Csillagok háborúja: Új remény (Szezonbeharangozó)

Persze ki tudja? Lehet hogy váratlanul mégsem egy óriási Mon Calamari cirkáló, hanem egy kis X-szárnyú vadászgép robbant hatalmasat – merjünk nagyot álmodni, vagy maradjunk a realitások talaján?

Legyünk talán mérsékelten optimisták: bízzunk abban, hogy Gareth Bale nem áll át az erő sötét oldalára (az újabb nagybevásárlási hullám sajnos nem ezt sejteti) és vele közelebb leszünk a dobogóhoz, mint hozzánk az ötödik helyezett (Arsenal? Liverpool? Villa?) gárda.

Ősi és első számú riválisunk, a Darthsenal nem erősödött, mi viszont egyre izmosabban lázadhatunk a „nagy kvartett” ellen, így nem is lehet más a minimális cél, mint megszerezni a negyedik helyet!

Komplettnek tűnik a flottánk, bár az egyetlen poszt, ahol hiányok jelentkezhetnek, éppenséggel az egyik legfontosabb. Haladjunk - majdnem - sorban és bizonyítsuk be, hogy mienk a 4. legerősebb játékosállomány, hogy nem véletlenül viszketnek a tenyerek, és hogy van alapja a felfokozott várakozásnak:

Kapunk legutóbb neonzöldben virító őrzője, az isteni Hugo Lloris az egyik (?) legjobb a ligában – idióta hibát legfeljebb évente követ el, ráadásul a felkészülési meccseken az idei egyet már letudta. Szürkének tűnik a srác, de csak azért, mert a földöntúli bravúrjai is totál természetesnek hatnak. Brad Friedel – mint Obi van Kenobi mester – bármikor bevethető, de ne is várjunk mást: hajlott kora ellenére bármikor készen áll fénykardot rántani (és mészcsíkot koptatni). Heurelho Gomes sorsa egyelőre kérdéses, de rá kora ellenére idén is csak kölcsönadott padavan szerepe várhat.

Középpályánk középső része a védekező szekcióban birodalmi csillagrombolókkal szemben sem esélytelen: Sandroval, Paulinhoval, Etienne Capoué-val, (esetleg Mousa Dembélével) egyértelműen ligaelit osztagról beszélhetünk, ráadásul Scott „Kapitány” Parker és Tom ”Passzok Ura” Huddlestone távozása, valamint Jake Livermore kölcsönbe adása ellenére is bőven rotálható. Előttük Gylfi Sigurdsson, Lewis Holtby és Dembélé kell(ene), hogy gondoskodjon a támadásokról és a váratlan húzásokról, Thomas Carroll pedig nézheti őket a kispadról és bizonyíthat az EL meccseken. Ez a hármas/négyes nem fogja ugyan felforgatni a bolygónkat (hát még a messzi-messzi galaxisokat), de különösebb kritika sem érheti, különösen ha néha Bale is középre kavarodik. (Willian esetleges érkezésével egy csapásra értelmet nyerne a finesz kifejezés csapatunknál.) A széleken továbbra sincs okunk panaszra: Bale és Aaron Lennon bármelyik együttesében elférne, mögöttük az aránylag ígéretesen debütáló Nacer Chadli és Andros Townsend ideálisnak tűnik a tehermentesítésre (tavaly ráadásul az izlandi és a német is játszott szélsőt), no és szélsővédőink is előszeretettel kalandoznak előre.

És a nagy hír, ami bejárta az univerzumot: meghallgatásra találtak a szurkolók imái és Levy nem kizárólag az akciós polcról vásárolt a szupermarketben, nem csak egy eldugott bolygó eldugott sivatagának eldugott csehójában kutakodott támadóért, hanem kinyitotta a pénztárcát és eurotízmilliókat áldozott egy elit spanyol jedi lovagért. Ilyen se volt az elmúlt években: elöl is megvagyunk! Míg legnagyobb ellenlábasunk egy szem jólfésült Giroud-val, addig mi egy igencsak komoly Soldado-Adebayor-Defoe nehéztüzérséggel variálhatunk és támadhatunk a Halálcsillagért.

Ami némi aggodalomra adhat okot, az a védelmünk közepe. Bár a Jan Vertonghen – Younes Kaboul páros egy gyors téglafal, amely alaphelyzetben vetekszik az Endor erdőholdjáról táplált legminőségibb energiapajzzsal és nemes egyszerűséggel szereli le a rohamosztagosokat, nem valószínű, hogy a teljes szezont végig tudja játszani, utóbbi ráadásul sérülése után egyelőre még csak keresi tavalyelőtti formáját. Mögöttük a csupaszív, hajtós és rutinos, de nem éppen villámléptű Michael Dawson az elsőszámú helyettes – kényszermegoldásként Capoué jöhet szóba, remélhetőleg jól mozog majd ezen a poszton is. A jobb oldalon az ifjú SKyleWalker a flegmasága ellenére biztos pont, bár druszája, Naughton lassan megérkezhet a nyakára. A bal oldalon annyiban más a helyzet, hogy ott a kameruni Benoit Assou-Ekotto kötény- és esernyőcselei, valamint mértaninak szánt, 50 méteres indításai és keresztlabdái nem kápráztatták el Master Boas-t, aki ezért Danny Rose szerepeltetésére szavaz – sajnos azonban az ő megbízhatósága sem éppen híres (Ezekiel Fryers egyelőre a talán beválik kategória, akármekkora is a midiklorián szintje).

Idén tehát posztra igazoltunk, ahogy azt szerkezet megkövetelte: majd’ minden csapatrészbe érkezett erősítés (Etienne Capoue, Nacer Chadli és Roberto Soldado egyaránt sikerrel mutatkozott be a csatatéren), ráadásul csak perememberek távoztak (Világklasszisunk, Gareth Bale! Téged, akit csábít a Galaktikus Birodalom, ugye Hűség a neved?!). AVB tehát bátran rotálhat, formaingadozás, kisebb sérülés nem okozhat akkora felfordulást mint korábban, egyszerűen mert bő a keret.

Jó úton járunk, hiszen a holtszezonban mennyiségben és minőségben, az első fordulóban pedig a javunkra megítélt büntetők számában is előreléptünk tavaly óta. Már csak egyetlen „apró” feladat van hátra: ezt tenni a tabellán is, és akkor szép fejezettel bővül a Klub, a Törpe, az MTHSzE, Daniel Levy és George Lucas históriáskönyve.

Idén új remény támadt. May the force 4th be with you!

Come On You Spurs!