Brunner Blanca: Kezdem felfogni, hogy itt vagyok

– Nagyon jó a kedve. 
– Örülök, hogy teljesítettem a pályát, hogy leértem, innentől meg annak örülök, hogy egyáltalán itt lehetek az olimpián. 

– Mennyire izgult? Tudott például aludni a verseny előtti éjjel? 
– Aludni jól aludtam, de amikor lecsuktam a szemem csütörtökön este, hogy végig gondoljam a pályát, hányingerem lett. Úgyhogy úgy döntöttem, nem gondolom végig, inkább elaludtam. Apukám itt, a helyszínen aztán ugyanezt kérte tőle, mármint, hogy fejben menjek végig a pályán, de mondtam neki, biztosan nem. Aztán körről körre jobban éreztem magam, a harmadikra már sokkal nyugodtabban álltam oda. 

– Mit gondol, miben kell fejlődnie ahhoz, hogy négy év múlva egyrészt könnyebben kijusson az olimpiára, másrészt, hogy ott még jobb legyen? 
– Az elmúlt másfél év nem volt könnyű, sokszor féltem, egyszerűen nem mertem megugrani az ugratókat, pedig tudtam, hogy meg tudom csinálni – itt, Livignóban az első körben megugrottam mindet, ha ez így lesz ezután is, az biztosan segíti a fejlődésemet. Meg aztán az az igazság, hogy majdnem én vagyok a legkisebb az egész mezőnyben, úgyhogy a súlyomat jó lenne kicsit növelni. 

– Ugyan már túl is van a versenyén, de kalandos útja vezetett ide, már felfogta, hogy itt van az olimpián? 
– Lassan kezdem felfogni, ráadásul itt van a családom, a barátaim – nem hittem volna, hogy ennyien eljönnek nekem szurkolni, többen nem is szóltak, egyszerűen csak megleptek azzal, hogy itt vannak. 

– Mit visz magával az olimpiáról a folytatást illetően?
– Hatalmas erőt ad, hogy itt lehettem, sokkal nagyobb lendülettel vágok neki a következő szezonnak – a boldogság érzése biztos, hogy bennem lesz még sokáig a versenyeken.