Olvasni jó! - Reading-Spurs 1-3

A cím arcpirítóan gyenge szóviccét megfejeltem a baloldalt látható, se nem eredeti, se nem bonyolult, se nem túl poénos képrejtvénnyel - de azt hiszem most joggal bízhatok abban, hogy a vasárnapi játéknak és az eredménynek hála megbocsátóbbak lesztek amiért így fejezem ki afelett érzett örömömet, hogy végre három zaftos pontban lecsapódó eredménye lett AVB munkájának (és a srácok pozitív teljesítményének). Persze, elmondták már mindenhol százszor, hogy ez "csak" a Reading volt, akik ráadásul életük legrosszabb meccsét játszották - amit egyébként érdemes is átgondolni, de azért ne higgyük el csont nélkül: mindig kettőn áll a vásár. Az egyik legbegyepesedettebb futball-közhely, hogy annyira tud játszani egy csapat amennyire engedi az ellenfél - jelen esetben ezt dörgölném minden fanyalgó orra alá. Nem véletlen, hogy a Chelsea vendégeként még egész pofásan küzdő Királyiak másodosztályú csapatnak tűntek vasárnap. A Newcastle-ben látott eredményes letámadás most is működött, azzal a különbséggel, hogy a Reading védelme jóval több ziccer kialakítását tette lehetővé mint a Szarkáké - ill. amit akkor kapufára lőttünk, az most utat talált a hálóba - ill. ill. most Dembélé brusztolt Sandro mellett a csupaszív, de egyébként szürkébe hajló Livermore helyett.A cím arcpirítóan gyenge szóviccét megfejeltem a baloldalt látható, se nem eredeti, se nem bonyolult, se nem túl poénos képrejtvénnyel - de azt hiszem most joggal bízhatok abban, hogy a vasárnapi játéknak és az eredménynek hála megbocsátóbbak lesztek amiért így fejezem ki afelett érzett örömömet, hogy végre három zaftos pontban lecsapódó eredménye lett AVB munkájának (és a srácok pozitív teljesítményének). Persze, elmondták már mindenhol százszor, hogy ez "csak" a Reading volt, akik ráadásul életük legrosszabb meccsét játszották - amit egyébként érdemes is átgondolni, de azért ne higgyük el csont nélkül: mindig kettőn áll a vásár. Az egyik legbegyepesedettebb futball-közhely, hogy annyira tud játszani egy csapat amennyire engedi az ellenfél - jelen esetben ezt dörgölném minden fanyalgó orra alá. Nem véletlen, hogy a Chelsea vendégeként még egész pofásan küzdő Királyiak másodosztályú csapatnak tűntek vasárnap. A Newcastle-ben látott eredményes letámadás most is működött, azzal a különbséggel, hogy a Reading védelme jóval több ziccer kialakítását tette lehetővé mint a Szarkáké - ill. amit akkor kapufára lőttünk, az most utat talált a hálóba - ill. ill. most Dembélé brusztolt Sandro mellett a csupaszív, de egyébként szürkébe hajló Livermore helyett.

AVB NÓZ

Méghozzá jobban nózza mint mi, mezei focibuzik. Négy nagyon jó húzása volt a Reading elleni kezdő összeállításakor: 1. Friedel apót nem rakta ki a kezdőből. 2. Gallas apót sem. 3. Jake fiunk helyén Mousa kezdett. 4. a nép- és újságírói akarattal szemben az egy szem csatár szerepét Defoe-ra osztotta.

