Ronaldo sokadszor is visszatért - remekül

Ronaldo Luís Nazário de Lima átélt egyet s mást a pályafutása során. Amin sohasem vitatkozott senki: ha a futballra koncentrált, nem volt nála jobb befejező csatár a földkerekségen. Csakhogy az utóbbi években – nagyjából a 2006-os világbajnokság óta, amelyen a selecao a negyeddöntőben búcsúzott el a franciák elleni vereséggel – a média nem a Fenomén (Fenomeno) góljaival, hanem a kimaradásaival volt tele, no meg azzal, hogy finoman fogalmazva is „dagi".

Aztán otthagyta a Real Madridot, elment Olaszországba, de a Milannál nem tudott meghatározó emberré válni, ráadásul 2008 februárjában a Livorno ellen súlyosan megsérült. A többség már lemondott róla. Ronaldo azonban nem mondott le Ronaldóról – negyedszer is visszatért! A kevésbé durva eseteket leszámítva négy jelentős csapás érte pályafutása során, azaz már korábban is háromszor kényszerült hosszabb kényszerpihenőre, ráadásul az első kettő rögtön egymás után következett.

Először 2000 áprilisában, a Lazio–Inter Olasz Lupa-döntőn kezdte újra öt hónapos kihagyást követően, de csereként beállva hét perc után ismét kidőlt, és az újabb térdszalagszakadás ezúttal már 17 havi meccsnélküliségre kárhoztatta. 2001 szeptemberében, a Brasov elleni UEFA-kupa-találkozón játszhatott megint, de még hónapokig nem volt csúcsformában (a 2002-es vb-re viszont egész jól belejött...).

A 2007-es combsérülése négy hónapra vonta ki a forgalomból, majd miután novemberben a Cagliari ellen pályára lépett, három nappal később újfent a maródiak listájára került az ekkor már milanos klasszis. Végül jött a már említett, három évvel ezelőtti térdszalagszakadása, ugyancsak a piros-feketék színeiben.

Az első meccs – és a verekedős mikrofon

A folytatásra immár hazájában vállalkozott, de nem lett volna Ronaldo, ha a klubválasztásával nem kavar viharokat. Sérülése alatt a riói Flamengónál edzett, ahol meghökkentek a drukkerek, amikor megtudták, hogy kedvencük a Sao Pauló-i Corinthiansba igazol. Még egy boszorkányt is megbíztak a Flamengo-hívek, hogy vudu módszerekkel törje el az „áruló" lábát. „Nagyon sajnálom a Fla szurkolóit, nem akartam megbántani őket, de a klubtól nem kaptam ajánlatot!" – igyekezett megvédeni magát a FIFA által háromszor is a világ legjobbjának választott játékos.

Aztán eleinte a Corinthiansnál sem a futballról szóltak a vele kapcsolatos hírek, még a bemutatkozása előtti napokban sem. Arról lehetett hallani, hogy menesztették az igazgatóhelyettesként dolgozó, egykoron labdarúgóként a Romát és a Fenerbahcét erősítő Antonio Carlost – vagy ha úgy jobban emlékeznek rá, Zagót –, mert hajnal ötig ivott Ronaldóval...

Akiről sokan már lemondtak. Amikor március 4-én végre mégis pályára léphetett, ekképp lehetett számokban összefoglalni az első tétmérkőzését: 29 perc, kilenc labdaérintés és jó néhány pluszkiló. A 32 éves támadó azonban korántsem csak szép emlékekre tett szert az Itumbiara elleni győztes, első körös Brazil Kupa-találkozón.

A meccs után ugyanis kis híján a szeme világával fizetett kivételes hírnevéért: az ütközet lefújásának pillanatában harminc-negyven kamerát, mikrofont, diktafont kezében lóbáló újságíró és televíziós riporter özönlött a gyepre, hogy azon melegében megszólaltassák az esemény főhősét – s a nagy tolongásban az egyik túlbuzgó sajtós a szerkentyűjével véletlenül jól arcon vágta a futballistát.

A jelenetről készült videofelvétel tanúsága szerint az ütést követően a „médiasereglet" kénytelen volt visszavonulót fújni, mivel a pofiját fájlaló sztár – az időközben eszmélő biztonsági emberek segítségével – nyílegyenest iszkolt a védelmet jelentő öltözőépületbe.

Pedig lett volna miről beszélnie, hiszen 387 nap után szerepelt újra hivatalos összecsapáson, míg a Corinthiansnál 82 napja vágták a centit, hogy végre élesben is bizonyíthassa tudását. A 2–0-s végeredményt ezúttal teljesen háttérbe szorította Ronaldo alakítása – a Juscelino Kubitschek Stadionban uralkodó légkörről mindent elmond, hogy a helyszíni tudósítások szerint a közönség az első félidőben szinte nem is törődött a pályán zajló eseményekkel, a kispadon ücsörgő ász beállítását viszont annál határozottabban követelte.

