Bajnok a Barca, harmadik a Real, de ennél sokkal több minden történt

A NAGY HÁRMAS

Ha a spanyol bajnokságról beszélünk, megkerülhetetlen, hogy a Barcelonával, a Real Madriddal és az Atlético Madriddal kiemelten foglalkozzunk, még úgy is, hogy az elmúlt öt évet figyelembe véve a legsimább bajnokságon vagyunk túl. A katalánok gyakorlatilag rajt-cél győzelmet arattak – a harmadik fordulótól kezdve végig élen álltak a tabellán –, csata legfeljebb a második helyért folyt, de az Atléticónak sem kellett különösebben izgulnia az ezüstérem miatt.

Ami annak fényében nagyon szép eredmény, hogy a „matracosok” tulajdonképpen 19 futballistával játszották végig a tavaszt, mivel a téli átigazolási időszakban Miguel Ángel Moyát (Real Sociedad), Luciano Viettót (Valencia, kölcsönbe), valamint a Kínába igazoló Augusto Fernándezt (Peking Zsenho), Nicolás Gaitánt és Yannick Carrascót (mindketten Talien Jifang) is elveszítették. És ha ez nem lett volna elég, Filipe Luísnak márciusban eltört a szárkapocscsontja, így a brazil balhátvéd csak május elején, a szezon végén térhetett vissza. Az Atléti tehát egy meccskeretnyi labdarúgóval lett bajnoki ezüstérmes és Európa-liga-győztes. Egy spanyol másodosztályú elsőséget leszámítva ez utóbbi trófea az egyetlen, amelyet a búcsúzó Fernando Torres tizenegy idény alatt elhódított nevelőegyesületével.

FERNANDO TORRES AZ UTOLSÓ TÉTMECCSÉN DUPLÁZOTT AZ ATLÉTICÓBAN

A Real Madrid nagyon elrontotta a bajnokság első felét, ennek következtében jóformán már januárban ledolgozhatatlan hátrányba került a Barcelonával szemben, sőt ha tavasszal nem kezdte volna el szorgalmasabban gyűjtögetni a pontokat, akkor – ha a BL-szereplése nem is, de – még a dobogós helyezése is veszélyben forgott volna. A Real játékán az ősszel nagyon megérződött, ha kulcsemberei nem léptek pályára, s tulajdonképpen ebben az időszakban derült ki igazán, hogy a királyiak mit veszítettek James Rodríguez és Álvaro Morata elengedésével. A kolumbiai és a spanyol támadó Lucas Vázquezzel és Marco Asensióval kiegészülve az elmúlt szezon második felében sorra nyerték a bajnoki meccseket a madridiaknak, távozásukkal azonban minőségileg egyértelműen gyengült a királyi gárda kispadja.

Cristiano Ronaldo a bajnokság második felére magára talált, az első 19 fordulóban szerzett négy gólja után tavasszal 22-ig jutott, ám így is elveszítette azt a novemberi fogadást csapattársaival szemben, hogy az idény végén megelőzi majd Lionel Messit a góllövőlista élén.

A Real Madrid szurkolói a Bajnokok Ligája-győzelem esetén valószínűleg megbocsátanának együttesüknek a hazai színtéren való gyengélkedésért – a Király-kupában a legjobb nyolc között búcsúzott a gárda –, de a királyi klubhoz egyáltalán nem méltó, hogy hozzá se tudjon szagolni a bajnoki címhez, és csak asszisztáljon a Barcelona szárnyalásához. A blancók ebben a szezonban a 38 mérkőzésükből mindössze 22-t nyertek meg, ami a 2005–2006-os évad óta – amikor 20 győzelemmel zártak – a leggyengébb teljesítményük a La Ligában. Nem csoda, hogy Gerard Piqué, a Barca középhátvédje azzal heccelte a madridistákat a májusi el Clásico előtt, hogy nem várják el a Real játékosaitól a bajnoknak járó díszsorfalat, mivel a fővárosiak ebben a versenysorozatban gyakorlatilag nem is vettek részt…

Bárhogy is alakuljon a Liverpool elleni BL-döntő, a Real Madrid nem zárja trófea nélkül a szezont, hiszen augusztusban az európai és a spanyol Szuperkupát is elhódította, míg decemberben megnyerte a klubvilágbajnokságot, áma drukkerek és a vezérkar aligha értékelik majd sikeresnek az idényt, ha a csapat elveszíti a május 26-i, kijevi finálét.

AZ ÖRÖK KÉRDÉS: MELYIK A FONTOSABB?

