Jászai-jelöltek, avagy a legnagyobb homorítók

10. Kader Keita (Brazília – Elefántcsontpart, 2010)10. Kader Keita (Brazília – Elefántcsontpart, 2010)

Az elefántcsontparti futballista nekiszaladt Kaká kezének, de gyorsan kapcsolt. A brazil sztár meg sárgát kapott.

9. Olekszandr Alijev (Arsenal – Dinamo Kijev, 2008)

Új magasságokba emelte a színházművészetet. Fetreng, felnéz, megint fetreng. Aztán látja, hogy senkit nem érdekel, és nem erőlteti tovább.

8. Steven Taylor (Newcastle – Aston Villa, 2005)

Pedig mindent megpróbált, hogy úgy tűnjön: nem kézzel hárított, hanem A milicista halála című híres fotó előtt próbált tisztelegni.

7. Emerson Acuna (Atlético Junior–América, 2008)

Minden idők legszánalmasabb műesése, legidiótább bírója és legpofátlanabb szurkolói. Megérdemlik egymást.

6. Steven Gerrard (Liverpool–Bolton, 2006)

A sportszerűségéről ismert angol foci, eredményei okán lovagi címmel kitüntetett nagyságáról egy szerény 3:30 perces összeállítás. A legszebb jelenet 1:30-tól.

5. Jens Lehmann (Arsenal–Bolton, 2006)

A német legenda, természetesen, nem maradhat ki egy ilyen összeállításból. Egy percbe sűrítve egy legendás előadás valamennyi nagyszerű epizódja!

4. Sergio Busquets (Barcelona–Internazionale, 2010)

Nehéz szavakat találni – biztos sokan megcsapnák a spanyol középpályást, de mi inkább nevessünk együtt. Bizonyára ő is így tett, Thiago Mottával ellentétben.

3. Jürgen Klinsmann (Németország–Argentína, 1990)

Mind az előadás minősége, mind az eredményessége egyértelműen predesztinálja a dobogóra a német klasszist. Az olaszországi foci-vb döntőjének 65. percében Pedro Monzon szabálytalankodott Klinsmannal szemben, aki a csodával határos módon élte túl a szerelést. Legalábbis, amit eljátszott, az alapján minimum nyílt törést várnánk. Valójában, az sem biztos, hogy az argentin elérte. Mindenesetre a mexikói Codesal Méndez ugyancsak színészi erényeket csillogtatva leküldte a pályáról Monzont. Innen meg már az a német csapat simán behúzta.

2. Rivaldo (Brazília–Törökország, 2002)

Majd' kilenc év után is nehezen találunk szavakat. Adja magát kérdés: ez minek kellett? Egy fénykorában lévő Rivaldótól? Jó, Hakan Ünsal eltalálta a labdával, de hát, nem lehetett volna egyszer Rivaldo is úriember?

1. Alberto Gilardino (Celtic–AC Milan, 2007)

Abszolút megérdemli az első helyet: komoly tétre (BL nyolcaddöntő) menő mérkőzésen, komoly előadás. A védő elrúgja a labdát, Gilardino még fut pár lépést, közben átgondolja az eshetőségeit, majd a legszánalmasabb megoldást választja. És aztán nem érti... Jutalma egy sárga lap, és az örökkévalóság a videómegosztókon.

Extrák

Morten Gamst Pedersen (Blackburn–Arsenal, 2009)

Bevalljuk: nem tudunk rájönni, mi járhatott a dán támadó agyában. A legvalószínűbb, hogy semmi.

Bryan Carrasco (Ecuador­­–Chile U20, 2011)

Napjaink youtube-sztárja a chilei korosztályos válogatott ifjú reménysége. Ha valaki utána csinálja, arra már biztos azt fogják mondani, hogy „karraszkózott" egyet.