S még mielőtt a népharag botránnyá fajult volna, a 61. percben elérkezett a nagy pillanat: az akkor már körülbelül tíz perce melegítő (értsd: az oldalvonal mellett sürgölődő erőszakos újságírók mikrofonjait hessegető) Ronaldo cserére jelentkezett. Ami a továbbiakat illeti, a Milantól 2008 nyarán függetlenedő labdarúgónak akadt néhány mutatós csele, egy veszélyes lövése, valamint egy gólpasszal felérő átadása (utóbbi esetben a találatot a bíró az ő lökése miatt nem adta meg).

A játékos láthatóan nagy kedvvel, lendületesen futballozott, sokszor kérte a társaktól a labdát, általában jó megoldást választott, és bátran vállalkozott trükkökre is. Nem volt nehéz dolga a szakértőknek, akiknek a teljesítményét kellett értékelniük: több kamera csak az ő megmozdulásait kísérte. A 29 perc szemtanúi így az erőnlétéről is tapasztalatokat szerezhettek, és ebben a témában a beszámolók visszatérő eleme volt a következő megállapítás: „Bár sérülés jelei nem mutatkoztak rajta, egyértelműen látszott, hogy fizikailag messze nincs olyan állapotban, ami egy tétmeccsen elvárható."

A második meccs – és az instabil kerítés

Hiába, a jelek szerint a „sovány Ronaldo" kifejezés továbbra is önellentmondás maradt, akárcsak – a mikrofoncsata tanulságai alapján – az, hogy „visszafogott brazil riporter"... Amikor viszont 2009. március 8-án bajnoki mérkőzésen is visszatért, Ronaldo ismét bizonyította a tételt: aki góllövésre született, az gólt is lő! Hiszen amit ő tudott, azt nem lehet megtanulni – arra születni kell, azt érezni kell! Csattanós választ adott a kétkedőknek!

Először szó szerint, egy 25 méterről elengedett hatalmas lövés „formájában", amikor a léc és a bal kapufa találkozásánál csattant a labda. A középcsatárt amúgy a Palmeiras elleni paulista bajnoki rangadó 63. percében cserélte be edzője, Mano Menezes (manapság már Brazília szövetségi kapitánya!) az argentin védő, Segio Escudero helyére – akkor ugyanis már égett a ház, mert vezetett az éllovas.

A Fenomén azonban másodjára már nem hibázta el a kaput, ráadásul ezúttal fejjel, szöglet után, amivel csapata a 90. percben egyenlített. Aztán bizonyította, hogy nem is olyan dagi: előbb lazán átugrott a reklámtáblákon, majd felkúszott a kerítésre! Az ugyan utóbb ledőlt, de abban már sokan mások is benne voltak... Az égiek pedig szintén Ronaldót ünnepelték, mert nem lett nagy baj, senki sem sérült meg.

„Közel akartam kerülni a szurkolókhoz. Nem tudtam kordában tartani az érzelmeimet. Elképzelhetetlen volt, ahogyan biztattak a meccsen. Elnézést kérek a kerítésmászásért, de higgyék el, nincs annál felemelőbb érzés, mint gólt szerezni" – küszködött a könnyeivel a csillag, akit előzőleg 45 ezren ünnepeltek egy 39 ezres stadionban!

„Simplemente fenomenal!" Egyszerűen csodálatos! Ronaldo hatalmas fényképe mellett ez a két szó virított a Corinthians hivatalos honlapjának címoldalán. A Fenomeno ekkor minden mást überelt a hazájában. Az ő visszatérése, a gólja, az azt követő örömmámor köszönt vissza minden brazil napilap elejéről.

EUFÓRIA BRAZIL MÓDRA – RONALDO ÉS A KERÍTÉS

Dunga, a selecao akkori szakvezetője is emelte az ünnep fényét, hiszen kijelentette: nem zárható ki, hogy a jövőben meghívót küld a 13 hónapos kihagyás után visszatérő gólvágónak – feltéve, hogy újra a régi önmagát idézi. A kétszeres aranylabdás és kétszeres világbajnok Ronaldo 97 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban és 62 gólt szerzett, ám a 2006-os vb óta már nem jutott szóhoz.

Most viszont hamar teljes üzemmódra váltott. A sokak által már többször eltemetett zseniális befejező csatár a harmadik meccsén először volt kezdő fekete-fehér együttesében, és már másodszor talált be, ezúttal győztes gólt szerezve a Sao Caetano elleni bajnokin. Ezzel a győzelemmel a Corinthians tapadt a tabellán az egy ponttal előtte álló (igaz, eggyel kevesebbet játszó) listavezető Palmeirasra. Ronaldo 1–1-nél, az 50. percben tíz méterről jobbal, kapásból lőtte a rövid sarokba Dentinho labdáját, majd a 75. percben a Pacaembu Stadion 30 ezer őrjöngő rajongója előtt átadta a helyét Escuderónak.

