Hoki tízezrek előtt a baseballstadionban

Egykor, nagyon régen természetes lehetett a szabadtéri hoki a tengerentúlon is (minálunk egészen a közelmúltig az volt...), de aztán nyilván örültek, hogy a szépen szaporodó csarnokok révén fedett létesítményekbe, kényelembe helyezhették a sportágat – arrafelé ugyanis az északabbi vidékeken a hideg nem tréfadolog. Aztán viszont az évek múlásával annyira egzotikussá vált számukra maga a gondolat is, hogy az utóbbi időben megint rákaptak a nyitott pályán rendezendő találkozókra.

Miután 1991-ben Las Vegasban összehoztak egy bemutatót a Los Angeles Kings és a New York Rangers között – az időjárás arrafelé aztán nem tarthatta vissza a résztvevőket, legfeljebb a jégkészítés drasztikus költségei jelentettek hátrányt, de a kaszinóvárosban pénzből véletlenül sincs hiány –, egy évtizednek kellett eltelnie, mire újra kivittek egy komolyabb mérkőzést.

Ez azonban még nem tétmeccs volt, „mindössze" egy igen hangzatos fantázianevet viselő presztízsütközet Michigan állam két rivális felsőoktatási intézménye között – a University of Michigan (Wolverines) és a Michigan State University (Spartans) csapatainak Hidegháborúként hirdetett ütközete 74 554-es látogatottságával egy tavalyig fennálló rekordot hozott.

(Ezt előbb a németországi A-csoportos vb gelsenkircheni nyitó mérkőzése, a házigazdák és az Egyesült Államok májusi csatája szárnyalta túl a Schalke arénájában, majd néhány hete a 2001-es eredeti UM–MSU találkozó visszavágója, ezúttal egy másik futballstadionban, 113 411 szurkolóval.)

A kilenc esztendővel ezelőtti program sikere és a férőhelyek 103.4 százalékos kihasználtsága meggyőzhetett mindenkit, hogy vevő a nép a fagyos mókára, így 2003-ban a jégkorong „hazájában" került sor egy hivatalos ligameccsre.

Az Edmonton Oilers és az NHL házasságának 25. évfordulóját megünneplő esemény, melyen a vendég a Montreal Canadiens volt, a maga mínusz 18 fokos hőmérsékletével azonban a jelek szerint vonakodóbbá tette a hasonló kezdeményezéssel kacérkodókat, így a második Heritage Classicre (a titulus „örökség" szava a hagyományápolásra utal) idén februárig kell még várni.

Az első „kiadást" követően újabb bő négy esztendővel viszont az éppen Sydney Crosby-mániában úszó Észak-Amerika csak összehozta a következő friss levegős „nosztalgiamérkőzést", amelyet 2008 legelején Újév napjára szerveztek (a Buffalo–Pittsburgh randevú 71 217 fős nézőszáma máig NHL-csúcs), és megkapta a Winter Classic-címkét. Ebből lett aztán – jelenleg még rövid múltra visszatekintő – tradíció: ütközet a legfőbb profi liga keretein belül, mindig január 1-jén, mindig amerikai csapatokkal

A Chicago és a Detroit közreműködésével lejátszott, mai cikkünk vezérfonalát jelentő 2009-es felvonás után pedig máris sorban álltak a városok, hogy náluk legyen a következő: tavaly Boston–Philadelphia összecsapás volt, ma pedig Pittsburgh–Washington lesz. A buliérzés mellett ugyanis gazdaságilag is egyértelműen kifizetődő az esemény, mert bár az ideiglenesen felállított jégkorongpálya drága dolog, a hatalmas közönség miatt a jegybevétel is busás, nem beszélve az extra médiajelenlétről.

Rátérve akkor 2009. január 1-jére, az NHL akkori idényének 84. játéknapján a Detroit Red Wings 6–4-re győzött idegenben a Chicago Blackhawks ellen. A helyszín azért volt érdekes, mert a Chicago Cubs pályája, a Wrigley Field adott otthont a mérkőzésnek: szabad ég alatt, mínusz öt fokban, 40 818 néző előtt játszott a két csapat – először baseballpályán (személyes véleményünk, hogy a futballarénákhoz képest ettől még sajátosabbnak tűnt a körítés), s először a bajnokságot egykor megalapító hat együttes (Original Six) valamely két tagja közt.

„Nyerni akartunk, hogy ha tíz év múlva megkérdeznek, ki is volt 2009-ben a Winter Classic győztese, büszkén mondhassuk: mi – áradozott Mike Babcock, a Detroit edzője a meccs után, melyet a két fél a szokásoknak megfelelően régi, ezúttal a húszas-harmincas éveket felidéző szerelésben küzdött végig. – Nagy élmény ez, teljesen mindegy, hogy Chris Chelios vagy-e és negyvenhat éves, vagy Kris Draper és harminchét, öröm kinn lenni a jégen."

Azon a játéktéren, amelyet két héten át készített a liga, és hótakaró vette körül annak ellenére, hogy a városban a megelőző héten jórészt minden elolvadt: a hóágyúk kijavították a természet munkáját. Jöttek is a drukkerek, reggel kilenckor már tele volt velük a környék, tízkor elkezdtek özönleni a megnyitott stadionba, amelyet délre meg is töltöttek. Sokakat az sem zavart, hogy akadt bizony olyan szeglete a nézőtérnek, ahonnan nem sokat lehetett látni – ők kivetítőkön tudták követni az eseményeket.

„Lenyűgöző volt, amint kivonultunk a tűzcsóvák között, és megpillantottuk a hatalmas nézősereget. Megéreztük a hangulat feszültségét, hallottuk az elragadtatott morajlást. Megpróbáltam mindezt magamba szívni, és jól elraktározni" – áradozott Nicklas Lidström, a Red Wings bekkje. (Ami a morajlást illeti, érdemes például megtekinteni a mindjárt a második percben látható, palánkon kiröpítő bodicseket...).

Csapattársa, Jirí Hudler meg azt mondta, neki egyenesen tátva maradt a szája a meghökkenéstől. Eközben kapusuk, Ty Conklin rekorder lett, mert 2003-ban az első Heritage Classicon, 2008-ban pedig Buffalóban is szerepelt, tehát ez már a harmadik szabadtéri fellépése volt.

„Amint a padon ücsörögve körbenéztem a lelátón, minden olyan szürreálisnak tűnt. Amúgy a Detroit a világ legjobb csapata, akkor veszi át az irányítást, amikor csak akarja" – ismerte el Patrick Kane, a Chicago egyik legjobbja, arra utalva, hogy a bajnok 1–3-ról fordított a második harmadban.

És hogy a résztvevők nívója is méltó volt a közeghez, bizonyítja: a két együttes később a Nyugati főcsoport fináléjában is összekerült, hogy aztán a simán továbbjutó címvédő Detroit a nagydöntőben elbukjon a Pittsburghgel szemben. Tavaly ugyanakkor a Chicago lett az egész liga legjobbja!

Idehaza természetesen más a nívó – noha nem kétséges, szépen fejlődik a magyar hoki! –, és még a rendszeres nyitott meccsek emléke sem oly távoli, mindenesetre egy évvel ezelőtt, 2009 végén erős figyelemfelkeltő kampány után a Kisstadionban megrendezték a Winter Classic honi változatát. A jelenlegi legerősebbnek nem mondható, de annál szebb múltú két gárda összecsapásán az FTC 3500 fizető néző előtt hosszabbítást követően 2–1-re legyőzte az Újpestet, felelevenítve kicsit a régi idők hangulatát.