Ma 25 éves Maradona „Isten keze”-gólja - videók

A mérkőzésen duplázó Diego Maradona mindkét találata örökké az emlékezetekbe vésődött: az 55. percben a zseniális játékos saját félpályájáról megindulva a komplett angol védelmet kicselezve lőtt parádés gólt (az évszázad találata), az 51. percben azonban nem szépségdíjas cselsorozattal, gyönyörű megoldással vagy hálószaggató bombával hívta fel magára a figyelmet, hanem kezezésével, amit szerencséjére Ali Bin Nasser tunéziai játékvezető nem látott, így sárga(/piros) lap helyett egy gól került a neve mellé a jegyzőkönyvbe. Az angolok szépítő gólját szerző Gary Lineker pedig csak a torna gólkirályi címével vigasztalódhatott.

Maradona később elmondta: „Vártam a csapattársaimra, hogy jöjjenek, ünnepeljenek engem, de nem jött senki… Mondtam nekik, hogy »gyertek hozzám és öleljetek meg, vagy a játékvezető nem fogja megadni a gólt«”. A meccs utáni nyilatkozatában pedig azt állította, hogy a gólt „egy kicsit Maradona feje és egy kicsit az Isten keze szerezte”.

Nos, ezt követően számos alkalommal próbálkoztak hasonló turpisságokkal a játékosok – az esetek többségében megtorolták a játékvezetők –, így például Maradona honfitársai, az Atlético Madridból igencsak elvágyódó Sergio „Kun” Agüero, vagy a barcelonás Lionel Messi.

A kétszeres aranylabdás Messi először a 2006–2007-es spanyol bajnokság utolsó előtti fordulójában vetette be a mozdulatsort: a városi rivális Espanyol elleni találkozó 43. percében egygólos hátránynál fejjel már nem tudta elérni a felpattanó beadást, így kézzel ütötte el a labdát Carlos Kameni kapus elől, amelyet szabályosnak ítélt a játékvezetői gárda. Az 57. percben, miután Messi duplázott, már a Barcelona vezetett, de az utolsó percben Raúl Tamudo is megszerezte második gólját, így elcsenve egy pontot az ellenlábastól. A sors iróniája, hogy ugyanebben a percben (egyszerre kezdték a találkozókat) a későbbi gólkirály Ruud van Nistelrooy góljával a Real Madrid pontot mentett a Zaragoza otthonában, és miután az utolsó fordulóban már sem a katalánok, sem a királyi gárda nem botlott, azonos pontszámuk mellett egymás elleni eredményeiknek köszönhetően a fővárosi csapat ünnepelhetett bajnoki címet. Úgy látszik, „Isten keze” nem mindig elég a végső sikerhez.

Azért, hogy a Real Madrid játékosai sem feltétlenül angyalok, ékes bizonyíték Raúl Leeds United elleni „találata”, ahol egy szabadrúgást követően kezezett a kapuba a Bajnokok Ligája 2000–2001-es szezonjának második csoportkörének utolsó előtti fordulójában, ahol a királyi gárda 3–2-es győzelmével biztosította első helyét a D jelű kvartettben. Bár a Real a Galatasarayt kiejtve bejutott az elődöntőbe (ahogy a Deportivót legyűrő Leeds is), a későbbi győztes Bayern München (és döntős Valencia) már túl nagy falatnak bizonyult.

Agüero esete valamivel kevesebbet nyomott a latban, ő a Recreativo Huelva elleni 2006–2007-es bajnoki mérkőzésen érezte úgy, hogy kézbe kell vennie a dolgokat. A 6. fordulóban megrendezett madridi összecsapáson Javi Guerrero 63. percben szerzett találatával ugyan a vendégek szereztek vezetést, ám 9 minutummal később Fernando Torres révén a „matracosok” egyenlítettek. A 78. percben pedig érkezett az argentin támadó, és egy jobb oldali szöglet, majd egy fejes után közelről a rövid sarokba ütötte a labdát, megszerezve a győztes gólt együttesének.

No persze az argentinok sem lehetnek mindig a haszonélvező oldalon: az 1995-ös Copa Américán már a negyeddöntőben összefutottak nagy riválisukkal (milyen meglepő) Brazíliával, és Abel Balbo góljával már a második percben vezetést is szereztek. A brazilok Edmundo találatával ugyan hét minutummal később egalizáltak, Gabriel Batistuta első fél óra végén szerzett gólja után egészen a találkozó hajrájáig továbbjutásra álltak. Ekkor jött Túlio, aki a 81. percben előbb kézzel megszelídítette a labdát, majd a kivetődő kapus felett a hosszú sarokba emelt, kialakítva a 2–2-es végeredményt, jöhettek a tizenegyesek! Túlio ezúttal sem hibázott, ahogy Roberto Carlos, Dunga és Edmundo sem a brazilok részéről, nem úgy Diego Simeone és Néstor Fabbri a túl oldalról, így hiába lőtt a hálóba Alberto Acosta és Hugo Pérez is az albiceleste részéről, a selecaónak még az is belefért, hogy André Cruz hibázott, 4–2-vel behúzták a tizenegyesrúgásokat, és tovább meneteltek. Egészen a döntőig, ahol Uruguay várta a brazilokat. Túlio az argentinok elleni találat után odafricskázott egyet a riválisnak, és szintén „Isten kezeként” aposztrofálta munkásságának első felét. A finálé 30. percében aztán ismét ő került a figyelem középpontjába, amikor megszerezte a vezetést hazájának, ám Pablo Bengoechea az 51. percben egyenlített, és mivel több gól már nem esett, ismét jöhetett a szétlövés. Bengoechea ekkor is betalált, csakúgy mint Enzo Francescoli, José Herrera, Álvaro Gutiérrez és Sergio Martínez, így bár a túl oldalon Roberto Carlos és Dunga ezúttal sem hibázott, valamint Zinho is betalált, végül egy hiba is döntőnek bizonyult. A végső hibát, pedig ki más követhette volna el, mint a később Újpesten is megforduló csatár, Túlio. Uruguay így 5–3-re nyert, és ünnepelhetett. Hiába na, „Isten keze” nem mindig elég a végső sikerhez…