Tottenham 4-0 QPR - Csaszik voltunk a Csőszök ellen

Váratlanul könnyű győzelemmel leptek meg bennünket a srácok vasárnap. A West Ham elleni meccsel ellentétben most huzamosabb ideig meg tudtuk valósítani az agresszív letámadást, az utolsó öt perctől eltekintve egy olyan periódusa sem volt a mérkőzésnek, amikor a QPR játékosai nyugodtan járathatták volna a labdát. Így Lloris kapuja is csak egyszer volt veszélyben a hajrát megelőzően, amikor Barton hosszú indítását Phillips csodásan kapta le a levegőből, hogy aztán Kaboul mellett a kijövő Lloris-tól talán kicsit megijedve a kapu mögötti széksorokba panyenkázza a ziccert. De ez a meccs most nem a védelmünkről szólt, hanem a támadójátékunkról. A négy gólunk mind különböző volt: az első egy középpályás labdaszerzésből indult, a második szöglet utáni fejes, a harmadik egy labdafényezős két és fél perc utáni ritmusváltás terméke, a negyedik pedig leginkább kontraként kategorizálható. Emellett volt még egy kapufánk egy 25 méteres szabiból. Tehát nem lehet a srácokra fogni, hogy egysíkú lenne a játékunk.Váratlanul könnyű győzelemmel leptek meg bennünket a srácok vasárnap. A West Ham elleni meccsel ellentétben most huzamosabb ideig meg tudtuk valósítani az agresszív letámadást, az utolsó öt perctől eltekintve egy olyan periódusa sem volt a mérkőzésnek, amikor a QPR játékosai nyugodtan járathatták volna a labdát. Így Lloris kapuja is csak egyszer volt veszélyben a hajrát megelőzően, amikor Barton hosszú indítását Phillips csodásan kapta le a levegőből, hogy aztán Kaboul mellett a kijövő Lloris-tól talán kicsit megijedve a kapu mögötti széksorokba panyenkázza a ziccert. De ez a meccs most nem a védelmünkről szólt, hanem a támadójátékunkról. A négy gólunk mind különböző volt: az első egy középpályás labdaszerzésből indult, a második szöglet utáni fejes, a harmadik egy labdafényezős két és fél perc utáni ritmusváltás terméke, a negyedik pedig leginkább kontraként kategorizálható. Emellett volt még egy kapufánk egy 25 méteres szabiból. Tehát nem lehet a srácokra fogni, hogy egysíkú lenne a játékunk.

GÓLOK

Egy középpályás ütközéssel indult - ha jól láttam Eriksen volt az, aki a szabályosság határán akasztotta össze a bajszát Rémy-vel, a szabad labdára Bentaleb csapott le, Adénak passzolt, aki egészen tanári módon hozta ziccerbe Chadlit. A belgának még bőben volt tennivalója - de tökéletesen oldotta meg a helyzetet: gyönyörűen levette mellel, aztán egy finom pöcköléssel továbbított a hálóba a kirepülő Green felett.

A második gólunk Eric Dier-ről szólt. Ő harcolta ki a szögletet - és kérte a rövidre a labdát. Lamela pedig oda is lőtte - erős, íves, kissé lapos szöglet volt, az a fajta, amiben megvan a kellő sebesség ahhoz, hogy meg se kelljen igazán fejelni. Dier amúgy PL-történelmet írt ezzel a góllal - még ha olyan igazi erőltetett Guinness-rekord jellege is van a dolognak: ő az első védő, aki első két bajnokiján egyaránt gólt szerzett.

A harmadik gólunk a már szinte híressé vált 48 passzt követő Chadli fejes. A 48 passzt nem dimenzionálnám túl - magához a gólhoz, csak az utolsó 4-5-nek volt érdemi köze. A 48 passz inkább abból a szempontból érdekes, hogy mennyire labdabiztos és nyugodt ez a mostani Spurs. Mindkettőt üdítő volt látni. A gól közvetlen előzményéhez annyi tartozik, hogy Dier Eriksenhez passzolt a kezdőkörben, aki Lamelát hozta játékba - ő elengedte maga mellett a labdát ezzel már egy ellenfelet meg is tévesztett, aztán Dunne és Isla mellett is nagyon könnyedén szökellt el. A beadása pedig úgy is tökéletes volt, hogy futtában követte el. Tehetséges bokája van a srácnak, na. Chadli mellett Ade is fejelésre készen várta a beadást - és arra is felhívnám a figyelmet, hogy Dier is a tizenhatoson belül helyezkedett!

