném ennyire egyértelműen kijelenteni. Kétségtelen, hogy Szoboszlai Dominikék fantasztikusan teljesítenek, a Premier League aranya már-már biztos, és minden esélyük megvan a BL-sikerre is. Magyar szempontból nyilvánvalóan az lenne az üdvözítő, ha mindkettő sikerülne, ugyanakkor, ha a jelenlegi Barcelona jó formában van, meglátásom szerint van annyira jó, mint a jelenlegi Liverpool. Az angolok mellett szól, hogy kiegyensúlyozottabbak, ugyanakkor azt gondolom, a Barca támadósora erősebb.

Kétségtelen, hogy Mohamed Szalah az Aranylabda első számú várományosa, és a világ legjobb formában lévő csatára, mint ahogy Virgil van Dijk és Szoboszlai is extraklasszis a posztján. Ugyanakkor a Yamal, Lewandowski, Raphinha támadótriónál nem látok jobbat, nem véletlenül mérik ezt a hármast már most sokszor a híres MSN-hez, vagyis a Messi, Suárez, Neymar csatársorhoz. És éppen ez a legnagyobb rejtély nekem a mostani Barcelonával kapcsolatban. Szinte minden adva van a sikerhez: tehetséges fiatalok, nemzetközi szinten is kiemelkedő futballisták, felkészült, jó edző, néhány rutinos játékos, viszonylag bő keret és szemlátomást az utánpótlással sincs gond. Mégis a már említett mentális rövidzárlat és a vezetőség időről időre felröppenő botrányai (lásd Dani Olmo regisztrációs mizériája a télen), és a sokszor elhibázott átigazolási politika belerondít az összképbe.

Éppen ezért nagyon nehéz megítélni, milyen idényt zár a csapat. A szerdai, Benfica elleni BL-mérkőzés előtt még ki merem jelenteni, hogy kis szerencsével a triplázás is sikerülhet. De ha a háromból csak két trófea meglesz, akkor is vitán felül eredményesnek mondható Flick első barcelonai idénye. De mi van, ha nem sikerül? Mi van, ha a bajnokságban az Atlético vagy a Real Madrid jobban bírja a nyomást, a BL-ben is elbuknak a katalánok, és a kupában is elvéreznek az elődöntőben vagy esetleg a fináléban? Ebben az esetben biztosan rengeteg kritika zúdul majd a klubra, az edzőre és a labdarúgókra, miközben alapvetően az eredményektől függetlenül teljesen nyilvánvaló, hogy ebben a keretben óriási a potenciál.

A vezetőség feladata lesz, hogy az esetlegesen gyengébben sikerült idény után is egyben tartsa a keretet, s ne adja el a saját nevelésű fiatalokat. Mert a mostani együttes vonzereje nemcsak a szép és általában eredményes játékban rejlik, hanem abban is, hogy újra a La Masia-tehetségeire épül. Ami persze részben kényszer szülte megoldás, de úgy tetszik, mégis ez kellett a megújuláshoz. Ha tippelnem kell, azt mondom, egy sorozatban a katalánok feljutnak a csúcsra. Nyilvánvalóan a La Ligában van erre a legnagyobb esélyük, az Atlético elleni kupaelődöntő visszavágója viszont nagyon nehéznek ígérkezik, míg a BL-ben a papírforma szerint a Benficán, a Dortmundon és a Bayernen vagy az Internazionalén keresztül vezetne az út a döntőig, ahol jöhet a Liverpool, a Real Madrid vagy a PSG, esetleg az Arsenal.

Most még meglepne, ha ezt az akadályt mind sikerrel venné a csapat. Ami viszont már most látszik, néhány ínséges év után minden megvan ahhoz, hogy új sikerkorszak kezdődjön – Messi, Xavi, Iniesta és Puyol helyett ezúttal már Yamal, Pedri, Gavi és Cubarsí vezérletével.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!