Az örök kérdés: melyik a fontosabb? A Bajnokok Ligája vagy a spanyol bajnoki cím? A Real Madrid és a Barcelona szurkolóinak szemében valószínűleg minden évben az, amelyiket kedvenceik éppen megnyerik. Ha objektíven közelítjük meg ezt a kérdést, akkor az a válaszunk, hogy a Bajnokok Ligáját nagyobb dicsőség meghódítani, arra azonban, hogy az adott csapat mennyire nyújtott kiegyensúlyozott teljesítményt egy teljes idényen át, a bajnoki helyezése világít rá.

Pep Guardiola, a Manchester City menedzsere így foglalt állást: „A Bajnokok Ligáját hét meccs alatt megnyerheted, a bajnokság azonban tíz hónapot ölel fel. Ne haragudjanak, de a liga sokkal fontosabb.”

Azt sosem tudjuk meg, mit mondott volna a spanyol szakember, ha a City BL-t nyer, miközben a bajnokságban nem az élen végez…

Igen ám, de néhány héttel ezelőtt hasonlóképpen vélekedett Zinédine Zidane, a Real Madrid vezetőedzője is, pedig az ő alakulata a BL-döntőre készül, míg a La Ligában akkor már matematikailag is biztos volt a Barcelona 25. bajnoki címe.

„Mindig is mondtam, hogy a bajnokság sokkal nehezebb” – szögezte le.

Legyen így. De az valószínű, hogy ha a Real Madrid BL-t nyer – ráadásul sorozatban a harmadikat –, akkor 2016-hoz hasonlóan elhomályosítja majd a Barcelona duplázását.

No, akkor folytassuk is a Barcelonával, amelyről Neymar távozása és a Real Madriddal szemben kettős vereséggel elveszített spanyol Szuperkupa-párharc után senki sem gondolta volna, hogy a 37. fordulóig veretlenül vezeti majd a bajnokságot, az elsőségét pedig már április végén bebiztosítja.

A tavaly nyáron kinevezett Ernesto Valverde remekül reagált a brazil eligazolására, a 4–3–3-ról átállt csapatával a 4–4–2-es játékrendszerre, amelyben klasszikus szélső középpályások nem kaptak helyet, hanem a szélső védők futottak fel rengeteget a támadásokhoz – ami egyébként is jellemzi a csapatot. Jordi Alba nem véletlenül nyilatkozta azt, hogy sokkal jobban érzi magát a pályán, amióta nem Neymar játszik előtte.

A kulcsszerep természetesen ezúttal is Lionel Messinek jutott, aki szabad kezet kapott Valverdétől, de lényegesen többször indult a pálya közepéről, mint az elmúlt három évben, az MSN időszaka alatt. Az argentin hatékonysága nem csökkent, 34 góllal – és 12 gólpasszal – zárta a La Ligát, ezzel pályafutása során ötödször is elhódította az Aranycipőt.Ahhoz viszont, hogy az Aranylabda elnyerésére is jó esélye legyen, a világbajnokságon is villantania kell az argentin válogatottal.

A katalánok a Real Sociedad elleni szezonzárón elbúcsúztatták Andrés Iniestát, aki minden sorozatot figyelembe véve 674 mérkőzésen lépett pályára a Barcelonában. Pótolni nem lehet – legalábbis nagyon nehéz lesz –, így Valverdének, ahogy Neymar eladása után, idén nyáron is megoldást kell majd találnia arra, miként hidalja át a távozó kulcsembere által hagyott űrt. A Barcelona januárban már nem titkoltan Iniesta hosszú távú pótlására szerződtette a Liverpoolból Philippe Coutinhót, aki könnyen beilleszkedett a csapatba, és a végén már a gólokkal sem maradt adós: az utolsó öt fordulóban hatszor, összesen nyolcszor volt eredményes.

A katalánok menetelésének egyetlen hibapontja, hogy az utolsó előtti játéknapon őrült meccsen 5–4-es vereséget szenvedtek a Levantétól, így nem sikerült veretlenül befejezniük a bajnoki szezont – és mivel a záró körben a Real Sociedadot csak 1–0-ra győzték le, a 100 gólos álomhatárt sem tudták elérni.

ÍGY BÚCSÚZTATTA A CAMP NOU ANDRÉS INIESTÁT

AKIKRŐL SZEZON KÖZBEN KEVESEBB SZÓ ESETT

A negyedik helyen a Valencia végzett, amely 27 ponttal gyűjtött többet, mint az előző szezonban – amikor a 12. pozícióban zárt –, ezzel az öt európai topligát tekintve a szerzett pontok tekintetében a legnagyobb előrelépést könyvelte el. Házi gólkirálya a 16 találatig jutó Rodrigo lett, aki Álvaro Morata kárára a spanyolok világbajnoki keretébe is bekerült.

