NHL-burleszk, önveszélyes flyersesekkel

Azt, ugye, mondani sem kell, hogy amikor csak lehet, a Philadelphia a bajnoki cím megszerzésére törekszik, különösen, mivel jók az alapok: az eredetileg hatcsapatos NHL 1967-es kibővítése után az újak közül először neki jött össze ez a siker (a hetvenes évek közepén mindjárt duplázott is).

Később viszont ilyesmiről már nem volt szó, nyolc évvel ezelőtt pedig szinte már azon sem kellett volna meglepődni, ha valamelyik klubvezető pótcselekvésként esetleg börleszkfilm összeállítására ad utasítást, mondjuk Jeremy Roenick főszereplésével.

Ami ugyanis a Flyers háza táján ekkoriban zajlott, az tényleg viccnek hatott. A remek csatár január elején szenvedő alanya volt az egyik edzésnek, miután Mark Recchi arccsonton lőtte őt, de megesett körülötte más is: Marcus Ragnarsson például olyan szerencsétlenül zuhant rá Dennis Seidenbergre, hogy az „alulmaradó" hokisnak eltörött a lába.

Aztán ismét Roenick pillanatai következtek: miután eleve nehezen viselte, hogy a Buffalo módszeresen elintézi a csapatát, őt meg egyszer úgy szájon vágták, hogy dőlt belőle a vér – s ehhez képest a bíró egy vállrándítással elintézte a történteket –, mérgében megdobta egy vizes palackkal a játékvezetőt, akit a meccs után ráadásul különböző tájakra küldött el.

Kirohanásának egymérkőzéses eltiltás lett a vége, így – éppen a 34. születésnapján – nem lehetett ott a Toronto elleni (első) meccsen, pedig Phillyben, ha már a Stanley-kupát 1975 óta nem csodálhatják meg újra, beérik azzal is a helyiek, amikor lesújtanak a két legnagyobb ellenfélre, a New Jerseyre vagy a Torontóra. Ezúttal adva volt a lehetőség, mivel a Maple Leafs vendégeskedett náluk, és nyertek is a hazaiak.

Ráfért már egy kis sikerélmény Ken Hitchcock embereire, hiszen hatmeccses nyeretlenségi sorozatba „szaladtak bele", és plusz örömöt jelentett, hogy éppen a Toronto ellen ért véget a vesszőfutás. Hogy egyedül Keith Primeau érkezése kellett-e ehhez, nem tudni, a hüvelykujjsérüléséből felépülő nagydarab center mindenesetre kitett magáért, Chris Therien lövésébe mesterien belenyúlva már a negyedik percben megadta a kellő lökést csapatának, amely a folytatásban nem kegyelmezett a vendégeknek (4–1).

Roenick tehát ezalatt letöltötte az eltiltását, és rögtön másnap, 2004. január 18-án neki is jutott a Maple Leafs elleni mókából. Már akinek az volt... Minthogy az egyik legnagyobb riválishoz látogatott a Flyers, a támadó átérezte e hatvan perc jelentőségét, és ennek megfelelően igyekezett megfélemlíteni a torontóiakat, így például kapitányukat, Mats Sundint. Igen ám, de a svéd résen volt, az utolsó pillanatban elugrott Roenick elől, aki így saját társával, Eric Desjardins-nel találkozott – el is tört a hátvéd karja....

„Nem tudok mit mondani, legfeljebb azt, hogy balszerencséje volt" – összegezte a történteket és siklott át könnyedén a kérdésen a társát legalább hat hétre a partvonalon kívülre helyező JR (ahogy a leggyakrabban emlegetik). Áldozatát legfeljebb az vigasztalhatta, hogy a Philadelphia 24 óra leforgása alatt másodszor, az utóbbi négy, egymás elleni csatát számba véve pedig negyedszer verte el a port a kanadaiakon, akiket ezzel utol is ért pontszámban a Keleti főcsoport élén.

Az együttes tehát szépen menetelt, de másfél hónappal később, az Ottawa elleni meccsen nem azzal került be a hírekbe, hogy 5–3-ra legyőzte az északi szomszéd ország egy másik képviselőjét is, hanem hogy azon a március 5-én ketten együtt összehozták a liga történetének legbrutálisabb találkozóját, már legalábbis ami a kiállításokat illeti.

Csupán 1:45 perc volt hátra a találkozóból, amikor kitört a több felvonásos tömegbunyó, melynek végén a játékvezetők 419 percnyi büntetést osztottak ki. Másfél óráig tartott, mire az egész procedúra lezajlott, és végül csupán öten lézengtek a cserepadokon, miközben odébb a büntetett hokisok egymás hegyén-hátán tolongtak...

Jogos a kérdés, hogy vajon Roenick barátunk mekkora tétellel vette ki a részét az új csúcsból. Nos, semennyivel. Okunk van feltételezni, egyedül az mentette meg ettől, hogy még február 12-én, azaz szúk egy hónappal a Toronto-veréseket (egyben a klubtárs Desjardins „kórházba küldését") követően a New York Rangers védője, Borisz Mironov úgy állon trafálta egy lövéssel, hogy 19 helyen tört el az állkapcsa...

Ezúttal már nem csak a vér dőlt belőle (és képezett körülötte látványos vörös tócsát a jégen), mint amikor Recchi lőtte meg egy tréningen, hanem ő maga is csúnyán eldőlt a játéktéren: jó néhány percen át eszméletlen volt, és miután magához tért, komolyan aggódtak fejsérülésének lehetséges kockázatai, valamint amiatt, hogy idő előtt lezárul a karrierje. A kilencszeres All Star-résztvevőnek ez volt a kilencedik játék közben elszenvedett agyrázkódása...

Végül hamarabb tért vissza a vártnál, és noha ebben a szezonban 62 összecsapásra korlátozódott a szereplése, 47 pontjával (s a gárdán belül második legjobbnak számító 0.76-os meccsenkénti átlagával) alig maradt el a remek előző évadjától, amikor 59-cel a Flyers legeredményesebbjének bizonyult. Ráadásul az alakulata még javult is, mert az azelőtti második pozíciót követően ezúttal – öt éven belül harmadszor – első lett az Atlanti-divízióban, jöhetett tehát a playoff.

Ott aztán a Philadelphia öt felvonásban kiejtette az NHL-címvédő New Jersey Devilst (amelyet az alapszakasz utolsó pillanatában előzött meg a csoportjában), majd újból szembekerült a Torontóval a konferencia elődöntőjében.

Négy ütközet után 2–2-re álltak, és akkor változott meg valami, amikor a Philly az ötödik felvonásban Primeau vezérletével 7–2-re letiporta kanadai vetélytársát. A hatodik randevúra idegenben került sor, és bár a hazaiak 0–2-ről még talpra tudtak állni a harmadik harmadban, a keménykedésből rosszul jöttek ki.

A hosszabbításban ugyanis Darcy Tucker úgy felkente a palánkra Sami Kapanent, hogy a finn alig tudott eltámolyogni a padig. Másodpercekkel később viszont érkezett a jégre Roenick, aki aznapi második góljával (3–2) véget vetett a párharcnak.

A Flyers utána hatalmas küzdelemben bukott el a Stanley-kupát végül a Calgaryval szemben elhódító Tampa Bay ellen, míg az NHL történetének második legtöbb bajnoki címével büszkélkedő Toronto azóta sem talált vissza – még a rájátszásba sem...