Lakatost még ringbe lépés előtt kizárták

A 48 kilogrammos Lakatos Pálnak, anélkül, hogy elkezdődött volna, már be is fejeződött élete második olimpiája. Pedig rettenetesen készült Atlantára, hiszen négy évvel korábban, Barcelonában az éremszerzés küszöbén botlott, és ezúttal, 1996-ban mindenképpen pótolni szerette volna az akkor elvesztett medáliát. Csakhogy a július 19-i mérlegelésen 48 kilót és 10 dekát mutatott nála a kijelző, azaz icipicivel többet a megengedettnél... Szántó Imre szövetségi kapitány a következőképp adta elő az ötkarikás magyar nyitányt beárnyékoló történteket:

„A délre kitűzött sorsolás előtt mindenkit köteleztek arra, hogy mérlegeljen. Ránk, európaiakra hét és nyolc óra között került sor. Mi nagyon frissek voltunk, és mint utólag kiderült, ez okozta a vesztünket, mert Lakatosnak a hivatalos papírok szerint is még negyvenkét perce lett volna arra, hogy hozza a súlyát. Csak ki kellett volna mennie a szabadba, és futnia két-három kört.

Pali rutinos versenyző, a sokadik világversenyére készült, így aztán végképp nem értem, mi történt vele. Volt próbamérleg is, ellenőrizhette a súlyát, amit egyébként megtettünk néhány perccel korábban a szomszédos olimpiai faluban. Állítólag azt hitte, hogy a nyakában láncon lógó akkreditációs kártya nélkül nem lesz gond, lemegy róla az a néhány deka fölösleg, amit magunk is tapasztaltunk.

Rögtön hozzáteszem: én ezt a verziót nem hiszem el, sokkal valószínűbbnek tartom, hogy bízott az újramérlegelés lehetőségében, ezért állt bátran a mérlegre. Az ellenőrzést végző szakemberek ugyanis a korábbi nagy tornákon sehol sem voltak ilyen szőrösszívűek. Sőt én azt vettem észre, hogy ezúttal is akadtak olyanok, akik jóval elnézőbbek voltak a hozzájuk beosztott sportolókkal. Hiába fordultunk szinte minden szóba jöhető vezetőhöz segítségért, senki sem állt mellénk."

Több dolog is volt tehát, amiben kár volt annyira bízni – és csak az egyik ezek közül a belépőkártya, ami ha nincs a bunyós nyakában a próbamérésnél, tán nem ad alapot téves feltételezésekre. Sermer György, a magyar szövetség akkori elnöke, aki zsűritagként közreműködője is volt az 1996-os olimpiának, a következőket mondta az NS-nek a Lakatos-üggyel kapcsolatban:

„El kell ismernünk, hogy Lakatos nagyot hibázott. Ennek ellenére is megpróbáltunk segíteni rajta, de hiába mozgattunk meg minden követ, nem tudtunk semmit sem elérni. Elsőként a thaiföldi Sakchye Tapsuwan úrral, a mérlegelést végző szakemberrel, a nemzetközi szövetség (AIBA) ázsiai alelnökével vettem fel a kapcsolatot. Ő arra hivatkozott, hogy az esetnek több szemtanúja volt, így nem adhatott újabb lehetőséget az ellenőrzésre.

Ezt követően az ötkarikás játékok technikai delegátusához, az ausztrál Arthur Tunstallhoz fordultam, ám ő is elutasító választ adott. A német Karl-Heinz Wehr, az AIBA főtitkára ugyan megértőnek bizonyult, de kérésünkre azt a választ adta, hogy nem az ő hatásköre dönteni az ügyben. Végül beszéltünk Anwar Chowdhry úrral, a nemzetközi szövetség elnökével, aki kikérte kollégái, közvetlen munkatársai véleményét, majd úgy határozott, hogy ebben az esetben sincs mód a kivételezésre."

