Csatárínség van? Elő Németh Krisztiánnal!

Németh Krisztián, a Liverpool játékosaként az elmúlt idényt az AEK Athénban töltő csatártehetség – aki épp most kapott ultimátumot görög klubjától, hogy döntse el végre, marad-e, vagy enged a más országokból érkező hívásoknak – e héten a magyar felnőttválogatottal készül a németek elleni budapesti mérkőzésre.

Napra pontosan két évvel ezelőtt, 2008 májusában hasonló volt a helyzet, de akkor a horvátok fogadása volt napirenden, és még az érintetteknek is új volt a helyzet: Erwin Koeman előtte három nappal, a görögök 3–2-es legyőzésével debütált magyar szövetségi kapitányként, és az ezzel párhuzamosan az U19-es együttessel nagy bravúrt arató Németh Krisztián is először mutathatta meg magát neki közelről (Gulácsi Péter kapussal együtt, miközben harmadik meghatározó utánpótlás-játékosunk, Koman Vladimir éppen sérüléssel bajlódott). Bár a holland szakembernek alig volt érdemi támadója, a bemutatkozás végül elmaradt, de így is emlékezetes napok voltak azok Némóék számára.

Portugália ellen: a döntő, továbbjutást érő győzelem

Kezdjük az elejéről. Miközben felnőtt nemzeti együttesünk Hellász legjobbjaival nézett szembe, az U19-es Eb-selejtező magyarországi elitkörének egyetlen százszázalékos teljesítményt nyújtó csapata, Portugália testén át vezetett az út a mieink számára a júliusi, csehországi Európa-bajnokság nyolcas döntőjébe.

Papíron a portugálok tűntek erősebbnek, hiszen előbb 5–0-ra verték meg Ciprust, majd 3–1-re Litvániát. Közben a magyarok kétgólos előnyt adtak döntetlenre a litvánokkal szemben (2–2), aztán Németh Krisztián hathatós közreműködésével 2–1-re legyőzték Ciprust – életben tartva továbbjutási reményeiket. A Sisa Tibor szövetségi edző vezette válogatottnak nyernie kellett a székesfehérvári ki-ki mérkőzésen, ám mifelénk ilyenkor szoktak megremegni a lábak...

Ez a csapat azonban más kategória volt: tagjai kellő hittel és önbizalommal vetették magukat a küzdelembe. Persze nemegyszer bebizonyosodott már, hogy ebben a korosztályban bárkivel felvehetjük a versenyt, a játékosok mentálisan képesek felnőni a feladathoz, és nemcsak a győzni akarás, hanem a győzni tudás is bennük van.

Végül U19-es válogatottunk magabiztos játékkal 1–0-ra legyőzte Portugália korosztályos legjobbjait, így az elitkör csoportelsőjeként jogot szerzett a folytatásra. A szív és az akarat diadala volt ez – meg a tudásé. Amely nem először nyilvánult meg – Németh például már U17-eseinknek is vezéregyénisége volt a 2006-os luxemburgi Európa-bajnokságon, ahol a csoportmérkőzések során két találatot ért el, majd az U19-esek ciprusi selejtezőtornáján három meccsen hét gólt szerzett Kazahsztán, Wales és Svájc ellen.

Társaival ekkor kvalifikálták magukat az elitkörbe, s most onnan még tovább. A meccs előtt még vidáman fütyörésző portugálok amúgy nehezen viselték, hogy nem engedjük őket játszani, és csak elvétve kerülnek a kapunk elé. Németh aztán a 62. percben szó szerint belőtte a mieinket a nyolcas döntőbe.

Majd' háromezer örömittas szurkoló köszöntötte vastapssal a nyertes gárdát, amelynek tagjai lelkes indiánszökdelésbe fogtak a csalódott portugálok között (akiknek pedig a döntetlen is elég lett volna). Madarat lehetett volna velük fogatni, mint ahogy az egymást boldogan ölelgető nézőkkel is, akik nem győztek betelni azzal, hogy végre egyszer a mieinket láthatják ünnepelni egy ki-ki mérkőzés után. Zengett-zúgott a „Szép volt, fiúk!", és lobogtak a piros-fehér-zöld zászlók. Az ember háta beleborsódzott, pedig még hol voltunk a dicsőséges tavalyi egyiptomi napoktól, amikor egész Magyarország egy emberként szorított a fiúkért...

