Naivitás, Tottenham a neved! - Inter 3-0 Spurs (h.u. 4-1)

Az ITV angol kommentátora állítólag leolvasta egy, a padnál Gallas öngólja után hátraforduló klubalkalmazottunk szájáról, hogy nem is a Tottenham lenne, ha nem tennénk meg mindent a kiesés érdekében. Ez így persze nem teljesen fair az ellenfelünkkel szemben, sőt - hiszen az Inter annyi kalapemelgetést érdemel amennyitől Feketelacinak is izomláza lenne. De az tiszta sor, hogy borzasztóan naiv volt AVB hozzáállása a meccshez. Egyrészt nem biztos, hogy a legideálisabb kezdőt tolta pályára. (khm) Másrészt nem biztos, hogy a legideálisabb formációt és taktikát választotta ehhez az idegenbeli kupameccshez. (khmkhm) Harmadszorra viszont oda lyukadok ki, hogy a játékosokon is legalább ekkorát kell csattannia a metaforikus pofonoknak a háromgólos előny leadása miatt. Negyedszerre meg azt is be kell, hogy ismerjem, hogy az erős, tapasztalt ellenféllel szembeni továbbjutás az bizony egy erős, tapasztalt ellenféllel szembeni továbbjutással ér fel.Az ITV angol kommentátora állítólag leolvasta egy, a padnál Gallas öngólja után hátraforduló klubalkalmazottunk szájáról, hogy nem is a Tottenham lenne, ha nem tennénk meg mindent a kiesés érdekében. Ez így persze nem teljesen fair az ellenfelünkkel szemben, sőt - hiszen az Inter annyi kalapemelgetést érdemel amennyitől Feketelacinak is izomláza lenne. De az tiszta sor, hogy borzasztóan naiv volt AVB hozzáállása a meccshez. Egyrészt nem biztos, hogy a legideálisabb kezdőt tolta pályára. (khm) Másrészt nem biztos, hogy a legideálisabb formációt és taktikát választotta ehhez az idegenbeli kupameccshez. (khmkhm) Harmadszorra viszont oda lyukadok ki, hogy a játékosokon is legalább ekkorát kell csattannia a metaforikus pofonoknak a háromgólos előny leadása miatt. Negyedszerre meg azt is be kell, hogy ismerjem, hogy az erős, tapasztalt ellenféllel szembeni továbbjutás az bizony egy erős, tapasztalt ellenféllel szembeni továbbjutással ér fel.

IT'S NOT OVER UNTIL IT'S OVER

Az Inter meccsben volt a 3-0-ás hátránnyal - hallhattuk ezt Friedeltől és még jó pár arctól a mieink közül. Nincs is kétségem afelől, hogy komolyan is vették mindezt. A kétcsatáros felállás is azt mutatja, hogy mindenképpen az idegenbeli gól mihamarabbi megszerzése volt az elképzeléseink középpontjában. Ez a hőn áhított gól azonban az istennek sem akart megszületni - ettől pedig egyrészt mi egyre idegesebbek lettünk, az Inter lelkesedése pedig ennek reciprokával növekedett. A cél az volt, hogy hamvába fojtsuk az olaszok harci kedvét, de a csatáraink súlytalansága és a középpályánk összevisszasága miatt ez nem jött össze. Összejöhetett volna éppen, hiszen voltak teljesen prezentálható lehetőségeink már az első félidőben is, gondoljunk csak Adebayor emelésére vagy Siggy lövésére.

