Amikor mindenki más nekünk szurkol: Spurs-ManU

Willem Korsten - kinek mond bármit is ez a név? Nos, ő volt az a játékos aki legutóbb győztes gól(oka)t szerzett nekünk a manchesteriek ellen. Majdnem tíz évvel ezelőtt. Összesen két meccsen talált be Spurs színekben: az Anfield Road-on és a ManU ellen a Lane-en - ez utóbbi karrierjének legutolsó mérkőzése is volt egyben, 26 évesen vissza kellett vonulnia a profi labdarúgástól egészségügyi problémák miatt. Azon a 2001-es meccsen a vendégek már bajnokként léptek pályára és ennek is szerepe lehetett a könnyű hazai győzelemben, de a góljainkat egyébként is nehezen lehetett volna kiküszöbölni. Nézzük meg a kettő legszebbet: Korsten ásós-kapásbombáját és Stephen Carr szép szóló után szerzett szintúgy bődületes találatát. (Érdemes egyébként végignézni az egész videót, vannak benne gyöngyszemek dögivel.)Willem Korsten - kinek mond bármit is ez a név? Nos, ő volt az a játékos aki legutóbb győztes gól(oka)t szerzett nekünk a manchesteriek ellen. Majdnem tíz évvel ezelőtt. Összesen két meccsen talált be Spurs színekben: az Anfield Road-on és a ManU ellen a Lane-en - ez utóbbi karrierjének legutolsó mérkőzése is volt egyben, 26 évesen vissza kellett vonulnia a profi labdarúgástól egészségügyi problémák miatt. Azon a 2001-es meccsen a vendégek már bajnokként léptek pályára és ennek is szerepe lehetett a könnyű hazai győzelemben, de a góljainkat egyébként is nehezen lehetett volna kiküszöbölni. Nézzük meg a kettő legszebbet: Korsten ásós-kapásbombáját és Stephen Carr szép szóló után szerzett szintúgy bődületes találatát. (Érdemes egyébként végignézni az egész videót, vannak benne gyöngyszemek dögivel.)

Persze azóta kétszer már legyőztük a Manchester United-et a bajnokságban, csak Clattenburg mindkétszer döntetlenre mentette nekik a meccset. Inkább videót sem linkelek erről, mert mindenki látta már százszor, ahogy a 89. percben 0-0-nál Carroll egy méterrel a gólvonal mögül kanalazza vissza Pedro Mendes spekulatív bikkantását, hogy aztán a játékvezetői hármas kollektív bal vállára rászálljon az Old Trashford gonosz kisördöge, és meggyőzze őket arról, hogy a gól márpedig nem gól. A második eset az volt amikor a Lane-en vezettünk egy-nullra Berbatov góljával és a négyperces ráadás utáni percben megítélt szöglet után egyenlített Tevez az "until we score" közmondásos szabályai alapján (utóirat: van tere más interpretációnak is - lásd Everred kollega első kommentjét:). Most Mike Dean lesz a spori, remélhetőleg ő nem akar majd főszerepet játszani. Vagy ha igen akkor a javunkra ítél majd meg három-négy vérforralóan nevetséges tizenegyest.

A poszt címében arra utaltam, hogy a bajnoki versenyfutás izgalmassá tételéhez nagyon nagy szükség lenne egy holnapi hazai győzelemre. Egyrészt az üldözőknek felettébb nyerhető mecseket sorsoltak a fordulóra, másrészt olyan sok kemény idegenbeli meccse nem lesz már ezután a vereseknek. Szóval ha nem most zárkózik az üldözőraj akkor mikor? Ráadásul, ha nyerünk még mi is a röhögés késztetése nélkül gondolhatunk a bajnoki címre.

