Aczél Zoltán és a klubelnök az új helyzetről

A magyar válogatott akkori pályaedzője, a REAC-tól nem sokkal korábban menesztett Aczél Zoltán lett 2008. december 5-én a kiesőjelölt BFC Siófok vezetőedzője. Noha nem „kötelezően" teljesítendő feladatként nevezték meg a bennmaradást, a csapatnak az elvárás szerint azért persze küzdenie kellett majd, amíg él(t) a remény.

A sárga-kékek ősszel hivatalban lévő klubmenedzserét, Détári Lajost ezzel párhuzamosan az utánpótlásért felelős szakmai igazgatóvá tették meg, így a Győr elleni bajnokin Dömét a kispadon helyettesítő, addig"normál" szakmai igazgatóként ténykedő Keszei Ferenc lett az egyesületi átszervezés nagy vesztese.

Mindenesetre az egyik helyi szállodában aligha feküdte meg aznap a jelenlévők gyomrát a klub szervezésében – és a játékosok részvételével – elfogyasztott fejedelmi ebéd, mert bár a vezetők közölték, hogy az élvonal 15. helyén szerénykedő csapat új összetételű szakmai stábbal fut neki a tavaszi „túlélőtúrának", váratlan bejelentés mégsem történt, lehetett számítani erre.

Nemes Ferenc tulajdonos a desszert után „tálalt ki", s elmondta: 2008. január 1-jétől Aczél Zoltán a vezetőedző. A 41 esztendős szakember fél plusz egy éves megállapodást kötött a Balaton-partiakkal, segítőjeként pedig Hagymási Zoltán dolgozhatott.

Détári Lajosnak közben módosították a szerződését. A Nemzeti Sport megkérte a szakembert, ismertesse az új feladatkörével járó kötelezettségeit, ám ő munkatársunkat Nemes Ferenchez irányította, akitől megtudhattuk: az egykori világválogatott labdarúgó az U17-es, U19-es, valamint az NB III-as együttes munkájának felügyeletét kapta (ám nem sokáig maradt, már a következő év januárjában kinevezték a Vecsés szakmai igazgatójának).

„Szóban már megállapodtunk, tisztáztuk Détári Lajossal, mi a feladata – avatta be az NS-t a BFC Siófok tulajdonosa. – A korábbi szakmai igazgatónak, Keszei Ferencnek az NB III-as együttes kispadját ajánlottuk, de a szakembert váratlanul érte a felkérés, s hétfőig gondolkodási időt kért."

Nemes Ferenc azt is elárulta: már akkor szerette volna Aczél Zoltánt vezetőedzőnek, amikor még Botos Antal irányította a csapatot.

„Igaz, beszéltem Aczél Zoltánnal – ismerte el a klubvezető. – Kíváncsi voltam, mi történt Rákospalotán, ami a távozásához vezetett. De három jelöltem volt a kispadra, és miután egyeztettük az elképzeléseinket, mellette döntöttem."

Érdekesség, hogy a nemzeti csapatot is segítő tréner új főnöke így éppen az MLSZ alelnöke, Nemes Ferenc lett. „Aczél Zoltán nem az MLSZ alkalmazottja! – szögezte le a siófoki tulaj. – Megbízásos szerződése van ott, amely nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy máshol vezetőedzői feladatokat lásson el. Nincs itt semmiféle összefonódás!"

Ami a rövid távú „stratégiát" illeti, a csapatnak ki kellett (volna) harcolnia a bennmaradást – vagy legalábbis küzdenie, amíg még van esélye. A cél hallatán viszont felvetődött a kérdés: éppen az utolsó helyezett REAC-tól elküldött Aczél Zoltán dob mentőövet a Siófoknak?

„Ez miért baj? – értetlenkedett Nemes Ferenc. – Vegyük csak a hazai edzőkeringőt; hány olyan klub van, amelynek kispadján máshol már felállított, avagy alkalmatlannak vélt szakember ül?! Aczél Zoltánt hajtja a bizonyítási vágy, megérdemli a lehetőséget!"

„Nem várják el a bennmaradást, hiszen ne feledjük: tíz pont a hátrányunk – mondta a szóban forgó szakember. – Olyan csapatot kell kialakítanom, amely az utolsó leheletéig küzd, vagy később célul tűzheti ki a visszajutást. Sokat köszönhetek a REAC-nak, de a siófokiak vezetőedzőt kerestek, s engem választottak. Nincs más hátra, mint hogy a két együttes becsülettel harcoljon. A rákospalotaiakkal mindig a kiesés elkerülése volt a cél, de a mostani feladatom sem számít visszalépésnek. Főképp, mert a munkámat már elismerték azzal, hogy Erwin Koeman mindenféle hátszél nélkül vett maga mellé a válogatotthoz."

A „mission impossible" végül nem sikerült, a Siófok – akárcsak a másik, messze leszakadó gárda, a REAC – kiesett a szezon végén, de azt azért illik hozzátenni, hogy a hátránya hat pontra csökkent a még bennmaradó Honvéd, Nyíregyháza kettőssel szemben. Ennek az állt a hátterében, hogy a Somogy megyei együttes a tavaszi résztabellán a tizedik helyet érdemelte ki, vagyis az évad második felében hatan is kevesebb pontot szereztek nála.

Vagyis ha csupán ezen a perióduson múlik, nem hullott volna alá a másodosztályba. Ezenkívül, mint a legutóbbi időkben (sajnos negatív összefüggésben) sok szó esett róla, az MK-ban a legjobb négy közé jutott, és ott csak a későbbi győztes kispestieknek adta meg magát, méghozzá szűken.

Aczél Zoltánt a búcsú után nem marasztalták, így 2009 őszén Diósgyőrbe ment, később mostani csapatához, Szombathelyre – végül néhány napja börtönbe. A nyomozás viszont jelenleg is tart (a szakember bűnösségének vagy ártatlanságának kérdése még nem tisztázódott kellően), ezért ebben az ügyben – ellentétben a három évvel ezelőtti szezonnal – egyelőre nincs itt az ideje a végeredmény-hirdetésnek.