Az Inter persze többet veszélyeztetett mindkét félidőben. A szünet előtt Cassano először Friedelbe bombázta a labdát, majd jó helyzetben eljátszott egy szabálytalanságot a tizenhatoson belül, amiért valami érthetetlen okból nem kapott sárgát - pedig a műesés mellett az obligát hiszti is a csomag része volt. A harmadik lehetőségét már nem puskázta el - Palacio észrevette, hogy totál üres a hosszú oldal, Cassano pedig senkitől sem zavartatva védhetetlenül fejelt. Ez a gól véleményem szerint Walker lelkén szárad - ő volt az, aki totál feleslegesen megpróbálkozott azzal, hogy túljárjon Zanetti eszén az Inter szögletzászlójának közelében. Értitek, Walker. Zanetti eszén. Ez még egy Walkertől lélekben sokkal kiegyensúlyozottabb 22 évestől is felségsértéssel érne fel. A Friedel-korú argentin szépen elállt Walker mímelt beadás-imitálása elől, így sima kirúgás lett a dologból. Holott Kyle ilyen távol a saját kapujától a legbiztosabb megoldást kellett volna, hogy válassza (pöci egy bedobáshoz, vagy visszapassz). Lett ami lett: Walker mérföldekkel pozíción kívül, a helyén pedig érkezik Cassano. Kaphattunk volna még egyet, amikor Őrült Tóni kiugratta Palaciót, aki a kifutó kimozduló Friedel fölött a felső lécre emelt.

Ami szép az szép. Márpedig mi szépen asszisztáltunk.

A második félidő eleje hozta meg kevés értékelhető megmozdulásaink egyikét: Vertonghen viharzott előre egy megszerzett labdával, Adéhoz passzolt, aki sokkoló robbanékonysággal hagyta ott az emberét, simán lement az alapvonalig - a visszapassz azonban nem volt egészen tökéletes Jannak, lövése után a labda pedig a blokkról nem Defoe, hanem az egyik védő elé pattant. Ahogy az első félidőben, ekkor sem aggódtam. Biztos voltam benne, hogy egy gólt begyötrünk. Az Inter ellenben nagyon hamar megszerezte a második gólt - tökéletes lukra futtatás Cambiassótól, Palacio pedig nem hibázott, a legegyszerűbb megoldást választva a hosszú alsóba gurított. Nehéz eldönteni, hogy ki hibázta a legnagyobbat, de alighanem AVB lesz a hunyó, mert Gallas és Friedel sem követett el semmi rendkívüli hibát.

Megdolgoztunk a balszerencsénkért.

A harmadik gólt megint csak szegény Walker-ünk nyakába kell, hogy varrjam. Ráadásul megint Zanetti volt az, aki megszívatta - buta, olcsó, teljesen felesleges szabálytalanságot csalogatott elő Kyle-ból a tizenhatosunk sarkán. Ami utána jött sorszerű volt - Cassano a hosszú irányába küldte a labdát, ami megpattant párszor, és végül Gallas lábáról jutott a hálónkba. Öngól, mert mellé ment volna, viszont ha nincs ott Gallas, akkor is volt interes érkező a kapufánál. Ettől még hibázott a francia, mert épp jól helyezkedett, és ki kellett volna bikáznia a labdát, de az is igaz, hogy gyorsan kellett reagálnia. Hiszitek vagy sem, még ekkor sem féltem a kieséstől úgy istenigazából, sőt abban is bíztam, hogy a hosszabbítást is elkerüljük - bár azt bevallom, hogy ösztönös megérzés volt ez semmint a látottak alapján levont megnyugtató következtetés. Ja, és persze hibás ösztönös megérzés. Amikor Walker akasztásánál a mi fiunk kapott sárgát színészkedésért (még egyszer: Cassano nem kapott ugyanettől a bírótól, ugyanezen a mérkőzésen), akkor már úgy voltam vele, hogy jöjjön csak az a hosszabbítás. Az utolsó pillanatokban mindkét csapat eldönthette volna a továbbjutást: Naughton a semmiből varázsolt elénk egy álomszép bombalövést, amit Handanovic még épp kipiszkált a hosszú sarokból, majd Cambiasso került ziccerbe a mi kapunk előtt Gallas szerencsétlenkedése után.

Nekünk az ilyesmi messze nem ziccer. Bravó.