„Korábban sokat dicsértem ellenfelünk labdarúgóit és együttesük szervezettségét, de a látottak alapján jobban játszottunk, és teljesen megérdemelt győzelmet arattunk" – nyilatkozta a lefújás után Sisa Tibor szövetségi edző. És mindezt úgy, hogy több kisebb sérülés mellett Kádár Tamást hiába vizsgálták, nem jöttek rá, mi baja – Korcsmár Zsolt pedig bokaszalag-sérülése miatt eleve nem csatlakozott a kerethez, míg Simon Ádám Ciprus ellen törte el a bokáját. Ők hárman nem is léphettek pályára.

„Még most sem tudom szavakban kifejezni, mennyire boldog vagyok – mondta Németh Krisztián. – A csapat nagyon jól tudta, mit akar elérni, és azzal is tisztában volt, mit kell tennie ezért. A német játékvezetőnek két vitatható ítélete is akadt, hiszen először a tizenhatoson belül buktattak, majd les miatt nem adta meg a szabályos gólomat. Ez azonban csak dacosabbá tett bennünket. Azt mondtuk, nem lehet, hogy elvegyék tőlünk a győzelmet."

Koman Vladimir, a csapat kapitánya, aki hosszúra nyúló kihagyását követően Tatán sokáig csak rehabilitációs edzéseket végzett és a portugálok elleni meccsre is úgy kellett összedrótozni, szintén alig jutott szóhoz a határtalan boldogságtól: „Négy hetet kellett kihagynom, és most is úgy fájt a bokám, hogy a meccsen alig bírtam lépni – panaszolta a Sampdoria légiósa. – Talán ezért is voltam tompább a megszokottnál, de ez már nem számít. Nagyon köszönöm a társaimnak, hogy kisegítettek a kényes helyzetekben. Hogy honnan volt bennünk ez a hit és akarat? Belénk nevelték."

Persze köszönet illette a kapust, Gulácsi Pétert is, aki az utolsó pillanatokban bravúrral hárított. „Amíg csak lehetett, próbáltam talpon maradni az akciónál, és kivárni – emlékezett vissza a liverpooli légiós. – A portugált így döntési helyzetbe kényszerítettem, majd bele tudtam kapni a lövésébe. Azt hiszem, mindent elárul csapatunk játékáról, hogy ellenfelünknek mindössze egy nagy helyzete volt."

Visszatérve Komanra, mentalitásáról sokat elárultak szavai: „Talán nem túlzok, hogy mindent a kitartásunknak, a győzni akarásunknak köszönhetünk. Ha kellett, összeszorított fogakkal küzdöttünk." Az ukrán származású, de már Magyarországon nevelkedő vezéregyéniség csak sérülése miatt nem tarthatott két társával az ünneplést követő harmadik napon a felnőttekhez, ellentétben Némethtel, aki a következőkben látta a magyar siker titkát: „Ez egy hosszú folyamat eredménye. Rengeteg edzőtábor és mérkőzés munkája s tapasztalata nyomán jutottunk el idáig. Szinte együtt nevelkedtünk, ismerjük egymást, jó barátok vagyunk nemcsak a pályán, hanem azon kívül is."

Horvátország ellen: a döntetlen előtt, új arcokkal

Ebből a remek közegből „szakadt ki" egy időre, amikor Gulácsival együtt bekerült Erwin Koeman keretébe. A Liverpool tartalékcsapata támadójának meghívása azért is volt pikáns, mert így egyre nagyobb versenyhelyzet alakulhatott ki a támadóposzton a horvátok elleni szombati mérkőzés előtt. A görögökkel szemben ugyanis vérbeli csatár helyett a szélső középpályás Huszti Szabolcs játszott egyszemélyes éket.

A Nemzeti Sport címlaptémát is csinált abból (Hiánypótlás! – szólt a fő felirat), hogy Erwin Koeman milyen gyorsan szembesült a magyar labdarúgás egyik legégetőbb problémájával, azaz azzal, hogy nincsenek nemzetközi szinten is meghatározó tudású befejező csatáraink. Aki meg talán lett volna, így Priskin Tamás és Ferenczi István, éppen nem volt bevethető állapotban – ezért tolta előre a holland mester a Hannover légiósát, és ezért hívta be a keretbe Orosz Péter mellé Németh Krisztiánt is.