A magyar szövetség ezután mihamarabb intézkedett a kislégsúlyú öklöző hazautazásáról, míg lapunk megkérdezte a feleséget, Lakatos Pálnét is, aki a következőket mondta a kiváló bunyós felkészülésének hátteréről:

„Megdöbbentem. Nem értem, hogy történhetett ez meg. A legkisebb meccsre is mindig hozta a súlyát. Ezúttal két hete fogyasztott folyamatosan, amióta az edzőtáborból hazajött, szinte semmit sem evett. Egy kis gyümölcs és ásványvíz volt, amit magához vett. Szerintem már régóta egy súlycsoporttal feljebb kellene küzdenie. Pali nem fiatal már: egy huszonnyolc éves embernek  komoly gondot jelent a fogyasztás. De biztos vagyok benne, hogy nem a fegyelmezetlensége miatt történt, talán a stressz... Évekig erre készült, és nagyon hajtotta az is, hogy többen azt mondták, jó formában van. Erre ilyen butaságon bukik el..."

Lakatos Pál a Vasas színeiben összesen 11-szeres magyar bajnok volt amatőrként, de nemcsak itthon uralta a legkisebbek súlycsoportját. 1991-ben, majd a tárgyalt szomorú esetet követően, 1998-ban és 2000-ben is Európa-bajnoki bronzérmes volt, sőt 1993-ban Bursában a dobogó második fokára állhatott! Amikor pedig Barcelonában az olimpián szerepelt, a FÁK-beli (azaz szovjet) Vlagyimir Gancsenkót leléptetéssel, a dél-koreai Cso Dong Bumot 20–15-re verte meg, mielőtt a nyolc között a későbbi ezüstérmes Daniel Bozsilov Petrovtól kikapott – a bolgár a következő alkalommal (a „Palika" nélküli mezőnyben ugyebár...) már aranyat szerzett! (Lakatos 2000-ben Sydneyben az első körben erőnyerő volt, a másodikban pedig 20–8-as vereséget szenvedett az egyik leendő harmadik helyezettől, az észak-koreai Kim Un Csoltól.)

Amatőr pályafutása legfájóbb emlékéről – amikor szinte a kertek alatt kellett hazajönnie, s itthon megkapta a magáét rendesen, kabarétréfák, jegyzetek főszereplője lett, egyszóval összetörték a lelkét – a következőket nyilatkozta 2007-ben a monokli.com oldalnak:

 „Már nem haragszom senkire, de a mai napig fájó pont, hogy csak rajtam verték el a port. Hat ökölvívóval hét vezető utazott ki Atlantába, nem nagyon beszéltem az angolt, talán segíthettek volna többet is. Amikor felugrottam a mérlegre, láttam, 48.10. Kérdeztem: oké? A bírók viszont mondták: no, finito! Nem ijedtem meg, hiszen tíz perc alatt leadok tíz dekát, de nem engedték, mondták, itt vége. Pedig életem legjobb formáját hoztam; ha sikerül nyernem, befejeztem volna az ökölvívást, s kezdhettem volna valamihez a civil életben."

A szaklapnak általa elmondottak szerint hosszú ideig rémálmokkal küszködött, az atlantai események évekig kísértették. Egy ideig csak takaréklángon bunyózott, miközben az éjszakában rendészként keresett pénzből tartotta el a családját. Egy '98-as szilveszteri fogadalom után azonban újra csak az ökölvívásé lett a főszerep, még abban az évben Eb-bronzot nyert, amit két esztendővel később megismételt, s ezzel kiharcolta, hogy Erdei és Balzsay mellett tagja legyen a 2000-es olimpián részt vevő nemzeti csapatnak. Azonban 32 évesen már nem volt olyan robbanékony, a folyamatos, hatkilós fogyasztások is kiszívták az erejét, lelassult, úgy érezte, egy menet után már nincs levegője, így simán búcsúzott az első meccsén.

