Bellamy a csapattársa lábával golfozott

Címvédő létére nehézkesen jutott el a Barcelona a legjobb 16-ig a Bajnokok Ligája 2006–2007-es kiírásában: Frank Rijkaard tanítványainak a csoportmérkőzések záró köréig aggódniuk kellett a továbblépésük miatt. Aztán a Werder Bremen ellen az utolsó fordulóban hazai pályán játszott úgymond ki-ki meccsen (amelyen a vendégeknek már a döntetlen is elegendő lett volna a rivális kigolyózásához) Ronaldinho szemtelen szabadrúgásgólja – amikor a felugró sorfal tagjainak lába alatt lőtte a kapuba a labdát – jelezte azért a valós erőviszonyokat.

Más kérdés persze, mi lett volna, ha nem a brémai gárda, hanem például a szintén német Bayern vív meg a nyolcaddöntőbe jutásért a katalánokkal. A Kicker szerint „...a bajorok sokkal céltudatosabban, határozottabban küzdöttek volna az egy pontért, és valószínűleg ki is ejtették volna a Barcát".

Pár hónappal később erre készült a Liverpool is, hiszen Rafa Benítez, az angolok trénere a sorsolás után elégedetten nyugtázta: „minden rendben lesz, meg tudjuk őket verni". A szigetországiak célja árnyaltabban úgy hangzott: valahogy kihúzni kapott gól nélkül az első találkozót, két héttel utána pedig otthon bedarálni az ellenfél olykor dadogó „művészeit".

Másrészt tudniuk kellett, hogy a Barcelona a BL-ben hazai pályán ekkor már tizenhárom mérkőzés óta nem talált legyőzőre. A szám balszerencsés mivoltában bízhattak a „vörösök", no meg persze abban, hogy a spanyol Benítez honfitársai – a kapus José Manuel Reina, továbbá Xabi Alonso és Luis García – segítségével meg­szakítják vetélytársuk remek sorozatát és meglepetést szereznek. A csapat szakvezetője egyébként korábban a Valenciánál edzősködött, és még sohasem kapott ki a Camp Nouban – ez azért mindenképpen növelte a 46 éves mester és tanítványai önbizalmát.

Kérdéses volt viszont, hogyan hatnak majd a társaság moráljára a ráhangolódási időszak zűrjei. Nem lehetett ugyanis azt állítani, hogy unalmasan teltek volna a Pool mindennapjai. Nem sokkal azután, hogy a két amerikai milliárdos, George Gillett és Tom Hicks megszerezte a patinás klub többségi tulajdonát, az együttes több válogatott játékosának rossz magaviselete miatt került a középpontba.

A Premier League harmadik helyezettjének futballistái Portugáliában töltöttek néhány napot a BL-nyolcaddöntőre való felkészülés jegyében, és a túra utolsó napját némi alkohollal ünnepelték egy helyi bárban. Sikerült is jól felönteniük a garatra.

A 2005-ös BL-finálé óta mellőzött Jerzy Dudek a sajtó értesülései szerint a hatósággal is összeütközésbe került, igaz, ezt a kapus természetesen azon melegében cáfolta. Az mindenesetre biztos, hogy a lengyel, valamint Jermaine Pennant és Robbie Fowler – hazatérve a mulatóból – ittasan hangoskodtak az utcán.

Miközben a trió Algarve üdülőkörzet lakóinak idegeit borzolta, két csapattársuk egymásban találta meg a hibát. A csatár Craig Bellamy és a védő John Arne Riise „duettje" az ominózus karaoke-bárban kezdődött. Persze duetten ezúttal ne valami romantikus, együtt elénekelt nótára gondoljanak, hanem súlyos nézeteltérésre, amely később a szállodában tettlegességig fajult.

Bellamy golfütővel rontott be a norvég szobájába, és ráhúzott egyet Riise legfőbb munkaeszközére, a lábára (egyesek állították, suhintásnál több nem történt). Bár ezt nem állíthatjuk minden kétséget kizáróan, de a bulvársajtó szerint maga a menedzser, Rafa Benítez szedte le a magáról megfeledkező, egyébként is nehéz természetű walesit a nála több mint fél fejjel magasabb skandinávról.