A holnapi meccsen két korábbi Spurs-kedvenc is a kezdőben lehet az ellenfél soraiban. Berbatov ráadásul kezdi megszokni az csökkentett agyállományú északi közeget és azt a formát mutatja amit a szofisztikált londoni úri társaságban eltöltött évei alatt megszokhattunk tőle. Carrick is a Manure stílusosabb játékosai közé tartozik, de nála jó ideje beállt a szürkület. Az ellenfél többi tagja a lábasfejűek osztályába tartozik.

Bárkik is lesznek nálunk a csatársorban fel kell, hogy készüljenek a Ferdinand-Vidics párostól érkező megtorlatlan könyöklésekre, rugdosódásokra, átkaroló hadműveletekre. United-szurkerek szívesen említik, hogy Rio-boy alig-alig kap sárga lapot, és komolyan el is hiszik, hogy ez azért van mert ő annyira tisztán játszik. Az okleveles, színtiszta kőbunkó tahója ezt csinálja a saját szurkolóival, de gondolom az ellenfél játékosaihoz csakis a fair play-szellemében viszonyul. Talán azért kezelik külön mércével a PL bírói mert tudják, hogy zavart elméjű emberről van szó, és tartanak a borítékolható közveszélyes dührohamtól.

Nem lesz egyszerű dolga tehát a csatárainknak az tuti. A fent elmondottakon túl ráadásul az MU középső védői még jó képességű focisták is, a levegőben különösen erősek. Szóval, hacsak a felettébb jámbor Pavljucsenkót nem pumpáljuk tele crack kokainnal, vagy ha Crouch csontjaira nem tudunk egy nap alatt 50 kiló izmot felvarrni, akkor a pöttöm Defoe-t állítanám a kezdőbe. Gyors, lapos passzokkal és rengeteg futással lehet szerintem "legkönnyebben" zavarba hozni az újkori Liverpool hátsó alakzatát. Bár mondjuk ehhez az is kell majd, hogy Defoe ne fusson lesre minden második világklasszis Modric vagy vdV indításnál...

A kapuban lehet, hogy újra vdS-t látjuk majd, ami nem lesz szép látvány a mi szemszögünkből. Majd minden United-elleni meccsünkön van egy-két olyan lövés amit csak ő vagy Schmeichel fognának ki. Helyettese, Kuszczak, tökéletesen illeszkedik az Angliában lébecoló teljesen átlagos polák kapusok sokkolóan hosszú sorába. Az isteni Bale csimpánzra hajazó fizimiskája mellett egyébként a málészájú lengyelnél is megállapítható az orángutánokkal mutatott feltűnő hasonlóság.

Gomes ázsiója az Angliába érkezését követő szabadesés óta egyenletesen emelkedik, és a tavalyi szezon egészét nézve már egyértelműen a liga legjobb kapusai közé tartozott. Sajnos még mindig hajlamos az ellenfél szurkolóinak szórakoztatására (az őszi Nani esetnél hiába volt neki igaza, attól még oltári hülységet csinált), de amit pl. a tavaszi Arsenal-verés alkalmával produkált az emberfeletti volt.

Szélsővédők tekintetében is jól áll a United (máhogyarákbane). Evra külön márkanév a poszton, Rafael pedig jó átlagos védő - bónuszként viszont nagyon fiatal. Assou-Ekotto az idei formáját nézve egálban van Evrával, Hutton viszont a hatalmas (és teljesen váratlan) formajavulás ellenére is a frászt hozza az egyszeri Spurs-drukkerre. Jobb megoldás persze jelenleg nem nagyon kínálkozik. Charlie nincs játékban, Kaboul inkább belső védő és egyébként is Huttonéhoz nagyon hasonló gyengeségei vannak. Kyle Walker pedig még csak a Championshipet váltotta meg - az viszont könnyen elképzelhető, hogy egy jól sikerült Villa-kölcsön után ősszel már ő futkározik majd a skót helyén.

