Armanis Kaká, bőrjakós CR, mackós Messi

A „Kaká megnyerte a..." kezdetű mondatot sokféleképpen befejezhettük a 2007-es év eseményeit vizsgálva, hiszen többek között a „...Bajnokok Ligáját", az „...európai Szuperkupát", a „...klubvilágbajnokságot" vagy éppen mindezekből (is) eredően az „...Aranylabdát" kifejezést is beilleszthettük úgy, hogy az állítás igaz maradjon. December 17-én pedig helytálló lett a következő kijelentés is: „Kaká megnyerte a FIFA Év játékosa-díját."

Az ABBA „The winner takes it all" című slágerében megénekelt igazság a futballvilág év végén kiosztott egyéni elismerései esetében is bizonyosságot nyert: a győztes tényleg mindent vitt.

A Milan 25 éves, világbajnok klasszisa klubcsapatával nemzetközi téren valamennyi megnyerhető kupát besöpörte, és – a változatosság kedvéért – a labdarúgókat összevető voksolásokon sem akadt olyan kategória, amelyben érintettként ne ő vitte volna el a pálmát.

Azután, hogy az Aranylabda, a BL legjobb játékosa, a BL legjobb támadója és a profi labdarúgók közös szervezetének (FIFPro) szavazásán egyaránt az első helyen végzett, a zürichi operaházban Pelétől és Sepp Blatter FIFA-elnöktől átvehette a nemzetközi szövetség Év játékosa-trófeáját is. (Zárójelben jegyezzük meg, Kaká volt az első, aki a két legfőbb egyéni díj mellett BL-t, európai Szuperkupát és klub-vb-t is nyert ugyanabban az évben.)

A brazil irányítót könnyed, természetes játékstílusa, lenyűgöző technikai megoldásai, gólveszélyes elfutásai egyaránt kiemelték az európai mezőnyből, de egyszerű, sztárallűröktől mentes személyisége is sokak számára szimpatikussá tette. Valószínűleg ez utóbbi tulajdonságának is köszönhette, hogy ekkora fölénnyel előzte meg C. Ronaldót, akinek futballtudása szintén zseniális, a jó értelemben vett alázat és szerénység azonban finoman szólva sem tartozik a fő erényei közé.

Az ördöngös portugál szélső egyébként csapatával megnyerte a Premiership küzdelmeit, mégsem lehetett igazán elégedett, mert az egyéni értékelésekben rendre Kaká mögé sorolták. Kettejük „párharcának" döntő momentuma volt a manchesteriek Milan elleni BL-elődöntője, amelyből az olaszok kerültek ki győztesen (2–3, 3–0) – a dél-amerikai három gólja révén.

Ami Messit illeti, ha fejre állítottuk volna a 2007-es esztendőt és a 365 napot visszafelé számoljuk decembertől januárig, akár az év legjobbjának is tekinthettük volna. A világ rendje azonban három éve sem tért el a szokásostól, így a katalán sztárgárda apró termetű cselgépe hiába játszott lélegzetelállító formában az ősszel, a szavazatokat már október táján begyűjtötték a szervezők, értékelési alapnak maradt tehát a – Kakáétól valamivel elmaradó – tavaszi és nyári teljesítmény.

A dobogósok mögött a főként az afrikaiak támogatását élvező elefántcsontparti Didier Drogba (Chelsea), a két évvel korábbi produkcióját meg sem közelítő – viszont a FIFA által véleményalkotásra felkért, sokszor kissé „fáziskésésben" lévő szövetségi és válogatottbeli csapatkapitányok révén „örökzöld" – brazil Ronaldinho (Barcelona), valamint az angol Steven Gerrard (Liverpool) következett a listán.

Igaz, a szavazatok számában a Zürichben pódiumra lépő hármashoz képest az említett futballisták jóval elmaradtak: a harmadik körülbelül kétszer annyi voksot kapott, mint a negyedik, és hasonló volt az arány a negyedik, ötödik, hatodik helyezettek között is. Ha viszont kimondottan az első hármat nézzük, azt látjuk, hogy a szakemberek 2007-ben az ifjú játékosokra tették a voksukat.

„Mind a hárman fiatalok vagyunk – nézett a mellette helyet foglaló Cristiano Ronaldóra és Messire a díjkiosztó gála előtti sajtóbeszélgetésen Kaká. – Ez pedig számomra azt jelzi, hogy a futballban új tendencia jelentkezik, amely nyitottan fogadja az új arcokat és a tehetségeket."

Tegyük hozzá, azért a fenti hármasból senki sem számított igazán „új arcnak", hiszen mindegyikük már régóta meghatározó tagja volt az európai elitnek, és kivételes képességeik mellett érdekes, egymásétól eltérő személyiségük is széles körben ismertté tette őket.

Ebből a szempontból például jellemző volt a három sztár öltözködése is a konferencián: amíg az eleganciára köztudomásúan sokat adó Kaká egyedileg tervezett, sötét Giorgio Armani-pulóverben feszített, addig a vagányságát mutató Cristiano Ronaldo a hajában vagy három kiló zselével, fényes bőrdzsekiben pózolt, az egyszerű sportember mintaképének tekinthető Messi pedig megelégedett a klasszikus mackófelsővel. Persze nem a ruha teszi...

