Mint ahogyan hiányzott az igazán nagy PSG-s dobás a végére a LIGUE 1-BEN. Már akkor gyanakodtunk, hogy a kerti kúthoz hasonlóan az olajkút sem feneketlen mély, amikor a Newcastle United kacéran bejelentette, hogy esetleg 25 millió euróért hajlandó engedni a Yohan Cabaye-t célzó vágyaknak, és a PSG a füle botját sem mozgatta, vagy amikor nem realizálódott a tervezett ajánlat Pedróért („Nincs ajánlat Pedróért" – mondta erre a Barcelona elnöke, Sandro Rosell, és ha beleérezzük a finomságokat, nem olyat szólt, hogy: „Hiába is érkezne egy ekkora ajánlat Pedróért"). Akad egy sanda gyanúnk arra is, hogy ha hamarabb jut eszébe a párizsiaknak bejelentkezni a Chelsea-nél Juan Matáért – aki nem egy felkapott „séróbáró", de sokak szerint világklasszis futballista egy rá kihegyezett rendszerben –, akkor mozdítható lett volna a spanyol, aki az új idényben eleddig 61 percet kapott José Mourinhótól. Túl sokba nem is került volna, természetesen a PSG szintjén, mert Javier Pastoréért élénken érdeklődött az Arsenal és a Tottenham, a kispados Mamadou Sakhót pedig 21 millióért elvitte a Liverpool. A végére a párizsiak azt a luxust azért megengedték maguknak, hogy az ereje teljében lévő, két éve 11 millióért vett szűrőnek, Mohamed Sissokónak felbontsák a szerződését.
Egy jó hírrel azért szolgálhatunk a klub régi és új híveinek: könnyen meglehet, hogy Luís Figo lesz az új sportigazgató, akinek kapcsolatai sokat érhetnek a téli erősítések során.
Talált még jó húszmilliót az asztalfiában az Olympique Marseille, így 15 millióért érkezett a mindössze húszéves támadó középpályás, Florian Thauvin a Lille-től (az U21-es válogatott karmestere előtt nagy jövő áll; most még messze nem ér ennyit, de az AS Roma érdeklődése alaposan felverte az árát), és hogy könnyebben beilleszkedjen, megvették a nemzeti csapatokban mögötte gyakran megforduló Mario Leminát a Lorient együttesétől, négymillióért.
Újabb válogatott fiatalját adta el a Saint-Étienne, Josuha Guilavoguiért tízmilliót fizetett az Atlético Madrid – egy kollégájáért kétszer ennyit adott a Monaco, kifizetve a szintén francia válogatott szűrő, Geoffrey Kondogbia húszmilliós kivásárlási árat a Sevillának. A remek kezdet után azért némileg csalódottak vagyunk, hogy sem Nani, sem Patrice Evra, sem Hulk nem került a hercegségbe Falcao után...
Portugáliában tovább gyengült a Sporting CP, de ha kellett a kasszába a közel húszmillió euró a Bruma, Tiago Ilori kettősért, akkor nincs apelláta, mindemellett ingyen elengedték Danijel Pranjicot, két régi ismerősünk, Khalid Boulahrouz és Oguchi Onyewu szerződését pedig felbontották. A Fenerbahce kölcsönadta az egykori Pavel Nedved-utód Milos Kraszicsot, míg a Dinamo Kijev az egykori Robert Prosinecki-utód Niko Kranjcarral cselekedett hasonlóképpen.
Csörgött a kassza az Ajaxnál is, és az amszterdamiak a helyi kereskedelmi hagyományoknak megfelelően maximálisan jó megoldást hoztak, amikor eladták a Toby Alderweireld, Christian Eriksen kettőst most – jövőre ingyen távozott volna a keresett duó.
Mindig is tudtuk, hogy szorgos, takar(ék)os nép a német, és erről meggyőződhettünk a BUNDESLIGA átigazolásainak utolsó hullámaiban megmerülve. Egymásnak adogatták, cserélgették a létszámon felüli játékosokat, de négy igazolást mindenképpen kiemelnénk: a cseh válogatottból jól ismert középső középpályásért, Vladimír Daridáért négymilliót fizetett a Freiburg, a japán védekező mindenest, Haszebe Makotót kétmillióért rátukmálta a Wolfsburg a Nürnbergre, a Schalke hatalmasat húzott Kevin-Prince Boateng megszerzésével, aki szárnyai alá veheti a gelsenkircheni üstökösöket a középpályán, és a 13-szoros német válogatott csatárt, Patrick Helmest 29 évesen, tömérdek műtéttel a háta mögött elengedte a Wolfsburg az 1.FC Kölnhöz, orvosi és finanszírozási okok miatt grátisz.
Az orosz kluboknál a Dinamo Moszkva folytatta az Anzsi lerablását – kiemelnénk a sorból a kongói védőt, Christopher Sambát, akiért pályafutása során az utóbbi tízessel együtt már 51.1 millió eurót fizettek. Transzfervilág, ár-érték arány a neved...
A PRIMERA DIVISIÓNBAN sem zengett az ég. A Real Madridnál, őszintén reméljük, a Gareth Bale- és a Mesut Özil-ügyről már lehúzott mindenki minden bőrt, Sami Khedirára (ha őt tényleg nem adták 40 millióért a Manchester Unitednek, akkor Carlo Ancelotti nagyon tud valamit, amit mi nem), Iker Casillasra és Fábio Coentraóra a télen visszatérünk, a Kaká-saga lezárását pedig megértjük. Azt viszont nem, hogy mer az olasz nekiszaladni az idénynek – korábban Wayne Rooneyt, last minute pedig Luis Suárezt nem sikerült megvennie – a nem éppen világverő Karim Benzema, Álvaro Morata középcsatárkettőssel.
Vagy Carlo Ancelotti nagyon tud valamit, amit mi nem...
Nem vásárolt védőket, de csatárt sem a Barcelona, erre nem igazán számított a jó nép, ám minden bizonnyal úgy gondolták a katalánok, hogy vagy Impala, akarjuk mondani, klasszis, vagy senki. De így lesz igazságos, az egyik gigásznak a lába, a másiknak a feje sebezhető.
Bezzeg vett bekket az Atlético Madrid, mégpedig az ajaxos Alderweireldet, hétmillióért, ráadásul a nyáron ingyen megszerzett 32 éves Martín Demichelist elvitte a Manchester City ötmillióért.
Zárjunk egy Espanyol-legendával, a már 35 esztendős (azért jó tudni, az ikonok sem örökké fiatalok) Raúl Tamudóval, akire nem tartott igényt az élvonalbeli Rayo Vallecano, de a másodosztályú Sabadell egy évre szerződtette.
Sőt mi több, zárjuk tehát kicsiny transzferboltunkat is, nagyon szépen köszönjük a sokszázezernyi kattintást, elnézést kérünk a borzalmatos szóviccekért – de vigasztalja önöket, hogy azok milyenek lehettek, amelyeket nem mertünk betenni! És januárra faragjuk az újabbakat...