Fel a fejjel, ki a mellel!... Veri a mellét… Döngetjük a mellünket… A magyar nyelv kifejezések sorában hivatkozik az elhivatottság vagy éppen a nagyszerű teljesítményt követő büszkeség leírásáraként „a törzs felső, elülső részére” (lásd: értelmező szótár), és nem is olyan régen még a magyar úszósport kiválóságának a jelképe is éppen a mell volt. Egészen Gyurta Dániel 2012-es, londoni olimpiai győzelméig. Azóta viszont? A nemzetközi színtérről jószerével eltűntek a mieink ebben az úszásnemben, és nemcsak a felnőtt-, hanem az utánpótlásmezőnyben is. Na, de miért?