Faragó megütötte Kemény Dénest - eltiltás

A vízilabdasportra oda kell figyelni! Szinte nincs olyan hét, hogy ne lenne valami izgalmas esemény, sokakat érdeklő ügy – írta 1984-ben az NS, majd kitért a fejleményekre.

Ekkor éppen a 9-én lejátszott, s 15–11-es piros-kék győzelmet hozó Vasas–Ferencváros találkozón történtek tartották lázban a szurkolókat. Dr. Faragó Tamást az a vád érte, hogy a rangadó harmadik negyedét követően a szünetben, víz fölött szándékosan arcul ütötte dr. Kemény Dénest, a vendégcsapat egyik játékosát. Ezzel kapcsolatban egy óvás is érkezett a szövetségbe: az FTC a mérkőzés újrajátszását kérte, azzal az indokkal, hogy Faragót végleg, csere nélkül ki kellett volna állítani, s ez nem történt meg.

Két bizottság kezdte meg a vizsgálatot, és közülük az egyik szeptember 18-án hozott döntést: a fegyelmi bizottságban született meg a határozat (amely mellesleg már azt is sugallta, hogy mi lesz, mi lehet a versenybizottság állásfoglalása a meccs sorsával kapcsolatban).

A szóban forgó találkozó gólbírájának közlése és több tanú egybehangzó vallomása alapján bizonyítottnak látták a dr. Faragónak felrótt cselekedetet. A zsűri titkára elmondta, hogy a gólbíró rögtön az ütést követően jelentette az esetet, vagyis nem utólag vették elő, hivatkoztak rá. Mindezek tudatában az fb négy mérkőzésről eltiltotta dr. Faragót, aki azonban ebből kettőt időközben már letöltött. Az ítélet nem volt jogerős.

A történtek megértéséhez érdemes felidézni a 2. fordulóban lejátszott mérkőzést, amelyen a sorozatban hatszor bajnok Vasas a Hajós uszodában a Fradit fogadta. Nagyon sokan, mintegy 1500-an látogattak ki a Margitszigetre, ahol – mint már kétszer is az esztendő során – megint remek küzdelmet vívott egymással a két fél.

Régi sztárjaink előtt tisztelegve íme az összeállítások. Vasas: Liebmann – Földi, Budavári 3, Kuncz 2, Kenéz 1, dr. Faragó 1, dr. Csapó 2; cserék: Mészáros 5, Krieger 1, Méhes, Nemes (kapus); edző: Rusorán Péter. FTC: Ambrus – Honti, Varga, Vad 4, Udvardi I 2, Wiesner, Udvardi II; cserék: Gyöngyösi 2, dr. Kemény 1, Harsányi 1, Kuron 1, Kun; edző: dr. Szívós István, Kemény Ferenc.

A Vasas az első negyed végére 5–2-es vezetést szerzett, amihez Faragó egy akciógóllal járult hozzá. Sokan azt hitték ekkor, hogy a címvédő kiüti majd vendégét, ám nem így történt – a folytatásban ugyanis feltámadtak a ferencvárosiak! Majdnem minden bejött ekkor nekik, és a harmadik hét perc elején – ami már korábban is nagyon érett – sikerült egyenlíteniük.

Az angyalföldieket mindez nagyobb lendületre sarkallta, és támadásaik nem is maradtak eredmény nélkül: az állás 10–8-ra alakult. Ünnepeltek a Vasas kispadján, de ez még korai volt, mert újra megindultak a zöld-fehérek! A tábla ennek nyomán nemsokára 10–10-et mutatott, vagyis a döntés az utolsó negyedre maradt.

Na, ezután történt az ominózus Faragó–Kemény affér, amelyet követően az előbbit ki kellett volna állítani, mégpedig végleg, csere nélkül. Nem kétséges, hogy ha az FTC az utolsó játékrészt végig emberfórban tölti, akkor mínusz négy helyett valószínűleg egészen más végeredmény születik...

Így viszont hamarosan 12–10 lett a Vasas javára, utána azonban dr. Csapót kiállították. És a Fradi nem tudta kihasználni a létszámfölényes helyzetet! De miért nem? A lövésre készülő, még csak 16 éves, azaz serdülőkorú Gyöngyösi András kezét a büntetőterületen belül lehúzták, a játékvezetők azonban ahelyett, hogy négyméterest ítéltek volna, továbbengedték a játékot. Az ellentámadásból pedig a Vasas belőtte a 13. gólját is... Mivel a látogatók harmadszorra már nem tudtak feltámadni, a végén ellenfelük magabiztosan nyerte meg a rangadót (15–11).

