Életre kelt-e az NSO-olvasók válogatottja?

Az új szövetségi kapitány, Erwin Koeman találkozóra invitálta az élvonalbeli edzőket. A kilencven percen át zajló megbeszélés tapasztalata a Nemzeti Sport által megkérdezett hazai trénerek szerint az volt, hogy a gyönyörűen hangzó összefogás és együttműködés jelszavával készen álltak támogatni a valamennyiük által szimpatikusnak mondott holland szakvezetőt – aki egyébként szinte napra pontosan húsz évvel korábban lett KEK-győztes a belga Mechelennel (két héttel Ronald öccse PSV-s BEK-diadala előtt...). Az NS 2008. május 9-i számában a kollégák kifejtették meglátásaikat az összejövetel kapcsán.

„Mélyebb szakmai elemzésekbe nem mentünk bele, de az már látszik, hogy nagyon határozott karakterről van szó, akinek megvan a kellő önbizalma. Mi biztosítottuk arról, hogy számíthat ránk" – mondta Garami József, az MTK szakmai igazgatója.

Hasonlóan optimistán beszélt Egervári Sándor, a Győr vezetőedzője is, akit néhány évvel korábban az edzőbizottság kimondottan javasolt a posztra, de a feladatot annak idején Lothar Matthäus kapta helyette (viszont azóta már mégiscsak ő irányítja címeres mezes felnőttalakulatunkat – miután tavalyelőtt az U20-asokat bronzéremre vezette a korosztályos vb-n). „Nyilvánvalóan segítünk, de ezt a támogatást a kapitánynak kell igényelnie. Azt gondolom, az edzők testülete korábban sem rejtette véka alá a véleményét, más kérdés, hogy a szakemberek álláspontját mennyire vették figyelembe."

A Siófok olasz vezetőedzője, Aldo Dolcetti a következőképpen látta Erwin Koeman helyzetét: „Külföldiként pontosan tudom, az embernek mennyire kell azok segítsége, akik ismerik a közeget, a helyi viszonyokat. "

A Paks által „delegált" Gellei Imre maga is volt szövetségi kapitány, ezért az átlagnál talán jobban átérezhette, milyen munkát vállalt a Feyenoord korábbi trénere: „Úgy vettem észre, bízik a magyar edzők segítségében, és mi is bízunk benne, számíthat a támogatásunkra. Szó volt arról, szükség lenne négyszemközti beszélgetésekre is, hogy megismerhessen bennünket. Egy csapatnak az edző, a válogatottnak pedig a szövetségi kapitány olyan, mint a családfő: bizalom nélkül semmi sem működik."

Prukner László az idő tájt még a Kaposvár mestereként osztotta meg velünk a meglátását: „Erwin Koeman pontosan tudja, hogy a hollandtól eltérő futballkultúrájú országba érkezett, így neki is rengeteg információra van szüksége ahhoz, hogy minél előbb képben legyen. Szerintem magától értetődik, hogy ha igényli a támogatásunkat, megadjuk neki."

A REAC szakvezetője, Aczél Zoltán – aki utóbb a németalföldi szakvezető segítője lett – úgy vélte, rendkívül fontos lehet, hogy a neves „vendég" ne csak a negatívumokkal találkozzon nálunk: „Panaszkodni mindenki tud, sajnos a labdarúgásunkban annyi gond van, hogy arról napokig lehetne beszélni."

Sokáig úgy volt, hogy Mészöly Géza (Vasas) lehet az új kapitány jobbkeze, ám ő ekkor már nem volt a jelöltek között: „Az itthoni futballban jobban elfogadják a külföldi tréner véleményét. Ha a magyar edző azt mondta, legyen reggel kilenckor a gyakorlás, mindenki húzta a száját, mondván, butaság akkor tartani. Aztán jött a külföldi, és amikor ő hívta össze a csapatot kilencre, mindenki tapsolt: milyen igaza van. Ami biztos: Erwin Koeman számíthat a magyar edzők segítségére."

A trénerek többsége megerősítette, hogy szakmai kérdésekről nem esett szó, ugyanakkor Nagy Mihálynak, a Zalaegerszeg vezetőedzőjének volt egy érdekes észrevétele: „Az a véleményem, hogy a magyar bajnokság góllövőlistájának élén álló játékost érdemes figyelembe vennie. Félreértés ne essék: nem azért mondtam ezt, mert jelenleg éppen a ZTE csatára, Waltner Róbert található az első helyen, a mindenkori listavezetőre érdemes figyelni. A kapitánynak arra is nagyon ügyelnie kell, hogy nemzetközi szinten elfogadható minőségű védelmet állítson össze, mert ezzel az elődei sokat szenvedtek."

