Anelka sztrájkja megdöbbentette a Realt

Nicolas Anelkának már az előkelő születési helye (Versailles) is mintha azt sugallta volna, hogy fényes karrier vár rá. A Paris SG-ben nevelkedett, és néhányszor a felnőttek között is megmutatta a tudását, amikor az ifjú (francia) tehetségeket előszeretettel maga köré gyűjtő Arsene Wenger 1997 elején, nem sokkal a 18. születésnapja előtt Londonba csábította.

A fekete csatár az Arsenalban lett ismert klasszis, és ott töltött két és fél esztendeje alatt egyre több játéklehetőséget kapva egyre több gólt is rúgott. Balszerencséje, hogy bár 1998 középső hónapjai igen sok diadalt tartogattak számára (Premier League- és FA-kupa-elsőség, megnyert Charity Shield-mérkőzés), az igazi sikerről lemaradt: nem volt tagja hazája világbajnoki címet szerző válogatottjának. El kell azért azt is ismerni, hogy klubjában főleg a vb után, a következő idényben villogott – aminek köszönhetően 1999-ben a Realban találta magát.

A „királyiaknál" rekordösszegnek számító 22.3 millió fontért megvett támadó jól kezdte a szezont, ám ahogy telt az idő, egyre inkább kiesett a szurkolók, a társak és Vicente del Bosque mester kegyeiből is. E folyamatnak volt a csúcspontja, amikor 11 évvel ezelőtt az együttes nélküle győzte le otthon 3–1-re a Sevillát, mivel a támadó a játéknap előtti péntektől nem látogatta a tréningeket, mert nem értett egyet a szakvezető taktikai elképzeléseivel...

„Hihetetlen, amit csinál. Nem tudjuk, hogy miért cselekszik így, ugyanis csapattársai, edzője és a drukkerek is támogatják" – dohogott Lorenzo Sanz, a blancók elnöke, aki jelezte, hogy pénzbüntetéssel fogja sújtani a munkát megtagadó labdarúgót. „Nagyon fáj, ami most zajlik Anelka körül. Nem ismerem a döntése hátterét, de állítom, hogy rossz tanácsadói vannak" – értetlenkedett Del Bosque.

A hétfőn újra edzésbe álló játékos keddi interjújában már úgy látta, csak egyetlen megoldás van arra, hogy megújuljon: el kell hagynia a Realt.

„Nagyon nehéz helyzetben vagyok. Talán az lenne a legjobb számomra, ha új csapat után néznék. E pillanatban ugyan nem keresem a kapcsolatot más klubokkal, ám lehetséges, hogy visszamegyek Franciaországba, mert itt rettentő nehéz lenne visszatérnem a pályára... Csak a problémák gyötörnek azóta, amióta tavaly augusztusban megérkeztem Madridba..." – nyilatkozta a francia a Marca című sportlapnak rögtön azután, hogy 2000. március 14-én 45 napra kizárták az első csapat keretéből, továbbá megvonták az erre az időszakra járó 350 ezer dolláros fizetését is.

A példátlan büntetésre annak nyomán került sor, hogy a 21. születésnapját a Dinamo Kijev elleni hazai BL-meccsen való játék helyett kiközösítve és bosszankodva „ünneplő" Anelka az egész megelőző hétvégén elmulasztotta a közös gyakorlásokat. Így a forrófejű franciának a következő másfél hónapra az egyéni „karbantartás" maradt – ha éppen hagyták neki.

Mindjárt szerdán ugyanis nem hagyták. Az edzőpályán szeretett volna mozogni egy kicsit, a gondnok azonban nem engedte be, mert – Sanz hivatalos indoklása szerint – a csatár „nem jelezte előre, hogy mikor szeretne tréningezni"...

Természetesen Anelka túl jó futballista volt ahhoz, és a tét is túl nagy, hogy visszatértét követően is mellőzzék: a Bayern München elleni BL-elődöntőben már játszott, sőt mindkét mérkőzésen kulcsfontosságú gólt szerzett, majd a Valencia ellen 3–0-ra megnyert fináléban is kezdő volt. A nyáron pedig részese lehetett Franciaország Eb-aranyérmes menetelésének.

A nagy siker után már nem ment vissza Spanyolországba, hanem hazaköltözött a Paris SG-hez. A következő években megjárta a Liverpoolt (kölcsönben), a Manchester Cityt, a Fenerbahcét, majd a Boltont, és kisebb-nagyobb konfliktusai máshol is akadtak. Mivel azonban termelte a gólokat is, mindig volt hova mennie (a válogatottba mondjuk viszonylag kevésszer hívták...).

Amikor pedig a hatékonyságának köszönhetően 2008-ban szerződtette a Chelsea, és ezzel az elitfutball szempontjából „visszakerült a térképre" (a „kékekkel" mindhárom kiemelt angol trófeát begyűjtötte, és egyike annak a három embernek, aki két különböző klub színeiben is PL-győztesnek vallhatja magát), már majdnem elérte a 90 millió fontot az érte kifizetett átigazolási díjak összesítése. Vándorhajlama (és persze tudása) révén így a világ második legdrágább játékosaként dicsőíthette őt egy 2009-es újságcikk – csak Cristiano Ronaldo előzte meg e téren!

Ha a fiatalabbak közül valaki esetleg nem ismerte volna Anelka távoli múltját, az az emlékezetes tavaly nyári botrány láttán képbe kerülhetett a személyiségét illetően. A francia nemzeti csapat játéka döcögött, Mexikótól 2–0-ra ki is kaptak, amikor a csatár a szünetben helytelen szexuális viselkedési formákra biztatta az édesanyja felemlítése miatt is joggal neheztelő Raymond Domenechet, miután az lecserélte.

Mégsem rögtön ebből lett a baj – a szövetségi kapitány toleranciaszintje a jelek szerint meglehetősen magas volt –, hanem hogy a sajtó szétkürtölte az esetet, a vétkes pedig a szövetség elnökének kérése ellenére sem volt hajlandó bocsánatot kérni a széles nyilvánosság előtt. Ekkor hazazavarták, a keret többi tagja pedig emiatti tiltakozásaként másnap edzés helyett sztrájkolt egy jót.

Káosz volt a köbön – az előző vb-n még döntőt vívó Les Bleus végül egyetlen ponttal kiesett, majd otthon többeket eltiltottak, a láncreakciót kiváltó főkolompost például 18 válogatott mérkőzésre. Ezen az érintett csak „meghalt a röhögéstől", mondván, ő már korábban bejelentette a visszavonulását...

Remélhetőleg sikerült kicsit jobban megvilágítani, mi minden játszott közre abban, hogy a tehetséges franciából vándormadár lett. Del Bosque mester szavaira visszatérve: Anelka rossz tanácsadója leginkább a saját természete lehetett...