Jöjjön a VAR-kompatibilis futball?

Eztírtam 2012 nyaránarról, hogy mi történne, ha bevezetnék a videobírót és a felvételek megtekintése után is vitatható döntés születne: „Na abból lenne csak az igazán nagy felháborodás, hiszen eddig lehetett azzal védeni a sporikat, hogy »a pillanat tört része alatt kell dönteniük« stb. stb., de onnantól már mindenki azt mondaná, hogy ha még a videózás után sem látja a »nyilvánvalót« (mármint a drukkerek által nyilvánvalónak gondolt dolgot), akkor csak egy lehetőség van: szándékosan csalt. A videobíró tehát visszafelé sülne el: nem növelné a labdarúgás iránti bizalmat, hanem éppen hogy rombolná.”írtam 2012 nyaránarról, hogy mi történne, ha bevezetnék a videobírót és a felvételek megtekintése után is vitatható döntés születne: „Na abból lenne csak az igazán nagy felháborodás, hiszen eddig lehetett azzal védeni a sporikat, hogy »a pillanat tört része alatt kell dönteniük« stb. stb., de onnantól már mindenki azt mondaná, hogy ha még a videózás után sem látja a »nyilvánvalót« (mármint a drukkerek által nyilvánvalónak gondolt dolgot), akkor csak egy lehetőség van: szándékosan csalt. A videobíró tehát visszafelé sülne el: nem növelné a labdarúgás iránti bizalmat, hanem éppen hogy rombolná.”

Nos, pontosan ezt látjuk minden meccsen, ahol vitákat gerjesztenek a VAR segítségével meghozott ítéletek: szinte mindig az a végkövetkeztetés, hogy jobb volt, amíg nem is volt videobíró. Ezt persze rendszerint éppen azok mondják, akik a leghangosabban követelték a bevezetését.

Viszont mivel – sok más sportággal ellentétben – a labdarúgásban a játékvezetői ítéletek jelentős része nem fekete-fehér, a faultok vagy a kezezések többféleképpen is megítélhetőek, a VAR sem lehet csodaszer: legfeljebb csak abban tud segíteni, hogy a játékvezetőt legalább a saját fizikai korlátai ne akadályozzák, abban már nem, ha objektív döntést várnak tőle egy eredendően szubjektív kérdésben.

És tényleg anélkül, hogy magamat akarnám fényezni, hadd idézzek még egyet, ezúttal egy még korábbi,2009-es írásomból, egy technikai részletkérdéssel kapcsolatban: „Mellesleg felmerül itt egy olyan gond is, hogy ha mondjuk tévesen lesen állítanak meg valakit, és ez bármilyen okból kiderül, akkor hogyan adjuk vissza az elvett helyzetet? [...] Az azért mégsem lehet megoldás, hogy minden támadást végigengednek, bármit is tesz közben a támadó csapat, legfeljebb visszavonják a gólt egy perccel később, ha mégis szabálytannak bizonyult a gólszerző...”

Ez csak azért érdekes, mert pontosan az lett a megoldás, amit írtam, bármilyen abszurdan hangzott is ez 2009-ben – és láthatóan még mindig sokan nem tudják megérteni, miért várnak annyit a partjelzők a lesek jelzésével.

Mindezeket csak azért hozom fel, hogy lássuk: igenis logikus és előre kiszámítható minden, ami a videobíróval kapcsolatban történik. Aki mást várt – például azt, hogy majd a bíró fülére azonnal rámondják a tökéletes ítéletet, amellyel mindenki egyet fog érteni –, az keresheti tovább az aranyat a szivárvány végében, de nem fogja megtalálni.

A videobíró azokban a sportágakban jelenthetett valódi megváltást, ahol tényleg csak fekete-fehér döntések vannak, például hogy kint volt-e a labda vagy sem. Ezt a problémát a futballban a gólvonal-technológia jól kezeli: jóval korábban bevezették, mint a videobírót, és azóta sem volt még olyan döntése, amely a legkisebb vitát is kiváltotta volna. A többi esetet viszont csak akkor lehetne hasonló hatékonysággal kezelni, ha a FIFA „VAR-kompatibilissé” tenné a labdarúgás szabályait, vagyis csökkentené a játékvezető szubjektív megítélésére bízott döntések számát az objektíven eldönthetők javára.

Ez nem sci-fi:a legújabb szabálymódosításokközött is van ilyen, például a jövőben minden olyan gól érvénytelen lesz, amelynek során a támadók egyike kézzel ért a labdához – függetlenül attól, hogy ez szándékos volt-e vagy vétlen. Ez már tökéletesen kezelhető lesz a VAR-ral. Ma, 2019. március 8-án azt gondolom, hogy univerzálisan ezt azért nem meri meglépni a FIFA (vagyis hogy MINDEN kezezés szabálytalan legyen, teljesen eltörölve a vétlen kezezést a futballból), de éppen a fenti példák mutatják, hogy néha az elképzelhetetlen is valóra válhat...

(Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy a Real Madrid–Ajax meccsen pont egy fekete-fehér döntés fogott ki a videobírón, hiszen a visszajátszásokból sem volt egyértelmű, hogy a harmadik vendéggól előtt kint volt-e a labda az oldalvonalon. Adódik a kérdés: ha már ennyi pénzt elkölt a FIFA és az UEFA a VAR-ra, nem kéne a pálya négy határoló vonala fölé is rakni egy-egy kamerát, hogy az ilyen esetekben is legyen olyan kameraállás, amely alapján dönteni lehet...?)

Ugyanakkor a VAR már önmagában is elkezdte az „objektívebb” döntések felé eltolni a játékvezetőket, főleg a kezezések terén. A világbajnokságon és most a PSG–Man. United meccsen is azt láttuk, hogy ha a tizenhatoson belül a labda a felvételek alapján egyértelműen kezet ért, akkor a bírók hajlamosabbak azt szándékosnak ítélni, mintha ugyanezt a mezőnyben csak a saját szemükkel látták volna. Nagyon komoly nyomás van olyankor a bírón, amikor egyedül áll a VAR képernyője előtt, látja, hogy kezet ért a labda, tudja, hogy ezt az egész világ látja, és mindenki az ő döntésére vár – pszichikailag nehezebb lehet ilyenkor továbbot inteni, mint befújni a büntetőt. Mintha olyan elvet vinne az ítélkezésbe, hogy ha a játékos „nem tett meg mindent” a kezezés elkerüléséért, akkor már szabálytalan volt, vagyis Kimpembe is egyfajta „gondatlanságból elkövetett” kezezést valósított meg a felugrás közben – legalábbisaz UEFA állásfoglalásátén így tudom értelmezni.

Ez egyben azt is jelenti, hogy egy folyamat elején tartunk még csak – érdemes lesz néhány év múlva visszanézni, milyen változásokat hozott a VAR a játékvezetők felfogásában és akár magukban a szabályokban, illetve hogy mennyire voltak megalapozottak a mai vélemények. Már ha néhány év múlva lesz még egyáltalán VAR...