Tóth nem fél a szerepléstől

Az Eb megmozgatta a hazai közvéleményt, így előfordul, hogy a napi két edzés közé be kell iktatnia hosszabb-rövidebb interjúkat is.
– Szétszedi a sajtó?
– Annyira nem vészes – mondta Tóth Zoltán. – Az tény, hogy most nagyobb a figyelem, mint általában, de egyáltalán nem terhes. A lényeg, hogy a tréningek és az egyéb elfoglaltságok mellett elegendő idő jusson a pihenésre, mert az segít a koncentrációban.
– Gondolom, azért ezt a koncentrációt megnehezíti az, hogy már hosszabb ideje aprócska sérüléssel bajlódik.
– Nem is olyan aprócska. Konkrétan két hónapja nagyon fáj a lágyékom, ami abból adódik, hogy az egyik csípőízületem merevebb, mint a másik. És ez természetesen az egész felkészülésemet megnehezítette. Az országos bajnokság előtt két ugrást, az Axelt és a Salchowot még gyakorolni se tudtam, de most már vagyok olyan jó egészségi állapotban, hogy naponta egyszer foglalkozom velük.
– És mi a helyzet a négyfordulatos toe-looppal? Megkísérli majd az Európa-bajnokságon?
– Nem. Bár most is megy, az edzőmmel, Kulcsár Zsófiával úgy döntöttünk, inkább a tripla Axelre helyezzük a hangsúlyt. Az Axelnek különben is magasabb a pontértéke.
– Van kedvenc ugrása?
– Nincs, mindegyiket szeretem, és mindegyiket próbálgatom. Igazából nem tudom azt mondani, hogy ez vagy az jobban tetszik. Különben is az összkép a fontos.
– No és hogy megnyerő legyen. Az biztos, hogy ezen az Európa-bajnokságon a közönség szimpátiájáért nem kell külön megküzdenie.
– Remélem, a magyar közönség szeretete a bírókra is hatással lesz majd.
– Izgul?
– Nem különösebben. Az idény elején még felötlött bennem, hogy ebben az időszakban biztos tűkön ülök majd a várakozástól és az izgalomtól, de magamat is megleptem a nyugalmammal. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem tulajdonítok nagy jelentőséget ennek a viadalnak, sőt biztos, hogy életem egyik legnagyobb élménye lesz, de egyáltalán nem félek tőle.
– A megnyugvásban esetleg valami kabala vagy babona is segíti?
– Inkább egy kis rituálé. Évek óta a versenyek előtt elsőként a jobblábas korcsolyacipőmet veszem fel és fűzöm be.

– Akadnak, akik babonából nem tippelik meg, hogy milyen eredményre vágynak. Önből kicsikarható egy kis esélylatolgatás?
– Hát persze! Az aranyérmet ezzel biztos nem fogom elkiabálni. A vágyam az, hogy mindhárom nap kiegyensúlyozottan szerepeljek, jó lenne a legjobb tizenöt közé beférni. Úgy érzem, ehhez talán már elegendő a tudásom.