Ez kiderült a következő esztendőkben is, amikor játéktudásuk jutalmaként szép sorban mind berendezhették a házi vitrinjüket a legértékesebb díjakkal, élén a France Football Aranylabdájával. Az sem véletlen, hogy ez a meghatározó trió egyformán a két spanyol szupergárda, a Messit felnevelő Barcelona és a nagyágyúkat előszeretettel begyűjtő Real Madrid kötelékében található manapság, azaz időnként összefuthatnak a zöld gyepen, sportfelszerelésben is...

Nem ment azonban ez olyan simán. Mindössze két nappal a Kakát „mennybe emelő" zürichi rendezvényt követően elképesztő megjegyzést tett Ramón Calderón, a Real Madrid (két Florentino Pérez-korszak közti periódus leghosszabban posztján maradó) elnöke, aki az aktuális El clásicóra való hangolódás jegyében kijelentette: a fővárosi együttesben nincs hely az olasz AC Milan sztárja számára.

Pedig a brazil támadó épp a megelőző napokban hozta nyilvánosságra, hogy a jövőben szívesen folytatná a pályafutását Spanyolországban, a „királyi gárdában" vagy esetleg a katalán szupercsapatban. Úgy tűnik azonban, hogy ez nemigen hatotta meg a spanyol bajnoki címvédő első emberének szívét.

„Talán nagyképűen hangzik, amit mondok, de nem biztos, hogy Kaká beférne a Real jelenlegi kezdőcsapatába – mondta el meglepő véleményét a presidente. – Együttesünk mára összeállt, úgyhogy elképesztően nehéz lenne a mostaninál jobb gárdát pályára küldeni." (Annyiból igaza volt, hogy meg tudták védeni az elsőségüket a Primera Divisiónban, viszont a BL-ben talán többet is kihozhattak volna annál, mint hogy a nyolcaddöntőben egyből – kettős győzelemmel! – kiejtse őket a Roma...)

A madridi klub vezetőjének kinyilatkozása azért is hatott furcsán, mert a 2006-os kinevezése előtti kampányában Kaká volt a három előzetesen beígért futballista egyike – az Arsenalban játszó spanyol Cesc Fábregas és az egyetlen megvalósított igazolás, a holland Arjen Robben mellett.

2009. június 1-jétől, tehát másfél évvel történetünk kiindulópontja után aztán megint Pérez lett a blancók elnöke, aki egyszer (2000–2006) már betöltötte ezt a pozíciót, és ez idő alatt a súlyos adósságteher alatt nyögő Real Madridot – az első időkben nagy sikereket is arató –„galaktikus" csapattá formálta.

Ezúttal, az újbóli hivatalba lépésekor a színfalak mögött máris gőzerővel tárgyalt Cristiano Ronaldo átigazolásáról, míg az első konkrét bejelentést három nappal későbbre ígérte – Kaká szerződtetését... Hamarosan sajtótájékoztatón tudatták a mindenki által sejtett nagy hírt: a brazil a Realé! Nemsokára pedig – még csillagászatibb összegért – Ronaldót is sikerült megvásárolnia a „vörös ördögöktől".

Hogy kitekintsünk arra is, idén ki nyeri az immár összevont Aranylabdát, hallgassuk meg újra, mit mondott a jelenleg térdműtétje után hosszú ideje lábadozó Kaká, még a 2007-es díjátvételkor.

„A Milannal megnyertük a Bajnokok Ligáját, a sorozat gólkirálya lettem, ezek pedig nagy előnyt jelentettek számomra a szavazáson. Nézzék például a második helyen végző Cristiano Ronaldo esetét: együttese, a Manchester United a BL-ben kikapott tőlünk, így aztán nem is játszhatott a végső győzelemért. Talán ha ők jutottak volna fel a csúcsra, most a portugálé lenne az Aranylabda. Ennyi tehát a titok: nyerő csapatban kell futballozni!"

Azaz idén az olasz Inter ászain lenne a sor. Igen ám, de világbajnoki évben a vb mindet felülír. Azt meg történetesen a spanyolok nyerték meg. Ezért lehetséges, hogy bár a milánóiak a Bajnokok Ligája elődöntőjében kiiktatták a Barcát, mégis a katalán gárda két hazai kiválósága (Xavi és a Mundial fináléját góljával eldöntő, a meccs emberének is megválasztott Andrés Iniesta, aki a kiszivárogtatott hírek szerint megkoronázás előtt áll) került be az idén az első háromba – klubtársuk, a BL-ben gólkirály, ezért figyelmen kívül egyszerűen nem hagyható Messi társaságában.

A spanyol bajnokság tehát hamarosan újabb aranylabdást vonultat fel (1996 óta kettő kivételével valamennyi győztes vagy a Real, Barca duó tagjaként nyert, vagy később megfordult valamelyikükben!) – mégpedig a változatosság kedvéért, valamint 50 év óta először, ezúttal egy spanyolt.