Miért is voltak ezek jó döntések? Nos, a Deschamps-féle műhiszti után nagyon furcsa üzenete lett volna annak, ha Lloris-t állítja a kapuba. Friedel nem tett semmi olyat amivel rászolgált volna arra, hogy a padra ültessék - és igen, mindenki tisztában van vele, hogy Lloris a francia válogatott első számú kapusa és csapatkapitánya, aki vitán felül világklasszis, és akinek a leigazolása hatalmas fegyvertény (amellett, hogy nem is óccsóér' vettük). Ám láttunk már olyat, hogy amikor egy kiváló képességű válogatott kapus megérkezik a PL-be és azonnal a mély vízbe dobják, olyan hibákat tud elkövetni amelyek aztán hónapokig rányomják a bélyegüket a teljesítményére. Gondoljunk csak Gomes-re, aki talán sosem tette túl magát teljesen az első pár hónapon, vagy De Geára akiről szintén kapott annak idején pár kabaréba illő gólt a ManU (sőt ha jól emlékszem idén is összehoztak már egy poénos gólt Vidiccsel párban). Lloris alighanem már csütörtökön bemutatkozhat a csapatban, és ha csak a kupákat nézzük, akkor is lesz bőven meccse idén, de egyáltalán nem zárható ki, hogy előbb utóbb a bajnokságban is szerepet kap majd - de addig is rengeteget tanulhat Friedeltől, ha nem is a kapusszakma alapjait illetően, de a helyi sajátosságok tekintetében mindenképpen. Jövőre pedig mindenképpen a francia lesz a Spurs első számú kapusa - a hosszú távú tervezés pedig felettébb örvendetes.

Aztán ott van Billy. Volt némi szurkolói nyomás AVB-n, hogy Dawsont kezdesse Vertonghen oldalán (és én sem kedvelem kevésbé Michael fiunkat mint tetszőleges Spurs-szurkoló), de Gallas talán mégis összeszedettebb tud lenni a védelem közepén mint az olykor szeleburdi angol. A Reading elsősorban beadásokkal, szabadrúgásokkal és szögletekkel próbált veszélyeztetni, amelyekkel hagyományosan meg szokott gyűlni a bajunk. Most azonban feltűnő volt, hogy a berepülő labdák 95%-a Sarkantyús fejről (képzavar) került az 1860-as évek konföderáció-béli rabszolgáinak sorsára* (képkáosz). A jobboldali képen egyébként a kevés vasárnapi Gallas-hiba egyike látható, amikor Pogrebnyak kissé alázós módon szerelte Billy-t. (Az utolsó percben összehozott még egy tizit a kapunk előtt a francia, de Webb már nem merte befújni, mert előtte a partjelzőjét felülbírálva adott egy kamu szögletet a hazaiaknak, másfél perccel a jelzett hosszabbítás lejárta után.) (Ja, és Walker kezezése nem volt tizenegyes, akármit is vartyog Martin Keown, lökték felugrás után, sima szabi kifelé.) Mind Vertonghen, mind Gallas tanári módon takarított egész meccsen. (Na jó, a 90. percig.)

A harmadik jó edzői döntés a Sandro-Dembélé középső középpályás duó volt. Bár állítom, hogy a Spurs-szurkolók 99%-a is dettó ugyanígy döntött volna, szóval most csak azért dicsérjük meg AVB-t, hogy bevállalta az egyértelműt, és nem akart zseniskedni valami Livermore-Carroll húzással. Kissé erőltetett, hogy ebből is dicséretet akarok faragni, de olyan kevés alkalmunk nyílt erre amióta kinevezték... Egyébként ez a Sandro-Dembélé kettős brutálisan jól fest! Két igazi szörnyeteg - két fiatal szörnyeteg -, akik a fizikai adottságaik mellé megtanulták lekezelni és pontosan megjátszani a labdákat, és nem átallanak hátramenni Friedelhez elkérni a labdát, de még a tizenhatos előterében is rendre meg lehet őket találni. Hatalmas a munkabírásuk, nem félnek a felelősségtől és mindemellett a technika is adott. Mi lesz itt ha Parker is felépül? Személy szerint Huddlestone-t is szívesen látnám pár meccsen kezdőként. Ásó, rotációs kapa, nagyharang lesz az ellenfeleknek, ha AVB jól kufárkodik az emberanyaggal. (Itt olvashattok egy kiváló angol nyelvű elemzést arról, hogy Sandro mennyire fontos szerepet játszott a győzelemben.)

