Külföldön megbukott, otthon varázsol – az edző, aki BL-elődöntőbe vitte a Villarrealt

„Igazi megszállottja a futballnak, már-már betegesen sokat foglalkozik vele. Annyi videót nézetett velünk egy-egy bajnoki meccs után, hogy rendszeresen kifogytam a popcornból. Ő az egyik legjobb menedzser, akivel valaha együtt dolgozhattam” – mondta Unai Emeryről 2018-ban a Real Betis legendája, Joaquín, aki a Valenciánál töltött időszaka alatt tapasztalta, milyen élmény a spanyol tréner játékosának lenni. Bizony, ilyen volt Unai Emery megítélése első spanyolországi regnálása alatt. A világ egyik legtehetségesebb fiatal edzőjének tartották, aki taktikai felkészültségből mindig jelesre vizsgázott, s bár csapatai nem játszottak szemet gyönyörködtető támadófutballt, munkájának látható nyoma volt. Hogy mi lett ebből néhány év múlva? Pfujolás, csúfolás, élcelődés – nevetség tárgyává vált, mert megbukott két olyan klubnál, amelynél mérhetetlen mennyiségű nyomás és már-már teljesíthetetlen elvárás nehezedett a vállára. A topszintre azonban előbb el is kellett jutnia…

Emery játékosként nem számított klasszisnak, de szerepelt magasan jegyzett csapatban, például a Real Sociedadban, majd 32 évesen egy sérülés miatt a visszavonulás mellett döntött. 2004 novemberében a Lorca Deportivánál hagyta abban, majd jó egy hónappal később már vezetőedzőként számították rá. Irányításával története során először jutott fel a csapat a másodosztályba, így nem sokkal később már az Almería kispadjára ülhetett le, hogy aztán felvigye az együttest az élvonalba, majd a klub históriájának legjobb eredményeként, 8. helyen végezzen vele a La Ligában. Ennek köszönhetően 2008-ban a kétezres évek első felének egyik legmeghatározóbb spanyol klubcsapata, a Valencia nevezeti ki vezetőedzőjének. Az ott töltött négy éve alatt – noha sorra adta el legnagyobb sztárjait (David Silvát, David Villát) a nehéz anyagi helyzetbe kerülő klub – a baszk szakember háromszor is a dobogó harmadik fokára repítette a csapatot, ami mindannyiszor Bajnokok Ligája-indulást eredményezett. Ezek után meglepő fordulatként 2012-ben az orosz Szpartak Moszkvánál vállalt munkát. Hogy mennyire vált be a vakmerő váltás? Mindössze fél év után a gyenge eredmények miatt menesztették… Ő pedig nem egészen két hónappal később újra La Liga-élcsapat, a Sevilla kispadján ült – és fél év után kezdetét vette az európai kupamágia. A baszk vezetőedző három és fél évet töltött a klubnál, három teljes idénye alatt egyedülálló módon sorozatban három Európa-liga-serleget gyűjtött be a Sevillával, a finálékban legyőzve a portugál Benficát, az ukrán Dnyiprót, majd Jürgen Klopp épülő Liverpoolját! Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a bajnokságban korántsem volt ennyire rózsás a helyzet, ebben a három évben ugyanis egyszer sem sikerült a legjobb négybe kerülés a Sevillának, de ez sem tántorította el a Paris Saint-Germaint attól, hogy szerződést ajánljon Emerynek.

Már hét éve tartott Párizsban a katari éra, amikor a hazai serlegek „kötelező” begyűjtése mellett prioritássá vált a Bajnokok Ligája-trófea megszerzése. Ennek érdekében szerződtette a vezetőség a kupaspecialista Emeryt is, aki nem egészen kétéves regnálása alatt hét trófeát nyert a klubbal, ráadásul 77 százalékos volt a győzelmi mutatója – ilyenre előtte és utána sem volt képes egyik PSG-tréner sem –, a BL-győzelem azonban nem jött vele össze. Első idényében csoportmásodikként jutott 16 közé a párizsi alakulat, ott azonban a többek között Messivel, Neymarral, Suárezzel, Xavival, Iniestával felálló FC Barcelona jött szembe. Hogy mi történt az első összecsapáson? Emery tökéletes meccstervet dolgozott ki, megfojtotta a katalánok támadójátékát, miközben csapata kíméletlen volt, s 4–0-ra kiütötte a Barcát. No de jött a visszavágó, a „remontada”… A párharc második meccsén Emery a jelentős előny tudatában meglehetősen „gyáva” taktikát választott, a Barca pedig elképesztő körülmények között, örökké emlékezetes hajrával 6–1-re győzött, és továbbjutott. A baszk szakembert akkor még nem rúgta ki a katari vezetőség, de egy évvel később, amikor a majdani győztes Real Madrid búcsúztatta a PSG-t a legjobb 16 között, már mennie kellett.

