Önmagunk legyőzése: Pool 3-2 Spurs

Megszokott klisé, hogy a siker érdekében sokszor önmagunkat kell legyőzni - nos, Liverpoolban immár a szezonban másodszor mutattuk be, hogy ugyanezen a módon a vereséget is össze lehet hozni. Sorsszerűnek is tűnhet, hogy a legutóbbi bajnoki vereségünk szintén ebben a városban született, illetve az, hogy az akkori Everton elleni meccsen is mi ajándékoztuk el nagyon előzékenyen a három pontot. Előrebocsátom, hogy mindezt csak összefoglalókra hagyatkozva állíthatom, hiszen a mérkőzésből egyetlen percet sem láttam (ugyanazon okból, amiért beharangozó sem készült, ezúttal is elnézést a kimaradásért). A számok alapján fölényben játszottunk (több helyzet, több kaput eltaláló lövés), de az első félidőben nem sok mindent tettünk le az asztalra, a Pool ellenben ebben a játékrészben szerzett egy pompás gólt. Szünet után gyorsan fordítottunk, és a harmadik gól megszerzésére több prezentálható lehetőségünk is akadt, többek között egy már-már megszokott Sigurdsson-kapufa - még egy párhuzam az Everton elleni decemberi meccsel. Aztán adtunk két gólpasszt a Poolnak, akik nem hibáztak - ezek miatt Walker, Lloris és Defoe kerülnek a szégyenpadra.Megszokott klisé, hogy a siker érdekében sokszor önmagunkat kell legyőzni - nos, Liverpoolban immár a szezonban másodszor mutattuk be, hogy ugyanezen a módon a vereséget is össze lehet hozni. Sorsszerűnek is tűnhet, hogy a legutóbbi bajnoki vereségünk szintén ebben a városban született, illetve az, hogy az akkori Everton elleni meccsen is mi ajándékoztuk el nagyon előzékenyen a három pontot. Előrebocsátom, hogy mindezt csak összefoglalókra hagyatkozva állíthatom, hiszen a mérkőzésből egyetlen percet sem láttam (ugyanazon okból, amiért beharangozó sem készült, ezúttal is elnézést a kimaradásért). A számok alapján fölényben játszottunk (több helyzet, több kaput eltaláló lövés), de az első félidőben nem sok mindent tettünk le az asztalra, a Pool ellenben ebben a játékrészben szerzett egy pompás gólt. Szünet után gyorsan fordítottunk, és a harmadik gól megszerzésére több prezentálható lehetőségünk is akadt, többek között egy már-már megszokott Sigurdsson-kapufa - még egy párhuzam az Everton elleni decemberi meccsel. Aztán adtunk két gólpasszt a Poolnak, akik nem hibáztak - ezek miatt Walker, Lloris és Defoe kerülnek a szégyenpadra.

KESERGŐ

Az, hogy Stewart Downinggal gólt rúgattunk mindent elmond arról, mennyire nevetségesek voltak a vereség körülményei. Előbb-utóbb persze várható volt, hogy beüt egy ilyen meccs, amikor már Livermore 85. perces becserélése sem tudná a javunkra fordítani a történéseket. (Egyébként az értékelendő, hogy Jake-kel a kezdőben is megnyerhettünk volna egy jó formában lévő Pool elleni idegenbeli bajnoki meccset.) Anno az Everton ellen sem érdemeltünk vereséget, és nekem úgy tűnik, hogy tegnap sem - a döntetlennel szemben viszont olyan sok panaszunk nem lehetett volna. Ráadásul a hazai Pool elleni meccsünkön meg 20 percnyi játékkal húztuk be a győzelmet, tehát tekintsünk úgy erre a párharcra, hogy az egy győzelem-egy vereség leosztás 50%-kal több pontot hozott a konyhára, mintha a játék képének mindkét meccsen jobban megfelelő ikszek materializálódtak volna a valóságban is.

AVB meccs utáni nyilatkozatában arra fókuszált, hogy a kezünkben volt a meccs 2-1 után, de nem tudtuk bevinni a döntő döfést - a vereséget pedig főleg a mi egyéni hibáink számlájára írja, és nem a házigazdák ellenállhatatlan játékának gyümölcsét látja benne. Első látásra ez akár wengeri szinten savanyú szőlőnek is tűnhet, de szerintem igaza van: a Liverpool nagyon motivált volt és a lendületükkel és a sebességükkel rászolgáltak a jó eredményre (ezt AVB is kiemelte), de a két gólpasszal akkora segítséget nyújtottunk nekik, hogy azt nem lehet figyelmen kívül hagyni az értékelésnél.

KI NEM KÉNYSZERÍTETT HIBÁK

Walker hátrapassza egészen érthetetlen volt, ahogy Lloris bénázása is - Vertonghent nem érheti kritika, hiszen nagyon közelről jött a lövés. Az, hogy Downing minden bizonnyal becsukott szemmel elsütött lövése majdnem eltalálta a gólvonalon részletkérdés, aminek csak annyi a funkciója, hogy még jobban felidegesítsen bennünket a találat. Defoe pedig Suarezt szöktette a tizenhatosunkon belül - egyszer kapott ő is egy csodás gólpasszt Carlton Cole-tól a West Ham ellen pár éve, most ezt is behajtotta rajta a sors.

A tizi szerintem adható kategória volt - bőven volt kontakt Assou-Ekottótól, és onnantól vajmi keveset számít, hogy feltétlenül el kellett-e esnie Suáreznek vagy sem. Valami szinten akadályozva volt a kapu felé történő mozgásban, a labda meg nála volt. Egyébként is, a Guardian minden bizonnyal teljesen pártatlan (khm) tudósítója szerint legalább négy 100%-os tizenegyest nem adott meg a bíró a Liverpool-nak, míg a mi egyik gólunk előtt Bale sárgát érően szimulált... Szóval végeredményben örülhetünk, hogy nem lett kiütés a vége.

A Liverpool ezzel feljött a hatodik helyre, kilenc ponttal állnak mögöttünk. A Chelsea elmaradt meccsének pótlása után alighanem újra a negyedik helyen találjuk majd magunkat. Hátravan még sok nehéz, és pár nagyon nehéz meccs - a vasárnapi vereség tragikomédiát idéző körülményeinek nem szabad, hogy hatása legyen a folytatásra. AVB-nek meg kell mutatnia, hogy kezelni tudja a szituációt. Az Arse elleni őszi vereségre tökéletesen reagált a csapat, a portugál dolga, hogy bebiztosítsa ennek a némileg hasonló idegenbeli kudarcnak a hasonlóan gyors feldolgozását. Nekünk, szurkolóknak elképesztően dühítő volt a vasárnapi végjáték - a játékosokat minden bizonnyal hatványozottan kiborította a pontok elherdálása. Legtöbbjükben élénk élmény lehet a tavaly tavaszi kapitulációs hadművelet, bízzunk benne, hogy erre gondolva elkerülik az akkori hasonló forgatókönyvet.

Csütörtökön reméljük lesz okunk az örömködésre. A bajnokságban nincs olyan meccs, ahol elfogadható a vereség (ez sem volt az), Milánóban akár ki is kaphatunk.

COME ON YOU SPURS!!!!!!