Búcsú egy kupától: Norwich-Spurs 2-1

A szerda estét nagyrészt távolsági buszmegállókban és buszokon töltöttem. Az egyáltalán nem meglepő november elsejei kirajzást egyáltalán nem meglepő módon egyáltalán nem tudta lereagálni egyetlen Volánbusz társaság sem. Szóval a Stadionoknál fél hét környékén kábé kétszáz ember próbálta felpréselni magát két darab buszra. Nem csoda, hogy nekem sem sikerült, ahhoz is másfél órát kellett várakoznom, hogy a következő buszra felférjek. Az már standard, hogy 20 perces késéssel indulnak a járatok, így a csatlakozást lehetetlen elérni - szóval félúton épp maradt alkalmam arra, hogy Salgótarjánban a helyi McDonald's wifijének hála 8 teljes percet lássak a tegnap esti meccsünkből. Épp akkor csatlakoztam be, amikor Vertonghen bejött, és a második bekapott gólunk után kellett indulnom az aznap esti második buszhoz. Jan eddig álomszerűen teljesített minden meccsén, tegnap viszont Midász király félkegyelmű testvérére hajazott: minden amihez hozzáért szarrá változott. Persze nem lehet hibáztatni az egyenlítő gól miatt, de most nagyon ragadt rá a balszerencse. Sosem kellemes élmény a kupakiesés, pláne egy ennyire enervált ellenféllel szemben egy ennyire nyerhető meccsen. És ne jöjjön senki azzal, hogy ez csak a Ligakupa, minden meccset meg kell nyernünk, minden meccsnek van hatása a következőre.A szerda estét nagyrészt távolsági buszmegállókban és buszokon töltöttem. Az egyáltalán nem meglepő november elsejei kirajzást egyáltalán nem meglepő módon egyáltalán nem tudta lereagálni egyetlen Volánbusz társaság sem. Szóval a Stadionoknál fél hét környékén kábé kétszáz ember próbálta felpréselni magát két darab buszra. Nem csoda, hogy nekem sem sikerült, ahhoz is másfél órát kellett várakoznom, hogy a következő buszra felférjek. Az már standard, hogy 20 perces késéssel indulnak a járatok, így a csatlakozást lehetetlen elérni - szóval félúton épp maradt alkalmam arra, hogy Salgótarjánban a helyi McDonald's wifijének hála 8 teljes percet lássak a tegnap esti meccsünkből. Épp akkor csatlakoztam be, amikor Vertonghen bejött, és a második bekapott gólunk után kellett indulnom az aznap esti második buszhoz. Jan eddig álomszerűen teljesített minden meccsén, tegnap viszont Midász király félkegyelmű testvérére hajazott: minden amihez hozzáért szarrá változott. Persze nem lehet hibáztatni az egyenlítő gól miatt, de most nagyon ragadt rá a balszerencse. Sosem kellemes élmény a kupakiesés, pláne egy ennyire enervált ellenféllel szemben egy ennyire nyerhető meccsen. És ne jöjjön senki azzal, hogy ez csak a Ligakupa, minden meccset meg kell nyernünk, minden meccsnek van hatása a következőre.

Sok érdemi mondanivalóm nem lehet tehát a mérkőzésről. A BBC beszámolója alapján kisebb csoda, hogy kiestünk, a Norwich a 80. perc előtt nem is nagyon lépte át a félpályát. Mi pedig nem vittük túlzásba a támadást, de így is elszórakoztunk jó pár prezentálható lehetőséget, mielőtt Bale lába elsült volna. Nyugis, rutinból továbbjutós meccsnek ígérkezett - aztán Jan seggéről bepattant egy öt méterrel kapu mellé tartó lövés, majd egy vitatható hazai szabadot vitathatatlanul tökéletesen tekertek középre, amivel nem tudtak mit kezdeni a védőink, Holt ellenben nagyon is tudott, és kapu felé tehénkedte a labdát, amit Lloris nem tudott megfogni csak maga elé paskolni, a mezőnyjátékosaink pedig lassabban reagáltak az ellenfélnél, és máris adva volt a hátrány. Puff neki. Arról már lemaradtam, hogy a legvégén kaptunk egy véleményes tizenegyest, amit az amerikaiakra jellemzően hajszálpontos erkölcsi iránytűvel rendelkező Dempsey méltóságán alulinak érzett gólra váltani.

Normál esetben nem lenne túl nagy gond egy ilyen kupakiesés, de ez a mostani Ligakupa-forduló épp azoknak a csapatoknak hozott katarzist, amelyeket a legjobban rühell az ember. Az Arse nem kis szerencsével, de mindenképpen tiszteletre méltó elszántsággal állt fel szarrá vert helyzetből, míg a Chelsea sztárjai egy utolsó perces tizivel jöttek vissza a meccsbe a United tarcsi/öregfiúk csapata ellen. Mindkettő olyan lelki fröccsöt adhat az érintett csapatoknak, amely nagyon jól jöhet nekik a bajnokságban is. (Ráadásul nem maradt top10-es csapat rajtuk kívül a kupában, az Arse meg megkapta az egyetlen harmadosztályú ellenfelet.) Ellenben a mi fiainknak minden bizonnyal szarul esett az érezhetően visszafogott ellenfél elleni búcsú. A Norwich igencsak tartalékos volt - oké, mi is a Carroll-Livermore belső középpályával kezdtünk, és Dempsey volt az egy szem csatár, de még így is nyilvánvaló volt, hogy tovább akartunk jutni. Akármennyire is robotpilóta üzemmódnak tűnhetett néha a játékunk. Az amerikai utolsó pillanatos büntetője pedig akár még komolyan oda is vághatott az önbizalmának.

Taktikáról nincs sok értelme beszélni - a kezdőnk tökéletesen alkalmas volt a továbbjutásra, a félidei cserével sem lehet vitatkozni. És tegye fel a kezét, aki szerint volt akár 0.5%-nyi ráció is abban, hogy a Carroll-Vertonghen csere okozza majd a vesztünket. (Azt megmondhatná valaki, hogy a tizi pillanatában pályán volt-e már Defoe - mert ha igen, akkor furcsállom, hogy nem ő végezte el.) Szóval AVB semmi különöset nem csinált, és nem is volt szükség arra, hogy bármit is tegyen - a pályán lévőknek meg kellett volna csinálni a továbbjutást és kész. Hughton ellenben ördögien jól cserélt... a három padról behozott embere közül kettő gólt szerzett, egy pedig gólpasszt érően fejelt kapura. Más kérdés, hogy egy kis koncentrációval elkerülhettük volna, hogy gólt kapjunk, és akkor most nem lenne miről beszélni. Reméljük, hogy valahogy sikerül tanulni ebből a sokadik példából, miszerint addig kell ütni a vasat amíg meleg - sőt, addig ütni kell.

A Wigan ellen javíthatunk szombaton. Ha begyűjtjük a három pontot én gyorsan meg fogok bocsátani a tegnapiért. Ettől függetlenül elszalasztott lehetőség volt arra, hogy kupát nyerjünk - már a negyeddöntők következnek, és az utóbbi két három évhez hasonlóan nagyon foghíjas a legjobb nyolc mezőnye.

COYS!