Érthetően érzékenyen érintette a fiaskó a vesztes felet, de közben a győztest is, hogy Faragót négy meccsre eltiltották. Ezért a Vasas fellebbezést nyújtott be a döntés ellen. A leendő újabb ítélet két szempontból is rendkívül fontosnak ígérkezett. Egyrészt meghatározhatta a közelgő Vasas–BVSC rangadó kimenetelét, másfelől befolyásolhatta a Ferencváros folyamatban lévő óvásának sorsát.

Ha továbbra is vétkesnek találják Faragót, akkor nem játszhat a csúcsmeccsen a még szintén hibátlan vasutasokkal szemben, akiknek így nagy esélyük nyílhatott a győzelemre, miközben a fradistáknak a Vasas–FTC mérkőzés újrajátszásának elrendelésére. Ha viszont felmentik, minden az ellenkezőjére fordul.

Dr. Kertai Tamás, a Vasas ügyvezető elnöke úgy érezte, a Faragó-ügy nem ér annyit, mint amennyit foglalkoznak vele, azaz túl van exponálva.

„Méltánytalanul jártak el sportolónkkal szemben – hangsúlyozta a sportvezető. – Megszületett az első fokú határozat, annak ellenére, hogy nem sikerült százszázalékosan bizonyítani dr. Faragó bűnösségét. Még a tárgyaláson is ellentmondás volt a találkozó egyik játékvezetőjének és gólbírájának vallomása között, azt pedig senki sem vette figyelembe, hogy a vízilabda kemény sport. Az elmúlt hét végén két mérkőzésen már nem szerepelhetett játékosunk; az volna a reális ítélet, ha módosítanák a fegyelmi határozatot, és most szombaton már vízbe szállhatna.

A magyar bajnokság végkimenetelét jelentősen befolyásolja a Vasas–BVSC rangadó: ha ezen nélkülöznünk kellene legjobbunkat, akkor bármilyen eredmény realitása megkérdőjelezhető. Ami az óvás lezárását illeti: az újrajátszással semmiképp sem értenénk egyet, de ha erre kényszerítenek minket, akkor szó nélkül felkészülünk az újabb csatára, s legjobb tudásunk szerint harcolunk majd a két pontért. A Vasas nem akar bajkeverő és botrányokozó lenni, de szeretnénk, ha más sem töltene be ilyen szerepkört."

Az NS természetesen megkérdezte a másik felet is: vajon mi a véleményük a fradistáknak az egészről?

„Az ütés elcsattant, a történteket nem lehet megváltoztatni – mondta dr. Szívós István, az FTC vezetőedzője (egyúttal a pillanatnyilag ellenérdekelt Faragó egykori csapattársa a montreali olimpiai bajnok együttesben...). – Mi nem kívánunk beleszólni az ügybe, csendben várjuk az újabb ítéleteket. Annyit azonban megjegyeznék: ha esetleg újrajátszást rendelnének el, nagy valószínűséggel akkor sem jutnánk olyan kedvező lehetőséghez a győzelemre, mint amilyen akkor lett volna, ha dr. Faragót szeptember kilencedikén a harmadik negyed után tíz-tízes állásnál ütésért végleg, csere nélkül kiállítják."

Másnap aztán váratlan fordulat történt a két patinás fővárosi egylet jogi huzavonájában: a ferencvárosi klub vezetői nagyvonalúan visszavonták óvásukat. Losonczi Tibor, az FTC ügyvezető elnöke így fogalmazott a szövetség versenybizottságának küldött hivatalos levelében:

„Azért határoztunk így, mert meggyőződésünk, hogy sem a magyar vízilabda, sem sportegyesületünk érdekeit nem szolgálná az óvás fenntartása. Még akkor sem, ha esetleg számunkra az kedvező eredménnyel járna. Nem kívánunk a zöldasztal mellett olyan előnyt szerezni, amelyet a mérkőzés során – rajtunk kívül álló okok miatt – nem értünk el."

Ambrus Miklós, a Ferencváros szakosztályvezetője ehhez a következőket tette hozzá:

„Eredetileg azért óvott egyesületünk, mert az ominózus találkozó után az uszodában sokan kétségbe vonták az állításunkat, miszerint dr. Faragót ütésért végleg, csere nélkül ki kellett volna állítani. A fegyelmi bizottság határozatával bizonyítottuk, hogy igazunk van, újrajátszást viszont nem akarunk. A két klub között pedig mindig jó volt a kapcsolat, a vízilabdázók is baráti viszonyban állnak egymással. Mi most megmutattuk, hogy nehézségek esetén is szót érthet egyik fél a másikkal."

A másik oldal részéről dr. Kertai Tamás az NS-nek külön is elmondta: köszönet jár a zöld-fehéreknek, amiért egy újabb viharfelhőt kergettek el a sportág égboltjáról.