Középpályán nálunk a finesz dominál - Palaciost kivéve nincs is igazi szálkás lábú lökhárító a csapatrészben. A többiek mind művészek - még ha akad is köztük egy autodidakta (JJ). Ennek megfelelően, a Unitedhez képest rengeteg gólt kapunk - viszont az egyenlet másik oldala sajnos nem azt mutatja, hogy legalább szerezni is többet szerzünk. És itt jön képbe a Redknapp-éra krónikus betegsége... a csatársor. Dzekóról lemaradtunk - annak ellenére, hogy a 27 milliót mi is megadtuk volna a gólmenéses bosnyákért egy pillanatig sem volt szemernyi esélyünk sem a leigazolására. (Igen, kábé háromszor annyit keres most a srác mint nálunk tette volna.) Eto'o sajnos csak viccként került szóba, így marad a több értelemben is törpe Suarez mint legvalószínűbb opció. Aki inkább néz kis Defoe Kettőnek mint bármi másnak.

Mindegy, akárki is érkezik majd erősítésként vasárnap még nem lehet a segítségünkre. (Igaz ez Beckham tesvérünkre is, akinek a szerződését annyira hátráltatják a jenkik, hogy a tutinak hitt üzlet nagyon könnyen kútba eshet.) Marad tehát a Pav, Def, Crouch halmaz. A United-nél nincsenek ilyen problémák - a Tottenham egykori üstököse mellett ott van Mr. Once-a-Blue-Always-a-Blue és a Solskjaer szerepkörét nagyon hamar sikeresen feltámasztó, Nasri feminin ábrázatát idéző de annál kissé lányosabb kinézetű mexikói. (Owen kábé annyira tényező mint nálunk Keano.)

Berbáékkal talán a Dawson-Gallas páros néz majd szembe, de lehet, hogy az idiótán kiharcolt eltiltását letöltő Kaboul valamelyikük helyett visszatér a kezdőbe. Mindenesetre Dawsont mindenképpen a csapatban hagynám - King és Woodgate távollétében ő az egyetlen védőnk aki szokott bevetődve lövést blokkolni. (Jenas és Palacios a középpályáról szokott még ilyet mutatni - de közülük optimális esetben maximum egy lesz a pályán egyszerre.)

Nincs értelme azon rágódni, hogy kire kellene leginkább odafigyelni az ellenfél játékosai közül. Rúgott már ellenünk gólt Anderson is, szóval tényleg a pálya minden részéről leselkednek veszélyek. Azért ha egy mód van rá, akkor a Vidics fejesekre készüljünk fel, mert abból annyira közhelyes gólt kapni, hogy külön fájdalmas. Naninak szintén jól szokott menni ezeken a meccseken (Clattenburgtől függetlenül), Berbatovnak pedig adhat egy kis extra lökést a hazai füttykoncert.

A meccs előtti nyilatkozatok kiszámíthatóak, mindkét edző elismeréssel beszél a másik csapatáról, de igyekeznek nem túldimenzionálni az előttük álló feladatot: mindketten győzni szeretnének. Redknapp a Bournemouth-θal és a Pompey-val is nyert már az MU ellen, miért ne sikerülhetne a Spurs-szel is. Mindenképpen háromesélyes a találkozó - mi már nagyon rég voltunk ennyire jók, a Unitednél pedig, annak ellenére, hogy idén már szinte kimerítették a szürke szín lehetséges árnyalatait, úgy gyűjtögetik a pontokat mintha még mindig Céronya szervezné náluk a karácsonyi bulikat.

Szóval jó meccs várható, rengeteg helyzettel mindkét oldalon. Egészen biztosan erősen kezdünk majd, de fontos lenne, hogy az intenzitást végig fenntartsuk, függetlenül attól hogy mikor érik góllá a nyomás. Klasszikust várok, igazi "szezon meccse"-kandidátust, remélhetőleg a legszokatlanabb eredménnyel, vagyis Tottenham-győzelemmel... Az eredmény legyen mondjuk 3-2 - Defoe józan észt meghazudtoló mesterhármasával.

YID ARMEH!