Habár Várhidi Péter kapitánykodása során is többen a legjobbak közé követelték a fiatal tehetséget, eddig nem kapott lehetőséget a tényleges bemutatkozásra (a 2006. november 15-én, Székesfehérváron lejátszott Magyarország–Kanada mérkőzésre ugyan nevezte őt a válogatott élén akkor debütáló Várhidi, ám Németh csak a kispadon kapott helyet, és nem cserélték be). Lapunk úgy ítélte meg, hogy Németh játéka hónapról hónapra vált érettebbé az elmúlt években, és a liverpooli időszak mentalitásbeli javulást is eredményezett nála. Ez magában természetesen még kevés, hogy egy tinédzser meghatározó futballistává lépjen elő a felnőttválogatottban – így az elemzés –, de kétségtelen, hogy a légkör, a társak, akikkel a héten együtt készülhetett, segíthették Némó fejlődését.

A nagyok közül aztán nem akárki, hanem maga a csapatkapitány Gera Zoltán vette a szárnyai alá az ifjú titánt, míg a közvéleményt az érdekelte, hogy amiként például Koltai Tamás debütálhatott a nemzeti csapatban a görögök ellen (újoncként az itthoni élvonalból!), vajon ugyanúgy pályára kerül-e Németh Krisztián is. Koeman ekképp beszélt erről: „Nagyon technikás játékos, látszik rajta, és tudom, milyen teljesítményt produkált a klubjában. Nagyszerű eredmény házi gólkirálynak lenni a Liverpool tartalékcsapatában, de világbajnoki selejtezőn a portugálok, a svédek vagy a dánok ellen futballozni más kategória."

Végül úgy alakult, hogy Németh nem játszott Horvátország ellen (ismét Huszti volt a „támadónk", s így lett 1–1), és azóta sem – most itt az újabb igazi esély számára, hiszen Komannal és Gulácsival együtt ott van a németek és hollandok ellen készülő keretben. Ezt persze nemcsak az elmúlt két esztendő klubbeli teljesítményével érdemelték ki, hanem utánpótlás-válogatottunk csodálatos menetelésével is.

Egyiptomban: a döntő legjobb európai csapata

Előbb 2008 nyarán az Eb-döntőn Németh vezérletével a magyarok 1–0-ra megverték Bulgáriát, majd szintén 1–0-ra a címvédő spanyolokat. A németektől 2–1-es vereséget szenvedtek, ám így is továbbjutottak a legjobb négy közé. Az elődöntőben Olaszországtól 1–0-ra kikaptak, így a harmadik helyet szerezték meg az Európa-bajnokságon, de ezzel is kvalifikálták magukat a 2009-ben rendezett 24 csapatos U20-as világbajnokságra (miközben Némethet beválasztották a torna All Star-együttesébe)!

Az egyiptomi napokat pedig szinte minden futballbarát együtt nézte tavaly ősszel a tévében. Az ekkor már Egervári Sándor irányította együttesben heten is ott voltak a 2008 májusi portugálverők közül (a „nagy trión" kívül Szekeres, Debreceni, Présinger és Gosztonyi). Honduras ellen vártuk a legtöbbet a tagadhatatlanul könnyű csoportban, ehhez képest 3–0-ra legázolták Komanékat a közép-amerikaiak, majd a mieink Dél-Afrika (4–0) és az Egyesült Arab Emírségek (2–0) sima felülmúlásával szerezték vissza a szurkolók megbecsülését.

A nyolcaddöntőben Csehországgal szemben 2–2 után Gulácsi-parádéval nyertük meg a szétlövést, az olaszokat pedig drámai hosszabbításban intéztük el 3–2-re a nyolc között. Az elődöntőben is megvoltak a lehetőségeink – egyetlen túlélőként kontinensünktől –, ám a későbbi tornagyőztes Ghána nyert 3–2-re, viszont hogy kellemes szájízzel zárjuk a sorozatot, a bronzmeccsen Costa Ricát múltuk felül 1–1 után a már jól bevált tizenegyespárbajban – kapusunknak köszönhetően egészen elképesztő módon, kapott gól nélkül (2–0)! És hogy a másik két klasszis(jelölte)t is megemlítsük még egyszer: Németh három gólig jutott, Koman pedig egyenesen ötig – ez ezüstcipőt ért számára!

És most már jöhetnek nemzeti mezben is a felnőttmeccsek!

1938-ban e napon a Nemzeti Sport kiemelt terjedelemben számolt be a két világháború között hazánkban még megbecsült sportágnak számító gyeplabda legfrissebb „attrakciójáról": a magyar válogatott 0:0-s döntetlent harcolt ki „Európa legjobbjai", a berlini olimpián ezüstérmes németek ellen a margitszigeti MAC-pályán 500 néző előtt lejátszott mérkőzésen. A mieink csapatkapitánya Teleki Géza gróf volt, de a meccsen nem a csatársor tűnt ki részünkről („amely teljesen széteső és veszélytelen volt"), hanem a védelem és az együttes „kemény játéka". (Az értékelések a vendégek kapitányától származnak.)

