Tyson megharapta Lewist is, többen padlón

Tyson (középen) nehezen csillapodott le

Pályája második szakaszában sikerült ismét vb-címet szereznie, de már nem mint abszolút uralkodó: 1996-ban a WBC és a WBA trónját is újra elfoglalta egy kis időre. Evander Holyfieldtől azonban kikapott, és amikor a következő évben, 1997-ben visszavágóra került sor, Iron Mike nem bírt magával, szájával kioperált egy darabot honfitársa füléből. Diszkvalifikálták.

Innentől még rosszabb híre lett, és a visszatérés sem sikerült soha többé. A lehetőséget pedig megkapta: megint győzelmek következtek, és kilenc évvel ezelőtt végre összehozták neki az újabb nagy meccset. Megütközhetett Lennox Lewisszal, aki az IBO, az IBF és a WBC ura volt, de csak az utóbbi övét tette kockára, mert az IBF nem adta a nevét a programhoz.

A brit bunyós csendesebb, ám szintén nagyon sikeres életutat járt be történetünk idejéig. 1988-ban Kanadának nyert amatőrként olimpiai aranyat, majd 1993-ban a profiknál is a legmagasabbra jutott. 1994-ben viszont lepofozták onnan, és három évbe került neki, mire újból visszavette a helyét s a WBC bajnoka lett.

Ő sem kerülgette az igazi riválisokat, így 1999-ben kétszer is megütközött Holyfielddel: előbb döntetlent hirdettek ki köztük, de aztán már győzött, és ezzel a WBC, az IBF, az IBO és a WBA is elismerte a legnagyobbnak (noha az utóbbi hamarosan megfosztotta a titulusától).

2001-ben elszenvedte a második vereségét is, viszont még az év vége előtt ugyanazt tette a statisztikáját elcsúfító Hasim Rahmannal, amit egykor Oliver McCall-lal: másodjára revánsot vett – így elmondhatja magáról azt az egyedülálló bravúrt, hogy összességében egyetlen riválisa sem úszta meg ellene vereség nélkül.

Innentől már csakis a legnagyobbakkal állt ki – jöhetett először is Tyson (később pedig az ukrán Vitalij Klicsko, akit 2003-ban megverve immár nyugodt lélekkel visszavonulhatott – sokkal dicsőségesebben, illetve két esztendővel korábban, mint a nála egy évvel fiatalabb „Vas Miki", akit két szégyenteljes vereség kényszerített aztán jobb belátásra).

A szóban forgó összecsapást beharangozó sajtókonferencia egyesek szerint olyan tökéletesen sikerült, mintha megrendezték volna, a függetlenek azonban úgy vélték: nem megkomponált botrány zajlott 2002. január 22-én este a New York-i Hudson színházban. Az eseményt eredetileg azért trombitálták össze, hogy bejelentsék: pecsét került a szerződésre, így Lewis és Tyson április 6-án, legalább 100 millió dolláros díjalappal lép ringbe a Las Vegas-i MGM kaszinóban. Ehhez képest...

Alig kezdődött el a műsor, midőn az utóbbi, fogai között sértéseket sziszegve – előszeretettel titulálta melegnek ellenfelét –, megindult a színpadra lépő vetélytárs felé. Mielőtt elérte volna, Lewis testőre úgymond mellbe támasztotta, erre Iron Mike kapásból elindított egy balhorgot, amely nem érte el Lennoxot, az „alabárdost" viszont súrolta. Több se kellett a világbajnoknak, egy jobbossal válaszolt, ami tökéletesre sikerült: telibe kapta Tysont, akinek fel is repedt az arcbőre.

A küzdelem pillanatok alatt kocsmai jelleget öltött, Tyson jobbnak látta lebirkózni Lewist és földharcba bonyolódni, miközben a színpadot elözönlő öltönyösök csak tessék-lássék próbálták szétválasztani a két kolosszust, inkább egymással voltak elfoglalva. A cséplés hevességét jelezte, hogy egy kósza „parasztlengő" a függöny mögött álló, fellépésére készülődő WBC-elnököt is eltalálta, és a vastag szövetet „átütve" olyan erővel csapódott be, hogy José Sulaiman hanyatt esett, fejjel egy asztalnak, így őt agyrázkódással szállították kórházba...

