A védelem is kielégített Svájc ellen

Vágólapra másolva!

2010.04.02. 15:17

Címkék

Április 1-jétől új rovattal találkozhatnak a Nemzeti Sport Online olvasói. Sportnaptár aloldalunkon a múlt figyelemre méltó eseményeiből szemezgetünk – felhasználva a 107 éves sportnapilap, a Nemzeti Sport páratlan értéket rejtő archívumát. A napi megjelenésű Sportnaptár szerkesztői a teljesség igénye nélkül válogatják ki az elmúlt nyolcvan év legérdekesebbnek gondolt, adott napra eső történéseit, amelyek közül minden nap eggyel bővebben is foglalkoznak. A sorozat cikkeiről nap mint nap értesülhetnek az NSO Facebook- és Twitter-oldalán is.

A hetven ével ezelőtt nagy tiszteletnek örvendősvájci futballválogatottat magabiztos 3:0-val intézte el Magyarország, amelynek sikerét még nagyobb különbséggel látta volna reálisnak a Nemzeti Sport – ha „jobb csatársorral állunk ki".

1940 márciusának utolsónapján Svájc legjobbjait fogadta a magyar válogatott, amelynek mérkőzésére rég nem látott tömeg –32 ezer néző–látogatott ki az Üllői útra. Az NS április 2-i számában megjelent részletes értékelés, valamint infógrafika is nagyszerűen illusztrálta, hogy a hazai csatárok rojtosra lődözhették volna a helvét hálót, ha a kísérletek legtöbbje nem sikerül gyengére. Így csupán három gólnak tapsolhattak a nézők, hátul viszont még ennyi gond sem volt: "a védelem kielégített" – írta a lap.

A felfokozott várakozást az táplálta, hogy nem sokkal korábban Svájc megverte a világbajnok Olaszországot (amely éppen a mieinket múlta felül a 1938-as párizsi fináléban!), ezért a vendéggárdát„sokan már Európa legjobb csapataként emlegették". Nos, a sportlap végül arra jutott, hogy „úgy látszik, a háborús viszonyok komoly eltolódásokat okoznak a kontinens labdarúgó-rangsorában".

Egyedül a csodacsapatként beharangozott látogatók védelme állt helyt derekasan, hiszen lehetett volna a duplája is a különbség. A mellékelt filmhíradórészlet jól mutatja, hogy nem volt az igazi a helyzetkihasználásunk – na de már az is valami, hogy így beszorítottuk az ellenfelet. A tudósító is megjegyezte, hogy talán mégsem kéne panaszkodni.

A magyar együttes a következőképpen állt fel: Csikós – Pákozdi, Bíró – Király, Sárosi III, Balogh I – Kincses, Sütő, Sárosi Gy., Dudás, Kalocsay. A játékosok közül mindössze Bíró, valamint a kétszer is betaláló Sárosi doktor volt tagja két évvel korábban a vb-ezüstérmes válogatottnak, de a csatárklasszison kívül ezúttal az egyik újoncunk, Sütő Károly is gólt szerzett, a legnagyobb örömére a tolongó közönségnek, amely az „állóhelyen ide-oda hullámzott" (ezt nyilván nem a mexikói típusú kollektív mozgásformára értette a szerző). A másik debütálónk pedig Kalocsay Géza volt; ő 1934-ben még csehszlovák színekben szerepelt világbajnokságon (és csak másfél esztendeje, 95 évesen hunyt el).

A svájciaknál a kor egyik sztárjátékosa, az 50. válogatottságátünneplő(André) Abegglen III volt ezúttal a csapatkapitány, aki a meccs után maga is elismerte vereségük jogosságát, még ha nem is nevezhetjük átgondolt nyilatkozatnak az alábbi reakcióját:

„Apuskám, nagyon el voltatok ti bizakodva – szólt oda valaki a neves csatárnak. Ja – felelte Abegglen, pedig nem is tudta, hogy mit mondtak neki. De így is igaza volt" – hangzott az újságíró kommentárja...

Az alacsony színvonalú, de remek eredményt hozóösszecsapás egyébként kiváló főpróbát jelentett az egy héttel későbbi berlini fellépéshez, amikor aztán legjobbjaink 102 ezer néző előtt – igazságosnak minősített – 2:2-es döntetlent harcoltak ki Németországgal szemben. Ekkor maradt sorozatban ötödször is veretlen a magyar nemzeti együttes, amely egészen 12-ig nyújtotta utóbb a kiváló szériát.