Ezután még kis levezetés következett az amatőrök között, majd a háromszoros olimpiai résztvevő profinak állt. „Ha anyagilag nem kényszerültem volna rá, nem vágtam volna bele, csak a pénz miatt tettem. Tudtam, 32 évesen nagy karriert már nem csinálhatok, hiszen más ekkor már befejezi, nem pedig elkezdi a pályafutását" – mesélt a 2001-től 2004-ig tartó profi éveinek kezdetéről.

A külföldi fellépéseken a felhozóember szerepét alakította tisztességgel, míg itthon és Szlovákiában nem túl magasan jegyzett bunyósok ellen szerzett rekordjavító győzelmeket. Profi mérlege öt győzelem mellett tizenegy vereség (ő csak kilencről tud) és két döntetlen, ami talán kicsit méltatlan a magyar ökölvívás legtöbb amatőr bajnoki címét szerző bokszolóhoz. Az így keresett pénz azonban az anyagi biztonság mellett nem hozta meg a lelki nyugalmat is: nehéz volt feldolgoznia, hogy a nyerőlapokat nem neki osztották. „Menedzsment nélkül esélyem sem volt, hiába voltam jobb, mégsem az én kezemet emelték a magasba."

Lakatos Pál a visszavonulása után civilben rendészként dolgozott, illetve Szigetszentmiklóson ökölvívóegyletet hozott létre fiataloknak, de amikor a bokszoldal munkatársa rákérdezett, hogy ha egy hozzá hasonló csupa szív tehetségnek kellene tanácsot adnia, melyik utat válassza, saját élettörténetének tanulsága alapján az utóbbi két évtizedbeli egyik legeredményesebb amatőr bunyósunk egyértelműen a pénzkeresettel és egzisztenciateremtéssel kecsegtető (másik) irányt nevezte meg követendőnek...

1936-ban e napon került sor a Közép-európai Kupa (a korszak messze legrangosabb klubsorozata) elődöntőjének első felvonására, melyet Milánóban játszott a házigazda Ambrosiana (vagyis az Inter) és a címvédő cseh(szlovák) Sparta Praha. A világbajnok játékosokkal (például az egyaránt kapuba találó Ferrari, Ferraris, Meazza trióval) felálló, ám a nem sokkal korábban véget ért itáliai szezonban csupán negyedikként végző olasz csapat hamar hátrányba került, de 0:2-ről még sikerült fordítania 3:2-re. Az első félidő döntetlennel zárult, majd szünet után az aktuális cseh bajnok egyértelmű fölénybe került, és végül 5:3-ra nyert – elsősorban a belga futballtörténelem első profija, a szenzációs Braine révén, aki mind az öt gólban benne volt, s egyet maga is lőtt (a többiek közül Zajicek tudott duplázni, de a vb-ezüstérmes cseh válogatott csatárásza, Nejedly is betalált). A visszavágón ismét győztek a prágaiak, ám aztán a döntőben nagy küzdelem után (0:0 Bécsben, 0:1 otthon) meg kellett hajolniuk az Austria Wien előtt – amely csapat az elődöntőben a mi Újpestünket verte ki kettős győzelemmel (7:3-as összesítéssel).

1966-ban e napon az angliai vb-n a portugál labdarúgó-válogatott vezetői fejenként 250 font felemelt prémiumot ígértek be játékosaiknak arra az esetre, ha az utolsó csoportmeccsen legyőzik a világbajnoki címvédő brazilokat, akik számára – a magyaroktól elszenvedett korábbi, 3:1-es vereségük miatt – élethalálharccá változott ez a liverpooli találkozó az addig hibátlan Eusébióék ellen. Dr. Goessling, a selecao orvosa és pszichotechnikusa az érdeklődő újságíróknak kijelentette: „Én a pénzzel való »operálást« nem  tartom helyes pedagógiai módszernek. Ez pszichológiai problémákat okozhat ezen a mérkőzésen, és később még inkább. Mi nem ígérünk semmit a futballistáknak, de elvárjuk Brazília nevében, hogy mindent tegyenek meg a győzelemért. Az anyagi dotálásról majd később, a meccs után beszélünk." Az NS cikkírója saját bevallása szerint felettébb kíváncsian várta, melyik pszichológia válik be jobban a szóban forgó összecsapáson – nos, azóta már mindenki tudja, hogy az ismét 3:1-re alulmaradó dél-amerikaiak szégyenszemre már az egyenes kieséses szakaszba sem jutottak be, míg Portugália végül a bronzéremig menetelt. 