Több mint egy perc kellett ahhoz, míg a majdnem húsz ember részvételével zajló adok-kapok végén a rendfenntartók segítségével megszűnt a tettlegesség: Lewis a fejét rázva dohogott, elvégre Tyson 1997-es önmagát idézve beleharapott. Akkor Holyfield füléből tépett ki a fogaival egy darabot a világbajnoki mérkőzésük során, míg a változatosság kedvéért ezúttal a brit bokszoló nadrágját harapta keresztül combtájékon.

„Ezt nem hiszem el!" – rázta a fejét a címvédő, de kevesen figyeltek rá, ekkor ugyanis Tyson verbális attakjai voltak soron. Először egy hölgyet szúrt ki a nézőtéren, és miközben saját nemi szervét szorongatta, odakiáltott neki, hogy „mi van, te fehér k..va!?"

Ezt hallva egy boksztudósító felhorkant – „erre kényszerzubbonyt kellene húzni!"–, mire Iron Mike a hangfelvétel szerint a következőket ordította a színpad széléig előretörve: „Anyádra fogok kényszerzubbonyt húzni, te mihaszna fehér s...gfej! (Itt egy teljesen kipontozandó rész következik, egy férfiak közötti nemi aktusról...) .... és addig fogom csinálni, amíg belém nem szeretsz, hülye b...i! Egy senkiházi kis köcsög vagy, aki fél az igazi férfiaktól. Az én világomban két percig sem léteznél, rohadék!"

Később Tyson ezt üzente a sajtónak: „Azért mentem oda Lennoxhoz, hogy szokás szerint egymás szemébe nézzünk, legalábbis nekem azt mondták, ebbe beleegyeztek ők is és az én embereim is. Lennox testőre volt az, aki meglökött, aztán Lennox ütött meg jobbal. Én hírverésre jöttem, nem azért, hogy megfélemlítsenek."

Lewis – aki biztos, ami biztos kapott egy tetanuszoltást a történtek után – csupán annyit közölt: „A történtek láttán át kell értékelnem bizonyos dolgokat, mihelyst az illetékes bizottság meghozza a döntését."

Mindezt úgy is lehetett érteni, hogy Tysonnak még meg kellett jelennie a nevadai sportbizottság előtt, elvégre egyelőre nem volt versenyengedélye a nevezett államban. Noha egyesek azt tippelték, hogy az ötfős testület elsősorban Las Vegas érdekeit nézi majd, nem pedig a nemi erőszakért három évet ülő Tyson előéletét – a 2001. szeptemberi terrorcselekmények óta erősen visszaesett a kaszinók látogatottsága, azaz égető szükség volt ilyen óriási hírértékkel bíró eseményekre –, mások úgy vélték, Iron Mike olyannyira túlment minden határon, ami már tolerálhatatlan.

Félig-meddig az utóbbiaknak lett igazuk, mert a sivatagi városban végül nem adtak engedélyt az ütközetre, majd miután jó néhány másik államban is nemkívánatosnak minősítették a felvállalhatatlannak tartott – és ezért licenc nélkül maradó – Tyson meccsét, a csatára végül két hónap késéssel, június 8-án a 12 millió dolláros ajánlattal pályázó Memphisben került sor.

Visszatérve januárra, amikor még nemcsak az indulatok, hanem a bizonytalanság is tombolt a találkozó körül: a WBC „szédelgő" elnöke, Sulaiman annyit mondott útban a kórház felé, hogy „ha nem jön létre a mérkőzés, az lehet, hogy jót tesz a sportágnak".

Az ugyanakkor gyanítható volt, hogy a pénzemberek mondják ki a végső szót; a profi boksz történetének legnagyobb, 150 millió dolláros promócióját irányító Jay Larkin mindenesetre elég tömören értékelte a New York-i palávert: „azt hiszem, ez egy kicsit több volt, mint amiért összejöttünk..."

Na, ilyen élet zajlott a nehézsúlyban, amikor még nem a kiváló, de kissé ízetlen Klicskók uralták a királykategóriát. Ja, és hogy mi történt aztán a ringben? Ha ez még érdekes valakinek: nyolcadik menetes K.O-val győzött Lewis.