A negyedik gólt Lloris indította útjára - Rose-hoz passzolt, ő Chadlival játszott össze, a belga két QPR-os figyelmét is magára vonta, míg Rose begyújtotta a rakétákat és surranópályán az oldalvonalon túl berobbant az üresen maradt területre. Chadli azonnal kapcsolt és centire pontos labdát tett az útjába, Rose is hasonlóan precízen játszott Adebayor elé, aki kapásból bepasszolta Green mellett. Csodaszép kontra volt.

MEN OF THE MATCH

Nehéz lenne egy darab meccs emberét választani. Dier megint hibátlanul teljesített, labdákat szerzett, egyszer sem játszották át, hozzájárult a támadásainkhoz és gólt is szerzett. Tökéletes hazai bemutatkozás. Adebayor is nagyon hasznos volt végig - gól-gólpassz kombináció, ráadásul ezen felül is helyzetbe tudott kerülni és volt egy labdaszerzése a második félidő elején, amiből Lamelának gólt kellett volna szereznie. Ha már Lamela: óriásit játszott, a két gólpassz mellett legalább ennyire jó volt látni, ahogy a QPR-osok után vetette magát, amint labdát vesztettünk. Nagyon fontos "védőmunkát" végzett az ellenfél térfelén. Általában jó döntéseket hozott, az első félidőben egy darab kicsit hosszú, de még használható passz volt a legnagyobb hiba, amire emlékszem tőle... Na és akkor még nem beszéltünk a kétgólos Chadliról! Ő egyébként benne volt a negyedik gólunkban is, vastagon. Capoue megint uralta a középpályát, Bentalebre sem lehetett egyetlen kiszenvedett panaszunk sem. Rose úgy játszi, mint egy megszállott, mióta Davies ott liheg a nyakán. Eriksen relatíve szürke volt - persze így is volt egy irtózatos kapufája, és egy kenyérre kenhetően lágy labdalevétele, az előbbi Bale-t az utóbbi Berbatovot idézte, aminél nehéz nagyobb dicséretet osztogatni. Itt a teljes BBC-összefoglaló.

A QPR-nál nem lesz egyszerű dolga Harry-nek, de szerintem benntartja őket. Most Joey Barton önző módon nem játszotta ki a csodafegyverétt. A szünetben 3-0-nál olyan mocskos szájjal kellett volna anyáznia a bírót, hogy kiállítsa. 2004-ben bejött neki, akkor egy FA-kupa újrajátszás alkalmával 3-0-ra mentünk a ManCity ellen a Lane-en, aztán Barton kidumált magának egy pirosat az öltözőbe menet, minekután a második félidőben emberelőnyben bekaptunk egy négyest.

KONTEXTUS

Szép meccs volt, szokatlanul izgalommentes, nagyon magabiztosan és profin hoztuk a három pontot - és mellé a gólarányjavító végeredményt is. De óva intenék mindenkit attól, hogy nagyon megemelje a szezonnal kapcsolatos elvárásait. A két olajcsapat messze előttünk jár, az Arse pedig az utóbbi két szezonban a Realból és a Barcából igazolt alapembereket. A Liverpool ugyan elvesztette Suarezt, de olyan sok ponttal előztek bennünket tavaly, hogy azt nem lesz egyszerű eltüntetni. Aztán ott van a ManU, ami a jelenlegi állapotában bőven előzhető lenne, de szeptember 1-ig még lesznek olyan igazolásaik, akikkel együtt van Gaal könnyen top4-esélyest faraghat csapatából. Számunkra sokkal valószínűbb az 5-7. helyek egyike, mint az utolsó BL-selejtezős hely megcsípése. Ezen nem változtat a szezon igazolása címre gyorsan bejelentkező Dier és a magára talált Lamela sem. A West Ham ellen sokkal inkább szenvedtünk, mint brillíroztunk, a QPR pedig saját magához képest is nyámnyila módon focizott ellenünk tegnap.

Ezzel nem a győzelmek jelentőségét akarom kétségbe vonni - csak az ellen akarok figyelmeztetni, hogy túlértékeljük őket. Úgy tűnik hosszú idő után először végre jó úton haladunk - de még épp csak rákanyarodtunk erre az útra, nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy merre visz. Mindenesetre kövessük a játékosaink példáját, és bízzunk Pocseszben!

COME ON YOU SPUUUUUUUURRRRRRSSSSSSSSSS!!!!!!!!!!!!!!!!!!