„Rettenetesen elfáradtam, de higgyék el, megéri. Elmondhatatlan érzés, amikor neked szurkol az egész nézőtér. Ezek az emberek mindent megérdemelnek" – lelkendezett eufórikus állapotban az ünnepelt, aki végül paulista bajnoki elsőségig és országos kupagyőzelemig menetelt alakulatával, és ezalatt 18 fellépésén 11-szer volt eredményes (az össz-brazil élvonalban 20/12-vel zárt, ám ott csak a 10. hely jött össze).

A többi meccs – és a drámát követő lezárás

Az idők azonban változtak – az 1910-ben alapított Corinthians a centenáriumi évében harmadik lett ugyan a Campeonato Brasileiróban, de nem tudott egyetlen jelentős trófeát sem megnyerni –, és a szurkolók hozzáállása is. Idén február elején igencsak nehezen emésztették meg, hogy csapatuk már a Libartadores-kupa selejtezőjében elvérzett, és a reptéren ellenséges fogadtatásban részesítették a Kolumbiából hazatérőket. Feldühödve vettek volna elégtételt a fiaskóért, ám a játékosok rendőri segítséggel haza tudtak jutni.

Másnap délelőtt azonban az autóikat semmi sem mentette meg: az edzőközpontban parkoló járművek ablakait kövekkel zúzták be a hevesebb vérmérsékletű rajongók, akik a klub székházának falaira a futballistákat, elsősorban Ronaldót becsmérlő szlogeneket festettek, távozásra felszólítva az általuk „szégyentelenül dagadtnak" titulált veteránt...

A Tolima ellen hazai pályán elért gól nélküli döntetlen eleve vészjósló volt, az idegenben elszenvedett 2–0-s fiaskóval pedig a Cor lett az első brazil alakulat, amely már a kvalifikáció során elvérzett az első számú dél-amerikai sorozatban. A patinás gárda még sosem nyerte meg ezt a kupát, ami azért is lehet különösen fájó hívei számára, mert Sao Paulo állam többi nagy alakulatának (Santos, Sao Paulo, Palmeiras) már sikerült ugyanez...

„Ezt a vereséget az egész idényen keresztül magunkkal kell cipelnünk. Nem játszottunk jól, de a pálya talaja sem segített minket. A szurkolóink csalódottak, ám nekünk előre kell néznünk" – nyilatkozta Ronaldo, aki szerint kudarcukban a rossz körülményeknek is szerepük volt. Ő egyébként többek között azért vállalt még egy évet (ősszel ugyanis azt mondta, hogy 2011 végén vonul vissza), hogy megnyerje a Libertadores-kupát.

A támadások azonban felőrölték az erejét s idegeit. Február 14-én elbúcsúzott csapattársaitól, aztán a klubelnök és két fia társaságában bejelentette: szögre akasztja a futballcipőjét.

„Biztosan készen állnak? Ahogy hallották a hétvégén, azért vagyok itt, hogy... Egy hosszú jegyzetet készítettem, most meg semmit sem tudok mondani... Befejezem a profi pályafutásomat labdarúgóként" – közölte meghatottan a népes újságírósereg előtt megtartott sajtótájékoztatón Ronaldo, aki a Corinthians előtt a Cruzeiróban, a PSV-ben, a Barcelonában, az Interben, a Real Madridban és az AC Milanban szerepelt

„Szép, csodás, érzelmekkel teli karrier volt ez, sok vereséggel és végtelen sok győzelemmel. Nagyon hálás vagyok a csapattársaimnak, minden percet élveztem, amelyet velük tölthettem. Mindent köszönök az összes klubnak, amelyben megfordultam, a játékosoknak és edzőknek egyaránt! Többet értem el, mint amiről valaha álmodni mertem. Nagyon nehéz abbahagyni azt, ami annyi boldogságot adott. Elveszítettem a harcot a testemmel szemben, így ez az időszak véget ért" – mondta el a könnyeivel küszködve a csatár.

Az elmúlt évek tehát folyamatos és erőteljes hullámvasutazást jelentettek Ronaldo karrierjében és a drukkerek hozzá való viszonyulásában. Pillanatnyilag sajnos nem tudjuk hepienddel zárni a történetet, de az esély megvan rá: hazája szövetsége közölte, hogy tekintettel egyedülálló sikereire kivételes jelleggel hivatalos válogatott mérkőzésen fogják elbúcsúztatni, mert megérdemli, hogy saját közönsége előtt köszönjön el végleg – ennek tervezett helye és időpontja Sao Paulo, június 7-e, amikor Brazília Romániát fogadja.

A szurkolóknak tehát meglesz a módjuk, hogy túltegyék magukat rövid távú csalódottságukon, és hosszabb kitekintéssel, egészében nyilvánítsanak véleményt a Fenomén pályájáról. Ha addigra lehiggadnak, bizony lesz miért felállva tapsolniuk.