Liverpool-Tottenham

Oké, most megint egy olyan meccs következik, ami rossz esetben oltári kellemetlen élményt is kínálhat, jó esetben játszunk egy jó, szoros meccset, a legjobb esetben pedig egy héttel kitoljuk a negyedik hely kegyetlen délibábjának szertefoszlatását. Mert sajnos arra még egy esetleges anfieldi győzelem esetén is nulla az esélyünk, hogy a maradék hat meccsen hat pontot hozzunk a gúnárokon. De még arra se vennék mérget, hogy Martínez aranylábú fiait be tudnánk fogni - ők néggyel állnak jobban vesztett pontok tekintetében, és ma délután a már többé-kevésbé másodosztályú Fulham vendégszeretetét fogják - minden valószínűség szerint szó szerint - élvezni. Éppen ezért szerintem nem túl korai pálcát törni Sherwood fölött: sajna megbukott. Négy lehetséges út is állt előtte az instant mennybemenetelhez - három kupa és a BL-hely. A kupákból a lehető legrövidebb úton kiestünk (az EL-től igazság szerint már a Dnyipró ellen el kellett volna búcsúznunk, de abból sikerült valami egészen szépet kihozni). A bajnokságban pedig már hetekkel ezelőtt (Norwich) feliratkoztunk a futottak még listájára, és még az esetleges sebtapaszok helyett is sikerült új égési sérüléseket összeszedni (NLD, Abramovics). Gondolom vannak köztetek olyanok, akik szerint még nincs minden veszve, de higgyétek el, hogy minden remény csak délibáb. Matematikailag persze még minden lehetséges. A United is lehet még bajnok idén.

Ettől még minden meccsnek úgy kell nekimennünk, hogy meg kell nyerni. Tartalékolni nincs mire. Nincsenek prioritások, minden meccs egyformán fontos - és tulajdonképpen egyformán nehéz is. Persze nem egy kategória Suarezre szájkosarat rakni és mondjuk Altidore-t megakadályozni a gólszerzésben, de minden csapat eléggé összetett kihívást jelent.

CSAPATHÍREK

Walker, Capoue, Lamela és Vlad még mindig hiányoznak, Dembélé visszatérhet és minden jel szerint Adebayor is újra hadrendbe állhat - bár nála a doki mondja majd ki az utolsó szót a meccs előtt nem sokkal. Ellenfelünknél mindenki makk egészséges az egy szem José Enriquét leszámítva. A várható kezdőnket king_aranarth tesvérünk már hét közben ismertette, de tekintve, hogy Csernobilból azóta sem szállították le a megrendelt tíz Nabil Bentaleb-klónt, így alighanem várnunk kell még Sherwood ideális homogén kezdő tizenegyére.

Itt az én preferált kezdőm:

Lloris

Kaboul - Dawson - Vertonghen - Rose

Lennon - Paulinho - Sandro/Siggy - Eriksen

Soldado - Adebayor.

Kukába dobnám az ésszerű óvatosságot, és a korai Sherwood-kezdők szellemében küldeném csatába a srácokat. Kaboult kitolnám szélsőhátvédnek - kevesebb kockázatot látok benne, mint Naughtonban, meg aztán a BL-t hozó idény hajrájában kifejezetten jól játszott ezen a poszton. (Az ő elfutásából szereztük meg azt a mindent eldöntő Crouch-gólt az Etihadban. Mármint az elsőt, nem az egy évvel későbbi öngólt.) Lennonnak megmondanám, hogyha meccs végére nem fut kétszer annyit, mint Adebayor, akkor mostantól csak lapos talpú cipőben járhat szórakozó helyekre. Paulinho és Sandro elvileg dominálhatna is középen - a frissebb brazil pedig felszabadultabban járulhatna hozzá a támadásépítésekhez. Eriksen jelenléte fontos, mert ő akkor is tud gólt szerezni, ha szarul játszik. A két csatárt meg azért erőltetném, hogy legyen minimum féltucat kapuralövésünk.

Persze mindez csak az én vágyálmom, amiben nem is biztos, hogy olyan sokan osztoztok velem. A valószínűsíthető kezdőnk valahogy így festhet majd:

Lloris

Naughton - Kaboul - Vertonghen - Rose

Bentaleb - Dembélé/Sandro

Lennon - Eriksen - Chadli

Adebayor/Soldado.

Ez sem tűnik amúgy olyan rossz tizenegynek. Bentaleb helyett egy brazil, és Chadli helyett Siggy, és tulajdonképpen ezt is aláírnám. Sőt, az biztos, hogy sokkal biztonságosabbnak tetszik, mint a fenti alternatíva. Ezzel a tizeneggyel azonban nagy az esélyünk arra, hogy egy rossz meccsen kapunk ki hasonlóan simán, mint azt a másik kezdőnél egy szórakoztató kis adok-kapok keretében tennénk.

MILESZ?

Nem igazán tudok találgatni. Sanszos a vereség, de hogy milyen lesz a meccs képe arról fogalmam sincs. Valami szinten örülnék egy egygólos vereségnek is, ha úgy érezhetnénk a lefújáskor, hogy akár fordított előjellel is reális lett volna ugyanez a végeredmény. Hiszen Rodgers tisztában van a kerete erejével, és azzal is, hogy kit hol, mikor kell és érdemes felhasználni. Míg nálunk ugye ezzel óriási hiányosságok vannak.

Több szempontból is figyelemreméltó egyébként Rodgers és a Pool idei diadalmenete. A kerethez idén hozzácsapódó emberek szinte egyáltalán nem vették ki a részüket a minőségbeli változásból (oké, Mignolet szilárd kis kapus, de ugyanott tartanának Begovic-csal vagy Ben Fosterrel is). Tavaly (meg tavalyelőtt, stb.) még simán jobbak voltunk náluk, idén pedig ők még egyértelműbben fölénk nőttek. Ennyit számít persze Bale, nem is annyira meglepő. Mindenesetre az elmondható, hogy megint jól odavert nekünk a Real és Levy üzleti érzéke. Hatalmas lehetőség volt ez az év a United omladozásával, Mourinho hülyeségével, Pellegrini demichelis-ezésével és az Arse egy helyben topogásával. Ezt a történelmi lehetőséget ragadta meg a Pool két kézzel, és visszajuttatták magukat a BL mezőnyébe. Gratula nekik, őszintén, még akkor is ha kevés csapatot rühellek alapjáraton náluk jobban. Szép játékkal, sok góllal, bátran játszva érték el a céljukat - és a sorstól ehhez megkapták azt a bónuszt, hogy a United könnyen lecsúszhat az európai kupaszereplésről is.

HASRAÜTÉS

Mint mindig, most is a mi sikerünkre tippelek. Megindokolni nem tudom, hacsak azzal nem, hogy Rodgers-ék túlságosan elbízzák magukat, és ilyen esetben a Hull City is meglepheti őket, mi pedig elvileg több veszélyt tartogatunk a kapujukra, mint Livermore-ék. Gólt mindenképp kapunk majd. Akár többet is. De jó lenne mindenkit meglepni egy sikerrel!

COME ON YOU SPUUUUURRRRRRSSSSSSSSSS!!!!!!!!!!!!!!!!