No, ezt tényleg felesleges ragozni. Egy pontot sem igen érdemeltünk tegnap, nemhogy hármat... a játék képét tekintve semmi panaszunk nem lehet az eredmény láttán, és ez kifejezetten szomorú, tekintve, hogy szombati ellenfelünk szinte biztosan a másodosztályban kergeti majd az árnyékokat jövőre. A legnagyobb helyzetünk egy Jenas kapáslövés volt, ezen kívül volt még egy-két olyan szituáció ami akár helyzetig is vezethetett volna, de valamelyik csatárunk mindig rosszkor volt rossz helyen. Gomes-nek volt több dolga a két kapus közül. Fájdalmasan fantáziátlan játékot mutattunk, és a közelmúlt csalódást keltő bajnokságbeli eredményeivel ellentétben most már ki sem tudtuk alakítani a helyzeteket, hogy aztán Defoe vagy Pavlju elpuskázhassa azokat.No, ezt tényleg felesleges ragozni. Egy pontot sem igen érdemeltünk tegnap, nemhogy hármat... a játék képét tekintve semmi panaszunk nem lehet az eredmény láttán, és ez kifejezetten szomorú, tekintve, hogy szombati ellenfelünk szinte biztosan a másodosztályban kergeti majd az árnyékokat jövőre. A legnagyobb helyzetünk egy Jenas kapáslövés volt, ezen kívül volt még egy-két olyan szituáció ami akár helyzetig is vezethetett volna, de valamelyik csatárunk mindig rosszkor volt rossz helyen. Gomes-nek volt több dolga a két kapus közül. Fájdalmasan fantáziátlan játékot mutattunk, és a közelmúlt csalódást keltő bajnokságbeli eredményeivel ellentétben most már ki sem tudtuk alakítani a helyzeteket, hogy aztán Defoe vagy Pavlju elpuskázhassa azokat.
A legutóbbi három meccsünk 0-0-ra végződött. Általában szezononként egy gólnélküli döntetlen szokott beütni a Tottenhamnél. Azon túl, hogy egy győzelem három döntetlennel ér fel még a tradíciók tekintetében is felhábrító ez az eredménysor. A Tottenham a szórakoztató, élvezhető játékot képviseli már vagy 60 éve, akkor is így volt ez amikor a kiesés ellen küzdöttünk és akkor is amikor legutóbb dobogón végeztünk. Persze egy-két unalmas meccs becsúszik, de idén aggasztó a tendencia.
A Blackpool, a Wolves és a West Ham ellen lehetett találni pozitívumot a csapat játékában. A Mandarinok és a Kalapácsok ellen összesen 60 gólhelyzetünk volt - ennyi elég kellett volna, hogy legyen féltucat meccs megnyeréséhez, tehát amíg Defoe-ékat anyáztuk addig a középpálya kreativitására nem lehetett panaszunk. A Wigan ellen teljes volt a csőd (Gomes és a védelem kivételével persze).
Mi volt más, új az elmúlt hetek ikszeihez, vereségéhez képest? Elég egyértelmű volt a szélsőjáték hiánya. Bale keretben sem volt, Lennon a padon csücsült, Kranjcar 5 percet kapott, Pienaar most pályára sem lépett. A középpályánk eléggé kaotikus volt, nem tűnt úgy, hogy sok játékosunknak lett volna fix pozíciója a pálya közepén. Van der Vaart most is kötetlenül szaladgált, Modric is gyakran bezárt középre, Sandro pedig nem egyszer a jobbszélen tűnt fel (a brazil előrenyomulásai voltak a meccs fénypontjai...). Jenas volt talán az egyetlen akit szinte mindig a helyén láthattunk (pesze most belőle is sugárzott a krónikus ötlethiány).
Szélső nélkül nem megy. Szombaton Corluka próbálta meg orvosolni azt a hibát, hogy mindent középen erőltettünk. Csak hát Charlie-nak is kell egy Lennon vagy egy Kranjcar akivel kombinálhatna. Így csak annyit tudott tenni, hogy előrehúzódott a vonal mellett, megkapta a labdát, majd mivel egyedül volt a védővel szemben visszafordult, esetleg megküldött egy céltalan beadást. Assou-Ekotto ma egyáltalán nem volt tényező támadásban, de részben ezt is betudhatjuk annak, hogy vagy volt előtte csapattárs a szélen vagy sem.
Hátul különösebb idegbaj nélkül lehozta a meccset a Dawson-Bassong páros - a kameruninak volt egy elsőre tizenegyes-gyanúsnak tűnő visszahúzása, azonban az ismétlésből látszott, hogy Rodallega olyan egyértelműen kezezett az eset eőtt, hogy semmiképpen sem engedhette el a bíró. (A kolumbiai megismételte ugyanezt a mezőnyben is.) Bassongnak ezen felül volt egy életmentő blokkja is a második félidőben, szóval rá sem lehetett különösebb panasz, Dawson meg szinte hiba nélkül játszott. Gomes is megtette amit kellett, néha kicsit többet is, volt egy hatalmas védése Watson második félidős tekerésénél, és a beadáokat-szögleteket is jól rombolta (bár az volt néha az ember érzése, hogy kicsit túl sokat is vállal ezekben a szituációkban).
Tökéletes lehetőséget szalasztottunk el a felzárkózásra egyébként. A Chelsea-t megszorongatta a Stoke, így egy győzelemmel két pontra zárkózhattunk volna mögéjük - a Citeh csak holnap játszik, a Sunderland nem is esélytelen, de egyre inkább úgy tűnik, hogy ábrándokat kergetünk a negyedik hely megszerzésével kapcsolatban. A legutóbbi négy bajnokin kellett volna legalább 8-9 pontot összegrundolni, ehelyett 3 sikerült. Egyszerű belátni, hogy ennyit nem engedhetünk meg magunknak. A Citeh nagy valószínűséggel ezen a hétvégén döntő előnyre tesz szert, és ezzel ásó, kapa, nagyharang. Ami azért kifejezetten bosszantó, mert nem a saját kiemelkedő teljesítményük okán masíroznak be a BL-be, hanem a mi sorozatos, hihetetlenül enervált produkciónknak köszönhetik a sikert.
Legalább az Arse, a Chelsea és a Liverpool adott okot némi Schadenfreudéra, de vékony vigasz ez ilyenkor. Azért szurkoljunk a Fekete Macskáknak is...
COYS!