Nem sokáig maradt munka nélkül, de a vállára nehezedő teher súlya nem csökkent, sőt: az Arsenaltól 22 év után távozó edzőlegenda, Arsene Wenger helyét kellett átvennie Londonban. A baszk tréner csak másfél évet kapott, s bár sem az eredmények, sem a mutatott játék nem igazolta azt, hogy ő a legalkalmasabb erre a feladatra, a vezetőség pocsék, felelőtlen döntései nem könnyítették meg a dolgát – hozzátéve, hogy egy végül elvesztett Európa-liga-döntőbe így is eljuttatta csapatát. Az Arsenálnál töltött időszaka alatt az angol, majd a nemzetközi sajtó össztűz alá vette, a médiában rendszeresen negatív hangnemben cikkeztek róla, s a szurkolókkal együtt kritizálták a hozzáértését, az akcentusát és a hozzáállását is – nem volt maradása.

Két bukást nehezen bír el egy edzői karrier, még ha hatalmas is volt a nyomás rajta, de jött a felmentő sereg: a Villarreal. A közvélemény pocsék ötletnek, biztos bukásnak tartotta Emery kinevezését, a spanyol klub vezetősége azonban megadta neki a bizalmat. Azóta eltelt majdnem két teljes idény, és ha a bajnoki szereplést vesszük alapul, megállapíthatjuk: az ötvenéves tréner nem tudta kijavítani korábbi hibáit, hiszen csapata játéka sokszor egysíkú, kiszámítható és korántsem látványos, emellett az eredményességgel is gondok vannak. Munkája az előző idényben bajnoki hetedik helyre volt elég, és a most zajló évadban is ezt a pozíciót foglalja el a csapat öt meccsel a vége előtt. Hol van akkor itt a siker? Hát Európában. A Villarreal Emery érkezését követően elképesztő menetelést mutatott be tavaly az Európa-ligában, amelynek nem volt esélyese, főleg nem a Manchester United elleni fináléban, de a szervezett védekezés, a higgadtság és a türelem meghozta gyümölcsét: az ötvenezres spanyol kisváros lakói, a csapat szurkolói a klubtörténet során először ünnepelhettek európai kupagyőzelmet. Utóbbi azt is jelentette, hogy a bajnoki hetedik hely ellenére a Bajnokok Ligája-csoportkör várt a Villarrealra, s bár ott kétszer is kikapott a Manchester Unitedtől, másodikként továbbjutott. Minden, ami ezután történik, már ajándék – gondolhatták a szurkolók, de a Juventus elleni nyolcaddöntő nem a mese vége, sokkal inkább a kezdete volt: Emery csapata 4–1-es összesítéssel ütötte ki a torinóiakat, majd megkapta ellenfélnek az egyik legnagyobb favoritot, a Bayern Münchent, amelyet zseniálisan megszervezett védekezéssel, elképesztő fegyelmezettséggel, lenyűgöző lestaktikával, összpontosítással, na meg persze némi szerencsével ejtett ki az elitsorozatból – 2–1-es összesítéssel.

Emery tehát megjárta már a mennyet és a poklot is, most újra a menny felé tart, a Liverpool elleni BL-elődöntőben oda is érhet, de a realitás természetesen nem az, hogy a Villarreal harcolja ki a fináléba jutást. Ha összejön a döntő, ha nem, az európai kupamágus titulust már aligha vehetik el tőle – és bizonyára további trófeák megszerzésével igazolná, hogy valóban az.

EMERY ÉS A VILLARREAL NAGY NAPJA: A 2021-ES EURÓPA-LIGA-DÖNTŐ

BAJNOKOK LIGÁJA
ELŐDÖNTŐ, 1. MÉRKŐZÉS
21.00: Liverpool FC (angol)–Villarreal (spanyol) (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. április 23-i lapszámában jelent meg.)