1895, 1909, 1955, 1963 és 1984 után immár hatodik alkalommal lesz Budapest a házigazdája a műkorcsolyázók és jégtáncosok Európa-bajnokságának. A február 2. és 8. között zajló verseny ráadásul új helyszínt avat legalábbis a korcsolyasport szempontjából , a leégett Budapest Sportcsarnok helyén épült Budapest Sportarénát, ahol egy héten át a hihetetlenül magas ugrásoké, a lenyűgöző koreográfiáké, valamint a zenéé és a táncé lesz a főszerep.
Sebestyén Júlia a tavalyi, malmôi Európa-bajnokságon szerzett bronzérem után a Budapest Sportarénában is a dobogóért száll majd harcba
Sebestyén Júlia a tavalyi, malmôi Európa-bajnokságon szerzett bronzérem után a Budapest Sportarénában is a dobogóért száll majd harcba
Ami biztos, a programban szereplő négy számból kettőben biztosan új bajnokot avatnak majd, hiszen a női címvédő, Irina Szluckaja betegsége miatt nem indul – a bajnoknő hosszas titkolózás után elárulta, hogy szívpanaszokkal kezelték, és orvosai nem javasolták a részvételét –, a szintén orosz táncospár, Irina Lobacseva és Ilja Averbuh pedig befejezte amatőr pályafutását, méghozzá olyannyira, hogy a szimpatikus házaspár épp babát vár. Kis szerencsével azért Averbuhot el lehet majd csípni az Arénában, igaz, nem a jég környékén kell keresni, hanem a televízió-kommentátori állásokat érdemes fürkészni, ugyanis az orosz tévé szakkommentátoraként akkreditálták. A nőknél így az orosz Jelena Szokolova, az ukrán Elena Ljasenko és a mi Sebestyén Júliánk között dőlhet el az érmek sorsa, míg a táncosoknál orosz–bolgár versenyfutást – azaz Tatjana Navka, Roman Kosztomarov és Albena Denkova, Makszim Sztavijszkij között zajló csatát – várnak a szakemberek az aranyért. A férfiaknál és párosoknál annyiban egyszerűbb a helyzet, hogy a tavalyi bajnokok is tiszteletüket teszik Budapesten, így aztán elsősorban ők számítanak favoritnak. A világ- és Európa-bajnok Jevgenyij Pljusenkónak sokan már látatlanban odaadnák a legfényesebb medáliát – s ezen még rakoncátlankodó bal térde sem változtat – , és hasonló a megítélése honfitársainak, Tatjana Totmjanyinának és Makszim Marinyinnak is. S hogy mi a helyzet a mieinknél? A magyar válogatottból egyértelműen a nőknél várható a legjobb eredmény, a már említett s tavaly bravúrbronzot szerző Sebestyéntől, de a junior-világbajnoki ezüstérmes Hoffmann Nóra, Elek Attila táncospár tíz közé kerülése – amit célul tűzött maga elé – is figyelemre méltó eredménynek számítana. Annál is inkább, mert Hoffmannék még mindig az utánpótlás-korosztályba tartoznak, s így számukra a junior-világbajnokság lesz idén az első számú esemény, amelyet mindenképpen meg szeretnének nyerni. A férfiaknál Tóth Zoltán az új szezonra ugyan rendkívül erős programokkal készült, ám egy lágyéksérülés – amely sajnos még most sem múlt el nyomtalanul – nagyban hátráltatta a felkészülését, míg a csupán 18 esztendős Pavuk Viktória számára, aki élete első felnőttvilágversenyén korcsolyázhat, már az is óriási szó, hogy a hazai válogatón legyőzte a nála lényegesen rutinosabb Póth Diánát és Dorofejev Tamarát. Ez persze nem azt jelenti, hogy akár Tóth, akár Pavuk ne szerezhetne kellemes meglepetést, mint amilyet például tavaly, Malmőben az olaszoknak a tinédzser Carolina Kostner, aki első nekifutásra meg sem állt a negyedik helyig. Ennyit az esélylatolgatásról. S akkor még essen pár szó a nyitó nap "meglepetéséről", a párosok rövid programját megelőző megnyitóünnepségről. A szigorú protokoll alapján zajló eseményt egy hagyományos magyar tánc, a palotás – felnőtt és junior jégtáncosok előadásában – színesíti, a fergeteges hangulatról pedig a szinkronkorcsolyázók bemutatója gondoskodik majd.