A hosszabbításban aztán megérkezett az a gól, aminek optimális esetben nyitnia kellett volna az estét. Ha minden igaz még Gallas is kihagyott egy komoly gólszerzési lehetőséget - de erről én lemaradtam. 3-1-nél totál megnyugodtam - amikor azonban Ricky befejelte a Vertonghen feje fölött átszálló Cassano beadást már láttam magam előtt az ötödiket is. 3-1 után, egy ilyen 90 percet követően nem hittem volna, hogy képtelenek leszünk a hátralévő 15 percben végig koncentrálni. Ha másért nem, hát a nagy ijedtségre való tekintettel. De nem változott semmi, továbbra is elég nagy volt a fejetlenség hátul, nem nyugodtunk meg, az Internek pedig nem ment el a kedve. Halhatatlan történet lett volna, ha az Inter megcsinálja - odakerültek volna a Depor mellé az örökké emlegetett feltámadók közé. Cambiasso lábában és Ranocchia fejében maradt az igazi csoda.

Nem hallgatunk a szép szóra.

Egyébként a számok is azt mutatják, hogy az Inter kezdeményezőbb és jóval pontosabb volt mint mi. A kapuralövések aránya 21-11 (13-6) [4-1...] volt - nem tudom, hogy volt-e már olyan a szezonban, hogy ennyiszer engedtük az ellenfelet lövöldözni. Úgy tűnik Dawson valóban legalább annyira fontos ember a védelmünkben, mint Vertonghen.

Bírózni felesleges ugyan - meccset befolyásoló hibát nem vétett -, de annyit azért megjegyeznék, hogy engem kurvára idegesített végig. Lehet, hogy a horvátjainktól való gyors megszabadulásunkat éreztem az attitűdjén, de a négy sárga a tíz szabálytalanságunk mellé kicsit erősnek tűnik.

ERKÖLCSI GYŐZELEM

Nem értem az erkölcsi győzelemről szóló megjegyzéseket - egy oda-visszavágós párharcról van szó. Nem a tegnapi meccsről szól ez az egész, hanem a két meccs összegéről. Londonban kicsit kifejlettebb ragadozó hajlammal rúgtunk volna az Internek egy hatost. Erkölcsi győztesek lettünk volna akkor? Vagy erkölcsi győztesek voltunk, hogy sokkal jobban játszva 3-0-ra legázoltuk az ellent? Nem. Sima, mezei, világi győztesek voltunk. Az Internek kutya kötelessége volt most megmutatni, hogy ők bizony nem a Pornóapáti TC, hanem egy erős európai topcsapat. Megtették, gratulálok nekik - de ez volt a legkevesebb, igen, a legkevesebb, amit megtehettek a múlt csütörtök után. Nem arról volt szó, hogy 300 spártai szembeszállt 100.000 perzsával. Ne essünk túlzásokba. Megmutatták, hogy valójában nem rosszabbak, mint a mieink - ezzel együtt kiestek. Csakúgy, mint a Lyon. Megkaptunk egymás után kettőt a mezőny legerősebb csapatai közül, és továbbjutottunk. Hibákat vétettünk mind a Lyon, mind az Inter ellen - de ez benne van a játékban. AVB nagyon jó kis edző, a korához képest nagyon tapasztaltnak mondható - de csak a korához képest. Tegnap is nyilvánvalóvá vált, hogy egy-két, a partvonalon eltöltött évtizedet nem lehet elméleti síkon bepótolni. Lesz ő még bölcsebb. Ráadásul még mindig kevesebb mint egy éve van a csapatnál. Csak tanulja a dörgést, még nem ismeri igazán, és a játékosait sem térképezte még fel tökéletesen.

COME ON YOU SPURS!

U.i.: tisztelet a Budapest Spurs zászló büszke tulajdonosainak! Nem lehetett éppen felhőtlen a szórakozásuk, de azért mégis továbbjutást ünnepelhettek a helyszínen. Egon bá beszámolójának a fonákjaként tőlük is nagyon szívesen olvasnánk a élményekről. A Spurs-szurkolói léthez ezek a meccsek is legalább annyira hozzátartoznak mint a klasszikus glory-glory éjszakák a Lane-en.