A spanyol szakember ezzel át is vette az irányítást, és nem csekélység, 80 ezer fontra (akkori árfolyamon 32 millió forintra) büntette meg a tettest. Egyébként másmilyen módon nem bűnhődött a pályán az idő tájt jó formát mutató vétkes, hiszen tagja maradhatott a Liverpool keretének a Barcelonában sorra kerülő összecsapáson. Sőt mi több, a 2007. február 21-én rendezett meccsen direkt a kezdő tizenegyben kapott helyet. És becsületére váljon, élt is a bizalommal!

De kezdjük az elejéről. Óriási csatát ígért a megelőző két szezon végső győztesének ütközete a nyolcaddöntő egyik slágerpárharcában. A 2006-os bajnok Puyolék és az egy évvel azelőtt Isztambulban emlékezetes fordítása révén csúcsra jutó Liverpool első találkozója előtt figyelemre méltó statisztikai adat volt, hogy az angol együttes a három korábbi barcelonai vizitjén egyetlen gólt sem kapott – kétszer nem született találat, egyszer pedig 1–0-ra nyert.

A sorozat azonban most gyorsan megszakadt: még tizennégy perc sem telt el a mérkőzésből, amikor az egykoron a gránátvörös-kékek kapuját védő Pepe Reina máris kiszedhette a labdát a hálóból – Gianluca Zambrotta zseniális beadását a portugál Deco bólintotta tanítani való módon a bal alsó sarokba.

A hazai előny sem változtatta meg a viszonylag közepes tempót, ám a kisebb sokkot tíz perc alatt kiheverték a vendégek. Aztán pedig mindkét félidőben lecsapott egyszer a rettenetes (modorú) walesi: a 43. percben – a szerencsétlenkedő Victor Valdés közreműködésével – gólt fejelt (már Dirk Kuyt lövése előtt bent volt a labda), bő negyedórával a vége előtt pedig gólpasszt adott – ki másnak, mint haragosának, Riisének...

„Pályafutásom csúcsa volt ez a meccs – olvadozott a diadal másnapján Craig Bellamy. – Játszottam eddig is nagy tétre menő mérkőzéseken, hazám válogatottjában szintén volt részem élményekben, de úgy érzem, ezt az estét nehéz lesz felülmúlni. Már csak azért is, mert a találkozó napján ünnepelte a fiam a tizedik születésnapját; remélem, a gólom szép ajándék volt neki. A Johnnal történt afférból pedig nem kell nagy ügyet csinálni, mi már elrendeztük egymással. Nincs semmi probléma köztünk; ha lenne, most aligha nyilatkozhatnék arról, hogyan nyertünk a Camp Nouban."

„Úgy tűnik, a sors akarta, hogy mi ketten vegyük be a katalánok kapuját – fogalmazott John Arne Riise, akit a jelek szerint mégsem érhetett akkora „csapás", különben jobbal aligha bombázta volna a labdát ilyen életerősen a léc alá. – Nem nekünk köszönhető a győzelem, sokkal inkább a menedzserünknek, aki elhitette velünk, hogy nem kell félnünk a címvédőtől. Ez olyannyira sikerült, hogy a végén már élveztük is a játékot."

És hogy a BL-döntőig vezető utat megnyitó 2–1-es siker – amelyet az újabb remek játék ellenére 1–0-ra elvesztett anfieldi visszavágó és az idegenben lőtt több góllal így is megérdemelten kiharcolt továbbjutás, végül pedig a Milan ellen ezúttal már elbukott finálé követett – egyik hőse, azaz Bellamy tényleg nem hétköznapi figura, jelzi: találatát követően úgy ünnepelt, hogy azt még Tiger Woods is megirigyelte volna...

És ez a klasszikus brit sztori nem is lehetne másképp teljes, mint oly módon, hogy a csatár a golfütést idéző mozdulatával csekély százszoros pénzt hozott az erre fogadók konyhájára az egyik neves bukmékerirodánál...