„Valamikor azt hittem, hogy senki sem szeret, és senki sem akar segíteni rajtam. Pedig ez nem igaz. Az emberek arra vártak, hogy végre valami jót tegyek. Ha segítesz magadon, az emberek is segítenek neked. Kicsit sokára jöttem erre rá. Az emberek arra várnak, hogy megváltozzál, hogy ők is részt vehessenek az életedben. Esetleg arra, hogy öld meg magad, és lássák, hogyan teszed tönkre magad."
„Aztán megtanultam, hogy az emberek így gondolkodnak: »Mit tegyek? Nem fogok segíteni egy önpusztítónak. Ha te önpusztító vagy, akkor én inkább távol tartom magamat tőled. Ha azonban látom, hogy igyekszel javítani az életeden, és javítani a rossz tulajdonságaidon, akkor megpróbálok segíteni.«"
Tyson úgy gondolja, hogy igazuk volt ezeknek az embereknek, csak ő erre korábban nem jött rá. „Túl sokáig tartott, mire rájöttem, hogy az emberek nem engem utálnak, hanem a rossz tulajdonságaimat, és segítenek nekem, ha esélyt adok nekik, és elkezdem magamat kihúzni a csávából."
Tyson megváltozott, más dolgok hevítik, mint korábban és fokozatosan megkedvelték őt, tetszik a környezetének a változása.
Most az Animal Planet csatorna mutat be róla egy portréfilmet, mert az egykori öklözőből versenygalamb-tenyésztő lett. Mike imádja a galambokat, és 12 éves korában éppen azért verekedett először, mert az egyik szomszéd megölte a kedvenc galambját.
„A galambok a legjobbak. Sokféle állatom volt már (tigris, oroszlán, medve), de egyik sem tud versenyre kelni a madarakkal. Szeretem ezeket az állatokat. Csodálatos élőlények, mindig béke költözik a szívembe, amikor a közelükben lehetek. Biztos, hogy ezzel nem mindenki van így, de nekem ez fontos. Boldog lennék, ha egész életemben velük lehetnék és nézegethetném őket."