Az óvás visszavonását követően került sor dr. Faragó ügyének fellebbviteli tárgyalására. A szövetség elnöksége vétkesnek találta a játékost, de túlzottnak ítélte a fegyelmi bizottság határozatát, és négy találkozóról kettőre csökkentette az eltiltást, amely egyben letöltöttnek volt tekinthető. Eszerint a Vasas sokszoros válogatott ötkarikás bajnoka a következő napon már szerepelhetett is csapata BVSC elleni rangadóján. A régóta húzódó, sok vitát kiváltó ügy ezzel véget ért. Megtörtént a békekötés, az aktákat lezárták, s a versenybizottságnak sem maradt dolga a szeptember 9-i összecsapással kapcsolatban.

Hiába, a vízipóló idehaza hagyományosan intelligenciát kultiváló műfaj és közeg...

És akkor megint egy kicsit a valódi sportról. A soron lévő forduló nem az ügy két eredeti főszereplőjéről szólt: a Ferencváros ugyan győzött Szentesen, de Kemény doktor nélkül, míg a Vasas 10–8-ra behúzta a vasutasok elleni rangadót is, amelyen Faragó vízben volt, de gólt ezúttal nem dobott.

Az ügy pikantériája, hogy újabb egy nappal később az ötből öt sikerrel élen álló angyalföldiek egy könnyebbnek tűnő meccsen, Szolnokon mondtak búcsút a veretlenségüknek... Faragó ekkor már két találatot is szerzett, de ez sem segített. Közben a középmezőnybeli Fradi az egygólos Keménnyel az OSC-t múlta felül, ám ezzel is épp csak pozitívba fordult a mérlege. A történtek és a kihagyás megviselhette őket, mert egyikük teljesítményét sem emelték ki a tudósítók.

Ami a továbbiakat illeti, Faragó Tamás még az év vége előtt külföldre, a Düsseldorfba igazolt (és még pár évig légióskodott, mielőtt sikeres edzői pályafutásba kezdett volna) – ezzel bizony összefüggésben lehetett, hogy az előző tíz bajnokságból kilencet megnyerő Vasas elvesztette a trónját, amelyet át kellett adnia a BVSC-nek (és már csak egyszer, 1989-ben kapta vissza riválisaitól, amíg három éve be nem köszöntött a modernkori aranykorszaka).

Bár a piros-kékek éppen 1985-ben nyerték meg másodszor a BEK-et, a hetvenes évek nagy generációjának ideje lassan tényleg véget ért – hogy aztán válogatott szinten az új, tán minden korábbinál nagyobb fellendülést pont Kemény Dénes kinevezése hozza meg a kilencvenes évek közepén.

1954-ben e napról egy meglehetősen anakronisztikus eredmény a kispályás női kézilabda-bajnokságból: Pamuttextil–Bp. Vörös Meteor 2:0 (0:0)... A nyúlfarknyi tudósítás kiemelte, hogy a vendégek a mezőnyben egyenrangú ellenfélnek bizonyultak. Ezt mondjuk nehéz elképzelni, mert a két góllal nyerő „textilesek" igen sok helyzetet is kihagytak, játékosaik például öt kapufát dobtak. Na de akkor is: rendben van, hogy még kevésbé volt megszokott a kispálya (amely csak a hatvanas években szorította ki végleg a két világháború között inkább nagypályán ismert, az ötvenes években pedig párhuzamosan így is, úgy is űzött játékot), ám hogy mindössze két találat szülessen egy komplett mérkőzésen...

1964-ben e napon jelent meg a hír a Népsportban, miszerint a cseh labdarúgás egyik patinás nagyágyúja, a Slavia visszakapta a régi nevét (12 év után, tesszük hozzá mi) – erről a Dynamo Praha elnöksége döntött. Ami a sztálinista időszak fokozatos kimúlásának pozitív következményeként felfogható névcserénél is meglepőbb: a sokszoros bajnok világhírű együttes ekkor épp a másodosztályban sorvadozott! A következő évben viszont újra feljutott, 1974-ben egyszer újra összejött neki egy kupadiadal, majd Csehország önállósodása óta újabb három-három bajnoki és kupaarannyal szerezte vissza régi fényét, ráadásul a három ligaelsőségéből kettő az utóbbi három éven belül született!