Végül ismerjük el, hogy nagyon elkeseredtünk amikor megláttuk JD nevét a kezdők között. 10-ből 9 Spurs szurkoló (nem akartam megint kilencvenszázalékozni...) egészen biztosan a togóit favorizálta volna permanensen csiszolatlan angol gyémántunk helyett. És franc tudja, lehet, sőt valószínű, hogy Adebayor is lőtt volna legalább egy gólt - de JD sokkal többet tett ma a két góljánál! Emlékezzünk csak! A szemfülességének hála tálcán adott kvázi-gólpasszt Gylfi-nek (amit sajna nem tudott értékesíteni az izlandi). Röviddel azelőtt pedig úgy kapott le egy hosszú indítást a levegőből ahogy azt Berbatov óta csak vdV-től láthattuk élesben (tényleg, angol játékosnak szabad egyáltalán ilyet csinálni?), hogy aztán ezzel a mozdulattal két védőt is átverjen. Sajna a külsős tekerés pár lábnyival eltévesztette a kapu jobb oldalát, de egy ilyen mozdulatsor inspirálni tudja a csapat többi tagját is. A második félidőben aztán lőtt egy gyönyörű egyéni gólt - középpályás labdaszerzés, kapu felé áradás mint zúgó vihar, és ütemtelen védhetetlen bomba a hosszú sarokba. Hogy önző a srác? Persze, hogy az. De ezen csak az húzza fel magát, aki nem tudja elfogadni, hogy JD nem is lenne JD, ha nem lenne önzőbb egy ma született kakukkfiókánál. Adebayor bajnoki bemutatkozása lehet, hogy várat majd magára - bár egy Lazio elleni ötcsillagos teljesítménnyel egészen biztosan gondolkodóba ejtheti AVB-t.

A góljaink egyébként tetszetősek voltak: az elsőnél Gylfi hollywood-passza, Lennon labda nélküli mozgása, majd a tökéletes lekészítés ment élményszámba (Defoe kissé eltört lövésének is örültünk persze mint majom a farkának). A másodiknál Walker jobbos magánakciója és Bale zseniális befejezése egyaránt csodálatra méltó: kiderült, hogy Gareth jobbal is tud ballábas gólt szerezni! A harmadik már megéneklésre került fentebb. (A Reading gólja is szépre sikeredett, meg kell hagyni. Walker mondjuk tisztes távolból figyelte az eseményeket, de kivételesen Billy és Jan sem voltak a helyzet magaslatán.)

Itt a pacsi hol a pacsi.

NAPI RIGMUS

André, give us a wave!

André, André, give us a wave!

Egyébként Harry-nek (a Bournemouth új tanácsadójának) volt egy rosszmájú megjegyzése a fiatal edzőkkel (értsd: AVB-vel) kapcsolatban. Aszonta az öreg, hogy ezek a mai fiatalok a fordulónként összeállított hetven oldalas, ellenfél-specifikus paksamétáikkal telebeszélik minden hülyeséggel (eredetiben: bullshit) a játékosok fejét, akik ettől csak összezavarodnak, a lelkeim. AVB önmagához képest meglepően profin reagált, miszerint minden edzőnek megvan a saját stílusa, hozzáállása, és a siker nagy részben azon múlik képes-e adott edző meggyőzni a játékosokat arról, hogy tudja mit csinál, hiszen végeredményben a focistákon múlik minden. Illetve megemlítette, hogy a szintén paksaméta-párti Csozé elért azért ezt-azt erre-arra... Well-played, Sir!

Jó hangulatban várjuk Gazza-hitű testvérklubunkat, a Lazio-t! Már két idegenbeli bajnoki győzelmünk van 2012-ben! Juhé!

COME ON YOU SPUUURRRRSSSSS!

P.S.: Velasco kolléga felkutatott nekünk egy jófajta animgif-et, amelyen megcsodálhatjuk ahogy a légies mozgásáról híres Huddlestone négy Reading-játékost hülyít egy könnyed testcsellel: ide kattints!

* Ugye, felszabadítás. (Bocs.)