Az edzősködésből merít erőt

- Tényleg nem indult valami jól az idény, ugyanis a nyár végén elkezdett fájni a sarkam, és durván egy hónapig utcai cipőt is alig tudtam fölvenni, nemhogy korcsolyacipőt - mondja az immár négyszeres felnőtt bajnok. - Aztán ahogy jött a sérülés, úgy el is múlt. Az orvosom egyébként azt mondta, hogy valószínűleg elmozdulhatott a bokám, és emiatt meghúzódtak azok a szalagok, amelyektől végül begyulladt a csontos rész.
- A bécsi versenyt emiatt volt kénytelen kihagyni. Érzi a hiányát?
- Eleinte úgy gondoltam, hogy nagyon szerencsétlenül alakult, mert mindössze két nemzetközi versenyt terveztünk, és ebből is kiesett az egyik. Aztán Zágráb sem úgy sült el, ahogyan szerettem volna, mivel tavaly második voltam, most meg dobogóra sem kerültem, részint azért, mert kikötődött a cipőfűzőm.
- Ilyenkor nincs rá lehetőség, hogy leálljon, és újra elkezdje az előadását?
- Az a helyzet, hogy menet közben észre sem vettem, azzal foglalkoztam, hogy csináljam a dolgom. Csak a végén éreztem, hogy valami nem stimmel. Ezután viszont hiába futottam jól a kűrt, már lehetetlen volt dobogóközelbe kerülni. Ez különösen azért bosszantott, mert abban a mezőnyben simán érmes lehettem volna.
- Az országos bajnokságon viszont már semmi sem jött közbe. Leszámítva azt az apróságot, hogy a kűrzenéje helyett először a rövid programjáét kezdték el játszani…
- Vagyok már annyira biztos magamban, hogy ilyesmi miatt nem blokkolok le. Az azért ad egyfajta biztonságot, hogy ötféle triplát meg tudok ugrani, azaz egy bizonyos szint alá már nem tudok menni.
- Ez az új magabiztosság annak köszönhető, hogy újabban ön is edzővé avanzsált?
- Edzőmmel, Kulcsár Zsófival együtt valóban foglalkozunk gyerekekkel, és tényleg nagy élmény nekik átadni a tapasztalatokat. Még az is lehet, hogy az önbizalmamnak is jót tesz a munka, bár ezen még nem gondolkoztam.
- Így viszont már el tudja dönteni, melyik érzés a rosszabb: a jégen vagy a pálya mellett állni?
- Egyértelműen a pálya mellett. Olyankor ugyanis tehetetlen az ember. Az elején nagyon megviselt, ha a tanítványaimnak nem úgy ment az edzés, ahogyan elképzeltem. Még az én tréningemre is rányomta a bélyegét. Aztán idővel megtanultam különválasztani a kettőt.
- Mit jelentett önnek a mostani bajnokság? Presztízskérdésnek tekintette a címvédést, vagy egyszerűen csak egy állomásnak a január végi Európa-bajnokság előtt?
- Ebben a szezonban egyértelműen a világ- és az Európa-bajnokság a két kiemelt versenyem. A bajnokság nem jelentett presztízst, már csak azért sem, mert nem volt igazán ellenfelem. El sem hiszi, milyen nehéz úgy versenyezni, egyáltalán készülni is, hogy nincs itthon húzóerő. Csak abból tudok meríteni, hogy elképzelem, mi vár majd rám Torinóban.
- Ha már említette Torinót, ezúttal milyen célt tűzött ki maga elé?
- Megfogadtam, hogy soha többé nem mondok konkrét helyezést. Eddig ugyanis mindig rosszul sült el, mert vagy egy sérülés, vagy egy lelki hullámvölgy megakadályozott az elérésében. Így aztán csak annyit mondanék, hogy szeretném lefutni a kűrömet, méghozzá hatféle háromfordulatos ugrással, közte egy Axellel és egy vagy két tripla-tripla kombinációval. Várom már az Európa-bajnokságot, mert nekem ez lesz az első hivatalos versenyem az új pontozási rendszerben, és kíváncsi vagyok, hogyan ítélik meg a pontozók a programjaimat. ---- G ---- A