Spurs-United

Itt a lehetőség, hogy főnix madárként föltámadjunk az Etihadban átélt tisztítótűzből. Ha mégsem sikerülne, akkor pedig serceghetnek tovább a lángok a bajnoki szezonunk egyre csak üszkösödő maradványai fölött. Persze túlzás lenne még kijelölni a saját sírhelyünket, hiszen nincs messze a minimális célként kitűzött negyedik hely, de azért van ok az aggodalomra. És immár nemcsak a mutatott játék miatt, hanem a szerzett pontok tekintetében is. Jelenleg nemcsak az egyre martinezesebben nyomuló Everton, hanem a Southampton és a Lane-en is tovább bátorított Newcastle is közelebb van a BL-helyekhez, mint mi. A válogatott szünet két oldalán két egyenlően megsemmisítő eredménnyel rukkoltunk elő. A hazai 0-1 semmivel sem volt kisebb csapás, mint az olajkutak árnyékában beszerzett fenyítés. A Seriff és a Tromso oldalán bemutatott lébecolást nem veszem számításba - kis túlzással olyan ez az idei EL-csoportkör, mintha szeptemberben bekapcsolódtunk volna az FA-kupa küzdelmeibe. És még ott sem tudtunk örömfocit bemutatni, egyetlen egyszer sem. A United azonban AVB eddigi Spurs-edzőként eltöltött hónapjai alatt kedves ellenfélnek bizonyult. Tavaly egy győzelem és egy döntetlen volt a mérlegünk ellenük - és a kettő közül az ikszes meccsen érdemeltük volna meg jobban a három pontot.Itt a lehetőség, hogy főnix madárként föltámadjunk az Etihadban átélt tisztítótűzből. Ha mégsem sikerülne, akkor pedig serceghetnek tovább a lángok a bajnoki szezonunk egyre csak üszkösödő maradványai fölött. Persze túlzás lenne még kijelölni a saját sírhelyünket, hiszen nincs messze a minimális célként kitűzött negyedik hely, de azért van ok az aggodalomra. És immár nemcsak a mutatott játék miatt, hanem a szerzett pontok tekintetében is. Jelenleg nemcsak az egyre martinezesebben nyomuló Everton, hanem a Southampton és a Lane-en is tovább bátorított Newcastle is közelebb van a BL-helyekhez, mint mi. A válogatott szünet két oldalán két egyenlően megsemmisítő eredménnyel rukkoltunk elő. A hazai 0-1 semmivel sem volt kisebb csapás, mint az olajkutak árnyékában beszerzett fenyítés. A Seriff és a Tromso oldalán bemutatott lébecolást nem veszem számításba - kis túlzással olyan ez az idei EL-csoportkör, mintha szeptemberben bekapcsolódtunk volna az FA-kupa küzdelmeibe. És még ott sem tudtunk örömfocit bemutatni, egyetlen egyszer sem. A United azonban AVB eddigi Spurs-edzőként eltöltött hónapjai alatt kedves ellenfélnek bizonyult. Tavaly egy győzelem és egy döntetlen volt a mérlegünk ellenük - és a kettő közül az ikszes meccsen érdemeltük volna meg jobban a három pontot.

AVB

Menedzsernek lenni nem kíván hihetetlen mennyiségű szakértelmet. Rengeteg egybites figura dolgozik évek óta a PL-ben, és a klubjaik lehetőségeihez képest nagyon is jó eredményeket érnek el, de legalábbis szégyent nem vallanak. Gondolhatunk itt Allardyce-ra vagy Pardew-ra, de több példát is találhatunk. AVB-t nem tartom csúcsedzőnek, de egy jó közepes, két lábbal a földön járó, az ellenfelekből alaposan felkészülő focibuzinak igen. Meggyőződésem, hogy ennek elégnek kell lennie az elfogadhatóan eredményes szereplés mellett a relatíve látványos, élvezhető játékhoz is. Éppen ezért eléggé hülyén nézek mostanában magam elé, amikor a csapat valamelyik meccsét adják a tévében. Minden adott ahhoz, hogy egész jól játsszunk, hogy gólokat szerezzünk, de mégsem akaródzik beindulni a gépezet. Remélem, hogy csak idő kérdése - ahogy nehéz túllihegni annak a fontosságát, hogy két szezon alatt már másodszor cserélődött ki a fél csapat, és újra elveszítettük a legjobb játékosunkat.

THFC V MUFC

Közmondásosan szarul ment AVB érkezéséig Fergiék ellen a csapatnak. Bár sokszor csak a szerencse mentett meg bennünket a győzelemtől, de akkor is eléggé lehangoló az eredménysor. Tavaly azonban egy szerencsének nevezhető idegenbeli győzelem után egy, még az utolsó perces egyenlítéssel is balszerencsésnek nevezhető döntetlent játszottunk velük. A szezon legszebb emlékei közé tartoznak azok a meccsek (izgalmasak is voltak amellett, hogy négy pontot hoztunk rajtuk).

Remélem ezt észben tartva készültek a srácok a mai találkozóra. Olyan sok minden dl el a fejekben, hogy ha rá tudnánk hangolódni a tavalyi hullámhosszra, az már egy jó kiindulási alap lenne.

Az már kevésbé jó alap, hogy Rose, Eriksen és Adebayor sem áll rendelkezésre. Mindhárman szerephez juthattak volna, így kifejezetten idegesítő a sérülésük. A United-nél a régóta betegeskedő Fletcher mellett Carrick lesz még távol. RVP, Vidics és Rafael felépültnek nyilváníttattak a mai meccsre.

A United egy igazán tiszteletreméltó 5-0-ás kiütéssel hangolódott a mai találkozóra - és a Leverkusen nem kutyaütő csapat. Mi egy kelletlen 2-0-át hoztunk haza a Sarkkörön túlról, ahol a műfüves pálya miatt Soldado játszotta végig a 90 percet - hiszen Defoe a legutóbbi két alkalommal, amikor hasonló borításon kellett fociznia megsérült, annak rendje és módja szerint. Így most jó eséllyel JD-vel a kezdőben vágunk neki a meccsnek. De ebben sem vagyok biztos (azért Soldado sem fáradhatott el olyan nagyon). A két brazil nem utazott ki Norvégiába, így szerintem visszatérnek a kezdőbe - van mit javítaniuk a múlt vasárnap után.

Lloris

Walker - Dawson - Kaboul/Vlad - Vertonghen

Sandro - Paulinho

Lennon - Holtby - Lamela

Defoe.

Valami ilyesmire számítok - a hétközi kezdő alapján. Holtby nem sokat mutatott mostanában, Lamela sem tudott sokat hozzátenni a támadásainkhoz az Etihadban. Kaboul és Dawson pedig egyenesen borzalmasak voltak. De nincs mit tenni. Jobb lenne, ha Vertonghent és Vladot raknánk középre, a balbunkó helyére pedig improvizálnánk valakit? Lehet, hogy rosszabb se lenne... Nekem Holtby és Siggy közül még mindig az izlandi tetszik jobban - szerintem mindent tud amit a kis német, de mellé jól seggbe is tudja rúgni a labdát. Viszont nyolcvan percet játszott csütörtökön.

Mindegy, no. Bízzunk benne, hogy a 0-6 miatt érzett szégyen lesz akkora motiváló erő, hogy előhozzon a fiúkból egy igazi példás teljesítményt. Muszájos.

COME ON YOU SPUUUUUURRRRRRSSSSSS!!!!!!!!