Két rossz félidő: Swans-Spurs 1-1

Eleddig nem nagyon láthattunk olyat ebben a bajnoki szezonban, hogy csapatunk két hasonló színvonalú félidőt produkált volna. Általában vagy rosszul kezdtünk és erősen folytattuk, vagy álomfocival nyitottunk, hogy aztán a szünet után az öltözőben hagyjuk a kreativitást, a magabiztosságot pedig lecseréljük elbizakodottságra. Aztán a Norwich ellen már-már két egyenletesen elfogadható játékrészt láthattunk (bár igazán csak a másodikban voltunk dominánsak), tegnap pedig két egyenletesen elfogadhatatlan félidőt produkált csapat. Kissé erős ez a megfogalmazás, hiszen nem gálázni járnak a csapatok a Liberty-be, de szembetűnő volt az enerváltság a srácokon, és az a kellemetlen érzés fogta el az embert, hogy messze nem hoztak ki mindent magukból. Vagy szimplán csak fáradtak voltak... bár a legnagyobb gondok azután kezdődtek, hogy két (elvileg) legfáradtabb emberünket lecseréltük két pihentebbnél pihentebb arcra. De igazságtalanok lennénk a Swansea-val szemben, ha nem emelnénk ki, hogy teljesen kiérdemelték az ikszet és a mi gyengébb teljesítményünkben meghatározó szerepe volt annak amit és ahogyan ők játszottak.Eleddig nem nagyon láthattunk olyat ebben a bajnoki szezonban, hogy csapatunk két hasonló színvonalú félidőt produkált volna. Általában vagy rosszul kezdtünk és erősen folytattuk, vagy álomfocival nyitottunk, hogy aztán a szünet után az öltözőben hagyjuk a kreativitást, a magabiztosságot pedig lecseréljük elbizakodottságra. Aztán a Norwich ellen már-már két egyenletesen elfogadható játékrészt láthattunk (bár igazán csak a másodikban voltunk dominánsak), tegnap pedig két egyenletesen elfogadhatatlan félidőt produkált csapat. Kissé erős ez a megfogalmazás, hiszen nem gálázni járnak a csapatok a Liberty-be, de szembetűnő volt az enerváltság a srácokon, és az a kellemetlen érzés fogta el az embert, hogy messze nem hoztak ki mindent magukból. Vagy szimplán csak fáradtak voltak... bár a legnagyobb gondok azután kezdődtek, hogy két (elvileg) legfáradtabb emberünket lecseréltük két pihentebbnél pihentebb arcra. De igazságtalanok lennénk a Swansea-val szemben, ha nem emelnénk ki, hogy teljesen kiérdemelték az ikszet és a mi gyengébb teljesítményünkben meghatározó szerepe volt annak amit és ahogyan ők játszottak.

Végülis nagy tragédia nem történt: a Swansea alapból jó csapat, otthon pedig jobb is mint szimplán jó. A legutóbbi két fordulóban idegenben léptünk pályára és az Arse-Pool párossal azonos számú pontot szereztünk, miközben ők két, papíron papírforma hazai meccsen vannak túl - sőt, Manszúron és a ManU-n is hoztunk három ill. egy pontot. Ezen kívül Abramovicsra is rávertünk három egységet, hiszen valami elképesztően megnyugtathatta őket az Adebayortól a Lane-en elvett gól, mert a Fulham és a Villa ellen is csak álomkórosan tévelyegtek.

Egészen biztos vagyok benne, hogy a meccs után Harry jól leszúrta a fiúkat, hiszen amit a felvezető nyilatkozatokban mondott - miszerint, ha a bajnoki címről akarunk álmodozni, akkor az ilyen mérkőzéseket kötelező hozni - ugyanannyira igaz most mint tegnapelőtt volt. Most nem volt olyan játékos a csapatban akit ne lehetne valami miatt elővenni - még a gólszerző vdV is hozott egy egészen furcsa döntést amikor Adebayor (igaz, nem tökéletes ütemben) kiugratta a védők között, és ő ahelyett, hogy állított volna a labdán inkább egyből kapura küldte azt. Ha akkor kicsit higgadtabb, akkor egészen biztosan hozzuk a három pontot. (Persze a holland egyértelműen a legjobbjaink közé tartozott tegnap [is]). A gólpasszos Benny ma védekezésben nem igazán hibázott (a gólnál mondjuk ha rendesen tud blokkolni akkor helyzetig sem jut a hazai akció), és előrejátékban sokszor nem volt összhangban a többiekkel, de ennek ellenére hosszú idő óta most játszott a legjobban. A gólpassza előtti cselsorozat pedig álomszép volt. Ennek a két játékosnak voltak csak villanásai a mieink közül. Ennél több kell az idegenbeli győzelemhez.

A többiektől semmi különöset nem láthattunk. Kaboul és Gallas nagy hibát nem csináltak, de a gólnál zavarták Friedelt - akinek persze még így is kötelező lett volna ártalmatlanná tennie a megpattanó beadást. Nem volt tehát semmi extra a játékunkban, a technikai fölény csak itt-ott volt észrevehető. (Bale sárgalapos berepüléséről meg inkább ne is beszéljünk... bár lehet, hogy főként a reakciója miatt kapta a lapot mintsem a kétségkívül nagyon gyors gyepre-huppanásért.)

A meccs utáni interjúban Harry amúgy nagyon elismerően szólt a hazaiakról - így kell egy edzőnek tiszteletet mutatnia az ellenfél iránt, bravó! Bár kábé összesen ennyi dicséret illeti ma az öreget. Sosem fogom megérteni, hogy Livemore hogy lehet Niko vagy akár Pienaar előtt a hierarchiában. Nem elég labdabiztos, nem tud passzolni, nem tud szabályosan szerelni, nem tud lőni, nem gyors, nem helyezkedik jól és kreativitásnak is híján van. Semmit nem ad hozzá a játékunkhoz. Niko lehet, hogy nem tud túl jól védekezni, de képes váratlan megoldásokra, 40-50 méteres passzokra, pontos lövésekre, és ezt tudja róla az ellenfél is. Pienaar szintén nem tökéletes, de gyors, erőszakos és fegyelmezett (emelett nagyon tapasztalt PL-középpályás, aki egy nagyon szilárd Evertonban bizonyított éveken keresztül). Sokkoló, hogy egy ilyen szoros, mindemellett ennyire nyerhető meccsen Harry Livermore-t küldi a pályára amikor Niko és Pienaar is ott dohosodik a padon. Az sem kielégítő válasz, ha esetleg jövő héten eladjuk őket.

No, de sebaj. Több is veszett a fordulóban Manchesterben.

A következő három bajnokink mind a Lane-en kerül megrendezésre (az Everton ellenit is most pótoljuk majd). Elsőként a WBA lesz a vendégünk, akik éppen a Toffies-tól szenvedtek utolsó perces vereséget a Hawthorns-ban elsején. Ami intő jel lehet számunkra, hiszen a sebzett vad szindróma esetleg felléphet a Baggies-nél. Persze nálunk legalább ennyire kell, hogy munkálkodjon a javítási vágy.

Kellemesebben is kezdődhetett volna az új év, de Steve Kean-ék, McLeish-ék és Martin O'Neill-ék tettek arról, hogy mosolygásra is legyen okunk.

COYS!