A „kosárlabdalábú” lány, aki úszóbajnok lett – inspiráló történet

A Vietnammal határos Jünnan tartományból származó Csien Hung-jen neve először tíz éve, 2005-ben tűnt fel, miután egy róla készült fotó bejárta a világot. A képen egy kosárlabda segítségével tanult „járni”.

Egy évtizeddel később a még mindig fiatal lány már úszóbajnok, és gőzerővel táplálja a paralimpiai indulásról szőtt álmait. 2009-ben bajnoki címet nyert a mozgássérült sportolók kínai nemzeti úszóbajnokságán, 2014-ben 100 méteres mellúszásban nyert aranyérmet.

Csien Hung-jen 2000-ben szenvedett majdnem halálos kimenetelű balesetet, amely során mindkét lábát elveszítette. Családja extrém szegénységben élt. A lány nagyapja találta ki, hogy egy használt kosárlabda Csien segítségére lehet a közlekedésben. Innentől kezdve lett ő a „kosárlabdalábú” lány.

2005-ben a lányról készült fotók terjedni kezdtek, hazájában és nemzetközi szinten is egyre nagyobb figyelmet generáltak. Ennek köszönhetően adományok is érkeztek. A lány rengeteg segítséget kapott, tízévesen Pekingbe utazhatott, és műlábakat, valamint mesterséges csípőt kapott, iskolába járhatott. Csien Hung-jen a kínai mozgássérültek hőse, példaképe, szimbóluma lett.

Csien családja nehéz életkörülményei miatt 11 éves kora után nem tudta folytatni az iskolát Pekingben, visszatért Jünnanba, ahol a saját kezébe vette a sorsát. Csatlakozott egy helyi úszóegyesülethez, ahol mozgássérültek űzhették a sportágat.

A lánynak kezdetben rendkívüli nehézséget okozott az úszás, elmondása szerint kőkemény küzdelem árán tudta a víz felszínén tartani magát, sok vizet nyelt, gyakran fulladozott. De nem adta fel, szívét-lelkét beletette, és elszántan űzte tovább a sportot, amelyet kinézett magának.

A munka meghozta gyümölcsét, néhány évvel később bajnoki címet nyert, esély kínálkozott számára elindulni a 2012-es londoni paralimpián. 2009-ben egy arany- és két ezüstérmet nyert a kínai mozgássérült sportolók nemzeti bajnokságán, egy évvel később három bronzérmet. Az 2012-es olimpia évét megelőző esztendőben veszítette el nagyapját. A fájdalmas időszak eredményeire is hatással volt, nem tudott bekerülni a paralimpiai válogatott csapatba.

A történtek hatására az úszás iránti szenvedélye és lelkesedése visszaesett, de az elmúlt években újra komolyan vette a versenyzést, 2014-ben 100 méteres mellúszásban aranyérmet szerzett a jünnani tartományi játékokon – így elképesztő története ismét előtérbe került.