1930-ban e napon az NS a címoldalán, vezető anyagban számolt be a svájci Servette azon kezdeményezéséről, hogy Népszövetségi Kupa néven egy új, nagyszabású összeurópai torna szervezésébe fogott. A BEK/BL egyik előfutár-kísérletének is tekinthető ötlet szerint a genfi klub az új stadionjának felavatása alkalmából tervezett egy körmérkőzést, amelyre – június végére – kilenc ország bajnokcsapatát szándékozott meghívni. A cikk azonban nem habozott megemlíteni a problémákat is: egyrészt a legtöbb pontvadászatban április elején még nem lehetett tudni, ki lesz a befutó, másrészt a Ferencváros és az Újpest – amelyek részére ennek ellenére már ekkor megérkezett e meghívó – vezetői egybehangzóan úgy reagáltak: „az ajánlat amatőrtestre van szabva, és azt ilyen formájában professzionalista alapon működő egylet még csak tárgyalás alá sem veheti".

1950-ben e napon az NB I 22. fordulójában a Honvéd Puskás találata révén idegenben 1:0-ra legyőzte a Győrt, és három ponttal vezetett a szintén nem hibázó ÉDOSZ (értsd: Fradi) előtt, amely Budai, Kocsis, Horváth, Mészáros, Czibor csatársorával 0:1 után szétzilálta az Üllői úton a Teherfuvar védelmét. Mindhárom gól a formálódó Aranycsapat valamely (leendő) tagjához fűződött: Kocsis, Czibor, valamint az öngólt vétő Grosics iratkozott fel a jegyzőkönyvbe (a kapusnak a híradás szerint több szép védése is volt, de az utolsó két gólnál hibázott). Az élcsoport sorrendje az idényzáráskor is változatlan maradt.

1970-ben e napon a labdarúgó KEK elődöntőjének első mérkőzésén a házigazda AS Roma meglepetésre hátrányba került a lengyel Górnik Zabrze ellen, de Salvori az 52. percben egyenlíteni tudott. A korabeli hír – talán a szocialista táboron belüli összetartás jegyében, talán megalapozottan, ki tudja ma már? – arról számolt be, hogy Helenio Herrera, a legendás edző (aki a legnagyobb sikereit az Interrel érte el az 1960-as évek közepén) előzetesen lebecsülő hangnemben nyilatkozott a vendég bányászcsapatról, amely azonban szellemesebben és ötletesebben játszott, és csak egy balszerencsésen kapott gól miatt kellett beérnie 1:1-gyel. Mivel a rómaiak a visszavágón sem tudtak felülkerekedni, a történelme legnagyobb sikerét elérő Górnik vívhatott meg a bécsi fináléban a Manchester Cityvel (1:2).

1990-ben e napon az olaszországi vb-re készülő NSZK-válogatottjának félbe kellett szakítania az edzőtáborozását, mivel a kaiseraui sportiskolába nem érkezett meg hét, a hazai bajnokságban szereplő játékos, akik mind sérülésre hivatkoztak. Ez már sok volt Franz Beckenbauer csapatfőnöknek, hiszen előzőleg az Internazionale nem engedte haza gyakorolni német trióját, a Lothar Matthäus, Andreas Brehme, Jürgen Klinsmann hármast. A Császár mindeme csapás hatására 24 óra után kényszerűen lefújta a négy napra tervezett összetartást – ettől függetlenül, ahogy Lineker is megmondta, a végén (ez esetben bő három hónappal később) a németek nyertek...

2000-ben e napon a Key Biscayne-i rendőrség letartóztatta és 1000 dolláros pénzbírsággal sújtotta a 45 éves Dubravko Rajcevicet, aki a figyelmeztetések ellenére is követte és megleste Martina Hingist. A 19 esztendős szlovák-svájci teniszklasszis először nem kommentálta az esetet, de miután másnap a döntőben két játszmában felülmúlta az amerikai Lindsay Davenportot, már beszédesebbnek bizonyult: „Fura figura, annyi szent, és biztos szerelmes belém. Szerintem feltűnési viszketegsége van" – vélekedett a tornagyőzelme révén 350 ezer dollárral (is) „vigasztalódó" első kiemelt.