Meg majd még az utóda is... De most inkább nézzük, hogy az első kerethirdetés napjára az nso.hu olvasói, oldalunk felkért „ezerfejű szakértője” kiktől várta az új reményt – nem csak a hátvédsorban. A megadott bőséges kínálatból az alábbi kívánságcsapat állt össze: Fülöp Márton – Bodnár László, Tímár Krisztián, Juhász Roland, Bodor Boldizsár – Filkor Attila, Vass Ádám, Gera Zoltán, Dzsudzsák Balázs – Németh Krisztián, Farkas Balázs.

E tizenegyen még erősen érződött az előző időszak fiatalítási hullámának utóhatása, de tény, hogy a választékot még nem igazán ismerő holland is majdnem mindenkit meghívott közülük az első alkalommal, nyilván a magyar trénerek tanácsára. Nyolcan bekerültek a görögök és horvátok elleni budapesti meccsekre készülő keretbe, míg Tímár Krisztián sérülés, Vass Ádám pedig az élvonalba törekvő Brescia fontos bajnokija miatt maradt ezúttal távol. Egyedül a Dinamo Kijevben pallérozódó Farkas Balázzsal nem számolt a stáb.

Elvileg tehát nem állt távol egymástól a köz óhaja és a hivatalos álláspont, ám hamar kiderült, hogy csak az „nso-álomcsapat" fele válhatott alapemberré a Koeman-érában: hat érintett futballistáról mondható ez el (persze nem egyforma mértékben).

Juhász Roland egy alkalom híján végigjátszotta a teljes kétéves időszakot, és a Bodnár László, Dzsudzsák Balázs páros sem sokat hiányzott az összesen húsz fellépésből. Gera Zoltán szintén nélkülözhetetlen volt – amíg a dániai affér után le nem mondta a válogatottságot. Bodor Boldizsár végig képben maradt, de akadt egy periódus, amikor nélküle állt fel az együttes, míg a háló előtt ment a cserebere, és ezen belül Fülöp Márton is többször (konkrétan hét és félszer) szerepet kapott.

Velük szemben Tímár Krisztiánt néhány felkészülési mérkőzésen ugyan kipróbálta a kapitány, ám aztán mindig jött a hosszabb mellőzés, Vass Ádám pedig egyetlen korai cserelehetőség után többé nem bukkant fel – egészen mindmáig. Utóbbival pont ellentétes módon Németh Krisztián sokáig ott sertepertélt, de őt az utánpótláscsapat „elszippantotta", és csak a legvégén kapott egyszer lehetőséget, amikor már lezárultak a selejtezők. Filkor Attila gyorsan elfelejtődött, míg Farkas Balázs eleve eszébe sem jutott az illetéke(ek)nek...

Közben újabb csere történt legjobbjaink élén, a sikertelen kvalifikáció után véget ért az annak idején nagy reményekkel várt Koeman-korszak. Egervári Sándor háromnegyed évvel ezelőtti „hatalomátvétele" pedig értelemszerűen újabb változásokat hozott: Bodnár és Bodor kikerült az együttesből, így a 2008-ban a gárdába „követelt" kiinduló tizenegyből már csak Juhász, Dzsudzsák és a visszatért Gera maradt, no meg az utóbbi hónapokban Fülöp is megint.

Az eltűntek egyike sem kapott eddig új lehetőséget, ami mögött elsősorban szakmai ok rejtezhet – hiszen aki három éve elkápráztatta a hazai drukkereket, nem feltétlenül remekel mostanában is –, viszont az is tény, hogy életkoruk alapján négyen is még bőségesen beférnének a keretbe: Filkor Attila (Triestina), Vass Ádám (Brescia), Németh Krisztián (Olympiakosz Volosz) és Farkas Balázs (DVSC) közül még a legidősebb (az utóbbi) is csupán néhány héttel múlt el 23 éves!

Elvileg tehát van rá esély, hogy ha újra jobban szem előtt lesznek – és persze ki is érdemlik –, egyszer még újra megpróbálják a szurkolók beszavazni őket a válogatottba (amennyiben lesz hasonló voksolás). De ezt majd eldöntik önök...