1976-ban e napon aratta pályafutása második (profi) tornagyőzelmét egyéniben Taróczy Balázs, az ekkor még csak 22 éves magyar teniszreménység (későbbi wimbledoni párosbajnok), aki a holland nemzetközi bajnokságon Hilversumban – kedvenc helyszínén, ahol aztán még ötször diadalmaskodni tudott, ráadásul 1978 és 1982 között zsinórban – simán, 6:4, 6:0, 6:1-re megverte az argentin Ricardo Canót a salak pályás verseny döntőjében. Ugyanezen a viadalon párosban is finálét játszhatott, ám a lengyel Wojtek Fibak oldalán két szettben kikapott a Cano, Belus Prajoux argentin, chilei duótól. Taróczynak egyébként jó éve volt, hiszen néhány héttel korábban a negyeddöntőig jutott a Roland Garroson, ami egyéniben a legjobb eredménye volt a Grand Slam-tornákon (1981-ben ugyanott ugyanezt megismételte).

1986-ban e napon állt utoljára az élen a Tour de France kerékpáros körversenyen a viadal ötszörös győztes legendája, Bernard Hinault. A Nimes és Gap közötti 246.5 kilométeres táv volt az első alpesi etap abban az évben, és a szakasz élcsoportja – 1. Jean-Francois Bernard (francia) 7:39:54 óra, 2. Jozef Lieckens (belga) 3:02 perc hátrány, 3. Dominique Garde (francia) azonos idővel – nem befolyásolt semmi lényegeset az összetett állásán: ezért is maradhatott listavezető a Tourt 1978-ban, 1979-ben, 1981-ben, 1982-ben és 1985-ben is megnyerő francia (a La Vie Claire színeiben), akit csapattársa, a jövendő nagy bajnok, az amerikai Greg LeMond követett 34 mp-es hátránnyal, miközben a svájci Urs Zimmermann már majd' három perccel le volt maradva Hinault-tól. Másnap aztán LeMond robbantott, és Hinault – bár még további két szakaszon győzött, illetve ő lett a hegyi pontverseny legjobbja – nem tudta többé visszavenni a sárga trikót. 1986 után visszavonult, de 5 végső sikerével (valamint 3 Giro- és 2 Vuelta-elsőségével) az országúti kerékpársport történetének legnagyobbjai közé tartozik (ahogy valamivel tágabb értelemben LeMond is a maga három Tour-diadalával).  

2006-ban e napon a Brazil Labdarúgó-szövetség (CBF) hivatalosan is bejelentette, hogy felmentette Carlos Alberto Parreriát a szövetségi kapitányi feladatok ellátása alól. Ricardo Teixeira, a CBF elnöke találkozott a trénerrel, és a megbeszélés végén a felek megállapodtak arról, hogy nem folytatják a közös munkát. A szakember távozásához az vezetett, hogy a selecao – címvédőként – már a legjobb nyolc között kiesett a németországi világbajnokságon. A csapatot 1994-ben vb-diadalra vezető Parreira utódját öt nappal később nevezték ki, ám egykori játékosa, Dunga is épp annyira jutott az idén Dél-Afrikában, mint egykori mestere négy évvel korábban: búcsú a negyeddöntőben...