A katalánok mérkőzésénél ezúttal érdekesebb volt annak előjátéka, méghozzá rendhagyó jellege végett. Már csak azért is, mert órákkal a kezdés előtt a címvédő még Barcelonában rostokolt. Amikor normális esetben, kis túlzással már a taktikára kellene a hangsúlyt helyezniük, akkor még olyan földi kérdések foglalkoztatták őket, mint hogy elindulnak-e vagy sem? Mivel menjenek? Odaérnek-e időben? Mennyit késnek? Mikor tudnak kezdeni?

Ha nem is egyszerűen, de végül összeállt a kép. A kora délután végül csak útnak induló Barcelona – amelynek klubvezetői a légi sztrájk miatt kérték a mérkőzés elhalasztását, de hiába – Zaragoza érintésével nagyjából a találkozó eredeti kezdési időpontjában, 20 órakor érkezett meg Pamplonába és háromnegyed óra múlva már beöltözve, bemelegítve a középkezdéshez is felsorakozott.

A hazaiak nagy kedvvel szálltak bele a mérkőzésbe, agresszív letámadásukkal próbálták kihasználni helyzeti előnyüket, hogy amíg a rivális gárda vonaton, majd buszon töltötte az idejét, addig ők már a stadionban várakozhattak. A mérkőzésen ebből aztán annyi köszönt vissza, hogy Víctor Valdésszel az élen a katalánok védelme a szokottnál jóval bizonytalanabb volt. Egy BL-meccsen alighanem gólokkal is büntették volna őket, ezúttal azonban megúszták. A katalán kapus egy alkalommal középhátvédnek képzelve magát kényszerhelyzetbe hozta a védőtársakat, Carles Puyol becsúszva tisztázott bedobásra, máskor gólpasszal szolgálta ki Sorianót, aki viszont előzékenyen odaemelte a labdát a kapusnak.

Ezeken a megmozdulásokon kívül erősen véleményes volt Pedro határozott szerelése, mert az Abidalt már lecselező Juanfran nem a fűszálban botlott el a vendégek tizenhatosán belül. A játékvezető viszont nem látta szabálytalannak az esetet.

A 26. percben aztán gólt szerzett az egyre inkább bemelegedő Barcelona. Messi leheletfinom bokamozdulattal tette üresbe a labdát, amelyre a keresztbe mozgó Pedro érkezett a leggyorsabban, és Ricardo mellett a hazai kapuba lőtt. (0–1)

A hátralévő időben már egyértelműen a Barcelona akarata érvényesült, amely próbálta lassítani a játékot és tartani a labdát, miközben a hazaiak a közönség támogatását bízva továbbra is letámadtak. Sokszor három-négy Osasuna-játékos is a vendégtérfél közepén kezdett bele a letámadásba. A Barcelona játékosain érezhető volt a délutáni viszontagság: hiába lett volna meg a területük, nem vállalkoztak nagy futásokra, inkább a második félidőre gondolva tartalékoltak, és járatták a labdát.

A szünet után egyre inkább a vendégek kerültek fölénybe. Már nyoma sem volt a kezdeti bizonytalanságnak, és a hazai letámadást is okosan kijátszották. A 65. percben eldőlni látszott a találkozó: kétgólos előnyhöz jutottak a vendégek. David Villa bőven a barcelonai térfélről, amolyan irányítóként ugratta ki lapos passzal Messit. Az argentin begyújtotta a rakétákat, egyet tolt a labdán, majd 14 méterről a kifutó, de a szöget nem túl jó záró Ricardo mellett laposan kilőtte a rövid jobb alsót. (0–2)

A hajrában a házigazdák jelentős erőket vonultattak fel a szépítésért, de nem sikerült nyomást gyakorolniuk a vendégekre, leginkább továbbra is letámadásaik miatt voltak dicsérhetők. Labdához ritkán jutottak, akkor is gyorsan elveszítették. A zárszót Messi mondta ki, aki a 83. percben a róla megítélt szabálytalanság miatti büntetőt értékesítette higgadtan. (0–3)

Messi már tizenöt gólos a most zajló bajnoki szezonban, a Barcelona pedig tizenkettedik győzelmét aratta. A katalánok hetedszer léptek pályára idegenben, még pontot sem veszítettek, gólkülönbségük 24–3. Nem túl illedelmes vendégek…

Vadócz Krisztián a kispadról nézte végig a találkozót. Az Osasuna hatodik bajnoki vereségét szenvedte el, hetedik hazai mérkőzésén viszont az elsőt. Legutóbb ez kilenc hónapja esett meg a pamplonaiakkal.