A BL-negyeddöntős, Király-kupa-döntős, két edzőt (Eduardo Berizzo, Vincenzo Montella) elfogyasztó, jelenleg Joaquín Caparrós által irányított Sevilla kapcsán érdekesség, hogy egyetlen olyan bajnoki meccse sem volt ebben a szezonban, amikor valamelyik játékosa duplázni tudott volna.

Az Espanyol 36 góljából 24-et a Gerard Moreno (16), Léo Baptistao (8) duó jegyzett. Nélkülük nagy bajban lett volna a barcelonai alakulat, amely ebben a idényben is stabil középcsapatnak számított. (Nem véletlen, hogy Moreno iránt a hírek szerint élénken érdeklődik korábbi klubja, a Villarreal.) A fennmaradó 12 találatból három öngól volt, a maradék kilencen pedig hét játékos osztozott, akik közül senki sem volt eredményes kettőnél többször.

Üde színfoltja volt a bajnokságnak a Betis és a Girona. A katalán együttes sokáig harcban állt az Európa-liga-indulást érő helyekért, végül meg kellett elégednie a 10. hellyel, ami egyáltalán nem rossz egy újonctól. Nem lenne meglepő, ha a 11 gólt szerző Portuért a nyári átigazolási időszakban több, nagyobb célokért küzdő egylet is bejelentkezne, de még őt is túlszárnyalta Cristhian Stuani, aki 21-szer talált be.

Honfitársa, a Celta Vigót erősítő Maxi Gómez 17-szer volt eredményes ebben az évadban, tehát Luis Suárez és Edinson Cavani mögött két olyan támadó ül majd a vb-n az uruguayi kispadon, akik a világ (egyik) legerősebb bajnokságában együtt 38 gólt szereztek az idényben.

A Leganésben a bajnokság első gólját jegyző Gabriel január 21. óta nem talált be, ám öt góllal így is a madridiak legeredményesebb játékosa lett.

A Levante az Újpestről szerződtetett Enisz Bardival a soraiban sokáig a kiesés ellen küzdött, ám miután Paco López márciusban átvette az irányítást, tíz meccséből nyolcat megnyert, egy döntetlent játszott és csak egyszer kapott ki. Ebben az időszakban egyetlen csapat sem gyűjtött több pontot (25) a Levanténál a La Ligában. Bardi kilenc találattal és egy gólpasszal fejezte be az idényt.

A Las Palmas és a Málaga kieséséhez kétség sem férhetett, a két alakulat a nyolcadik fordulótól kezdve folyamatosan kieső helyen állt, de a harmadik búcsúzó, a Deportivo La Coruna is a „piros vonal” alatt tartózkodott a 19. körtől. (A Deporral kapcsolatban friss hír, hogy Clarence Seedorf vezetőedzővel nem hosszabbítanak szerződést.) A Las Palmasban Jonathan Calleri kilenc találatot jegyzett, apró szépséghiba, hogy az utolsó ötöt tizenegyesből lőtte és január 20. óta nem szerzett akciógólt.

A Málaga búcsúja megér egy külön misét: az andalúziai együttes a 2012–2013-as szezonban még negyeddöntőt játszott a Bajnokok Ligájában – sőt, csak percek választották el attól, hogy kiejtse a Dortmundot –, öt évvel később azonban gyakorlatilag „csont nélkül” köszönt el az első osztálytól. A Málaga az elmúlt négy szezonban kétszer a 11., egyszer a 9. és egyszer a 8. helyen zárt, tehát nem lehet azt mondani, hogy érett volna a kiesése, a mögöttünk hagyott idényben mégsem tudta megütni a spanyol élvonal színvonalát. Hol van már az a csapat, amely Martín Demichelisszel, Joaquínnal, Jérémy Toulalannal, Júlio Baptistával és Iscóval állt fel?!

A Deporral, a Las Palmasszal és a Málagával tehát biztosan nem találkozunk a La Liga következő szezonjában, az Huescával viszont igen, amely 58 éves fennállása során először jutott fel a legmagasabb osztályba. Az aragóniai gárdát az a Rubi irányítja, aki Tito Vilanova segítőjeként korábban a Barcelonánál is dolgozott. A másik automatikus feljutó valószínűleg a Rayo Vallecano lesz, míg a másodosztályban 3–6. helyen végző csapatok a playoffban harcolhatják ki a feljebb lépést. Várjuk a fejleményeket.

És a spanyol bajnokság 2018–2019-es kiírását is.

A LA LIGA 2017–2018-AS SZEZONJÁNAK EREDMÉNYEI