1968-ban e napon Bolognában 2:2-es döntetlent harcolt ki a Ferencváros a VVK elődöntőjének visszavágóján, s ezzel – az Arges, a Zaragoza, a Liverpool és az Athletic Bilbao kiejtése után – olasz riválisán is felülkerekedett Lakat Károly csapata (Géczi – Novák, Páncsics, Horváth – Havasi, Szűcs – Karába, Varga Z., Albert, Branikovits, Szőke), amely így készülhetett a Leeds elleni fináléra. A sorozatot három évvel korábban megnyerő FTC a legjobban játszó támadónk, Varga Zoltán révén megszerezte a vezetést, de a házigazdák fordítottak, azaz a 3:2-re elbukott budapesti első felvonáshoz hasonlóan megint előnybe kerültek. Csakhogy a legjobb fradista, a középpályás Havasi Sándor a 70. percben egyenlített, vagyis 5:4-es összesítéssel a zöld-fehér magyar együttes jutott tovább. A döntőben aztán a Leeds az Elland Roadon 1:0-ra nyert, és mivel a Népstadionban kihúzta 0:0-val, megszerezte a trófeát...

1978-ban e napon a BVSC csapata hódította el az asztalitenisz VVK-t, miután a szolnoki döntőben 5:1-re „lemosta" a szabadkai Szpartak Szuboticát. Ez azért is volt nagy eredmény, mert az előző kiírásban még a jugoszlávok nyertek hasonló arányban, ezért a vasutascsapat még a négy közé sem jutott akkor. Ezúttal a mieinknek nem volt gondjuk, a világ- és Európa-bajnok Gergely Gábor, az előző időszakban sokat fejlődő Takács János, valamint Harangi Sándor egyetlen vereséget szenvedett, mégpedig az ellenfélnél szereplő Mészáros Bélától (akinek két társa egy másik védekezőspecialista, Mirko Gavrilovics volt, valamint az ifjúsági Eb-győztes Zoran Kalinics, aki ekkor már a felnőttek között is meghatározó játékosnak számított). Gergely és Takács egyébként egy évvel később egyaránt tagja volt a Phenjanban sporttörténelmi csapat-vb-aranyat nyerő magyar válogatottnak.

1988-ban e napon a Bécsi Gála elnevezésű rangos nemzetközi asztalitenisz-versenyen értékes magyar eredmény született a férfiaknál: a fiatal Harczi Zsolt a második helyen végzett, miután a döntőben kikapott a lengyel Andrzej Grubbától. Korábban viszont olyan nagyságokat győzött le, mint a jugoszláv Zoran Kalinics, a lengyel Leszek Kucharski, illetve a kínai Kuo Jüe-hua. Utóbbi, 1981 és 1983 egyéni világbajnoka Klampár Tiborral együtt bronzérmes lett; a sokadvirágzását élő Klampi ebben az évben később elődöntőbe jutott a szöuli olimpián, míg ezen az ausztriai viadalon ő is Grubbával szemben maradt alul. (Kriston Zsolt az első körben, a kínai származású, de már osztrák színekben induló Ding Ji ellen bukott el.)

1998-ban e napon érdekes – és részben futball vonatkozású erőszakos – hírek érkeztek a földgolyó túlsó feléről. Ausztráliában egy iroda fegyverrel történő kirablásával vádolták meg Con Boutsianis labdarúgót, akire vétkessége esetén akár 25 év szabadságvesztést is kiszabhattak. A 25 esztendős csatár ellen a történtek után négy hónappal emeltek vádat, két nappal azelőtt, hogy győztes gólt szerzett az ausztrál bajnoki döntőben: a közismerten görög támogatói és szurkolói bázisú South Melbourne az ő utolsó percben lőtt találatával múlta felül 2–1-re a Carltont... Eközben a szomszédos Indonéziában a hetek óta tartó zavargások, politikai és gazdasági válság miatt félbeszakadt a labdarúgó-bajnokság, sőt az élcsapatok nem vehettek részt a nemzetközi kupaküzdelmekben sem. Amint azt a helyi szövetség főtitkára közölte, az országban kialakult társadalmi helyzet nem alkalmas olyan események rendezésére, amelyek nagy tömegeket vonzanak.