Tizenkét km-ről zuhant levegővétel nélkül

Claudio Malez 33 éves novarai tűzoltó volt, amikor 1994. április 12-én a Nemzeti Sport beszámolt a „munkásságáról". Senki se higgye azonban, hogy számára a lángok megfékezése elegendő izgalmat jelentett, hát még az állandó gyakorlatozás vagy a beázott pincék kiszivattyúzása... Ezért aztán tinédzserkora óta ejtőernyőzött is, és saját bevallása szerint öt esztendeje készült arra, amit április 2-én sikerült végrehajtania.

Megdöntött tudniillik egy világcsúcsot, amelyet a Guiness Rekordok Könyve jegyzett: 12200 méteres magasságból, oxigénpalack nélkül (!) ugrott ki Vercelli mellett egy repülőgépből, majd ért szerencsésen földet. Így, szavakkal elmondva talán nem tűnik fenomenálisnak a tett, a részletek megismerésével azonban erősen árnyalódik a kép. Malez ugyanis a kiugrás pillanatában mínusz 50 Celsius-fokos, oxigénben rendkívül ritka levegőben találta magát, és nem lélegezhetett, mivel a tüdeje abban a pillanatban megfagyott volna.

Több mint hetven másodpercen keresztül zuhant visszatartott lélegzettel szabadesésben – ez a teljesítmény a nyomáskülönbség miatt három és fél perc víz alatt eltöltött időnek felel meg. A derék olasz közel tíz kilométert esett, mire 1200 méterre a földtől kinyitotta gondosan összeállított ejtőernyő-komplexumát. „Utazósebessége" akkor már több mint 500 km/óra volt...

A csúcsjavítás ismertetése után érdemes közelebbről megismerkedni a rekorderrel és felkészülése részleteivel is. Malez hat hónapot szánt az előkészületekre, melyek során a vercelli kórház szakorvosi teamje, elsősorban kardiológusok segítették. Edzése szinte kizárólag úszásból és kerékpározásból állt. A medencében mindig visszatartott lélegzettel „lubickolt", míg két keréken sosem tekert kevesebbet napi másfél óránál. Különös gondot fordított a táplálkozásra is, elsősorban cukorban és szénhidrátokban gazdag ételeket fogyasztott.

„A legfontosabb azonban a jóga volt. Napi rendszerességgel végeztem a gyakorlatokat, hogy a koncentrálóképességemet a maximálisra növeljem. Az egész kísérlet eredményessége azon múlott, hogy sikerül-e a kiugrás utáni kritikus egy-másfél percben visszatartanom a lélegzetemet. Szerencsémre az önkontroll a végére teljesen automatikussá vált, nem voltak gondjaim a légzéssel" – nyilatkozta az „extrém sportoló" a talajfogást követően.

A 12 200 méteres rekorddal Malez a francia Patrick De Gayardon 1992-ben Bordeaux közelében felállított 11700 méteres csúcsát adta át a múltnak, ám ezt a produkcióját már nem kívánta tovább javítani. „Úgy gondolom, hogy eljutottam az emberi teljesítőképesség határához, ennél jobbat nem tudok elérni. Fogok még hasonló kísérleteket végezni, de azok nem lesznek kapcsolatban az ejtőernyőzéssel. A részleteket azonban 1995-ig titokban kívánom tartani..."

A további tervei előttünk – de lehet, hogy általában is – rejtve maradtak, Claudio Malez „eltűnt a színről". 1995-ben nem ő volt a főszereplő, hanem a már említett Gayardon, a neves ejtőernyős, légdeszkás (a műfaj egyik kifejlesztője!) és bázisugró, aki novemberben Moszkva mellett 12700 méterrel visszavette a valaha volt legjobb eredményt (legnagyobb magasságot) az oxigénpalack nélküli szabadesésben.

A francia „Madárember", a sportág talán legnagyobb alakja azonban ma már nincs köztünk: három évvel később, 38 esztendősen, Hawaii-on halt meg – „munkahelyi balesetben". Ugrásai legtöbbjét ugyanis a wing-suit nevű felszereléssel végezte (amely a végtagokhoz kapcsolódó speciális, kifeszíthető felületekkel tulajdonképpen „batmant" csinál viselőjéből), és az ezt kiegészítő ejtőernyőtartón végrehajtott egyik újító változtatás kipróbálása közben érte a tragédia.

Malez minden bizonnyal bölcsen tette, hogy megállt ott, ahol úgy érezte, az már a határ (számára). Így is elég magasra jutott…