1974-ben e napon lépett pályára négy kupacsapatunk a kontinentális sorozatok első fordulójának odavágóin. A megoszlás szabályszerű volt: esélyes fővárosi nagyágyúink kapott gól nélkül nyertek a két rangosabbik szériában, miközben két vidéki indulónk egyaránt kettővel kapott ki az UEFA-kupában (ezek közül csak az egyik jelentett kisebb csalódást, a másik papírforma-eredmény volt). Rébuszok helyett konkrétan. A BEK-ben az Újpest Horváth, Bene és Dunai II találatával 3–0-ra győzött Szófiában a Levszki ellen, és majd itthon sem akadt gondja: akkor 4–1-re nyert. A következő körben viszont a Leeds oda-vissza simán elverte. A KEK-ben a Ferencváros az Üllői úton a fiatal Nyilasi, illetve Szabó révén 2–0-ra felülmúlta a walesi Cardiffot. Ezt a különbséget az akkori közvélemény kissé kevesellte, de kár volt aggódni, mert Britanniában már 4–1-gyel gálázott az FTC, és aztán – a Liverpool, a Malmö, valamint a Crvena zvezda testén át – egészen a KEK-fináléig menetelt! (Ott viszont 3–0-ra kikapott Bázelben a Dinamo Kijevtől.) Az UEFA-kupában a Rába ETO, a lilákhoz hasonlóan, Bulgáriában járt, ahol 3–1-es vereséget szenvedett a Lokomotiv Plovdivtól. Itt talán lehetett volna jobb eredményt is elérni, de a győriek javítottak, és ugyanilyen különbséggel diadalmaskodva a visszavágón szétlövésig vitték a dolgot, amiből ők jöttek ki jobban. Legközelebb is kitettek magukért, mert a Bundesligát képviselő Fortunát 2–0-ra megverték itthon – igaz, Düsseldorfban fejet hajtottak (0–3). Közben a Videoton 2–0-ra veszített Nápolyban (és majd a fehérvári 1–1 után búcsúzott is). Érdemes megemlíteni, hogy a Napoliban játszott az Eb-győztes és vb-ezüstérmes Inter-legenda, Burgnich, illetve Bruscolotti is (utóbbi két nappal ezelőtt egy tíz évvel későbbi hírünk szereplője volt Maradona klubtársaként...), valamint Massa – ő ugyan nem ferraris és Felipe, viszont vezetést szerzett a mieink ellen...

1994-ben e napon adott hírt arról az NS, mit nyilatkozott az épp 15 hónapos eltiltását töltő Maradona. Az „isteni Diego", akit a nyári egyesült államokbeli vb-n értek doppinghasználaton, azt mondta: tréneri pályára készül, és a legendás César Luis Menotti mellett lesz segédedző a Boca Juniorsnál. A neves szakvezető vezette sikerre 1978-ban az argentin válogatottat, amely hazájában szerezte meg az első világbajnoki aranyérmét (a másodikat meg majd éppen Maradona vezérletével, nyolc esztendővel később Mexikóban). A 33 éves sztár egykor a Bocában is játszott (egyetlen idény erejéig, ám akkor bajnokok lettek!), s mivel volt klubját és az egykori szövetségi kapitányt is kedvelte, fizetés nélkül vállalt munkát a tapasztalt szakember oldalán. „Menotti sokat tud a szakmából, ő megtaníthat az edzői mesterség alapfogásaira" – jelentette ki a csillag. Nos, azóta tudjuk, hogy Maradona – aki ebben az időszakban rövid és nem túl eredményes próbálkozást tett a Mandiyú, majd a Racing Club kispadján is – utóbb, 1995-től (két évig) inkább még futballistaként tért vissza a pályára, de ettől persze még elleshetett (volna) ezt-azt a mestereitől. Hogy milyen sikerrel tette? Nos, tavaly és idén épp edzőként került a figyelem középpontjába, ám a favoritnak tartott argentin nemzeti csapattal a dél-afrikai vb-n idő előtt kiesett a németek ellen. Bár nem menesztették, a körülmények mégis úgy alakultak, hogy immár nem ő a gárda szakvezetője... 

2004-ben e napon játszották Dortmundban az eddigi két német BL-győztes csapat bajnoki rangadóját, amely nem akármilyen fordulattal fejeződött be. A házigazda BVB ugyanis a remeklő Ewerthon negyedik és ötödik szezonbeli találatával sokáig vezetett (az első egy csodás szólógól volt), ám a Bayern München ellen sosem lehet biztosra menni. A szintén brazil Lúcio ugyanis a 88. percben szépített, majd a holland Makaay a 92.-ben ki is egyenlített! Ettől függetlenül egyikük sem volt dobogón az ötödik kör után, ahogy a hétközi BL-meccsen a Realt 3–0-ra kiütő Leverkusen sem, amely ezúttal ugyanazt csinálta, mint a bajorok, csak kevésbé drámaian: a Nürnberget vendégül látva szintén 0–2-ről egalizált, de nem a legvégén, hanem már a 76. és 80. perc között.  A játéknap azonban nem a fentiekről maradt a legemlékezetesebb, hanem hogy a Rostockban 2–1-re nyerő Wolfsburg a Bundesliga történetének 29. együtteseként az élen zárt egy komplett fordulót. Minderre nyolc évet kellett várnia a feljutása óta – majd 2008–2009-ig újabb négyet, hogy a végső győztesnek járó salátástálat is megkaparintsa!